Példabeszédek 16
1 Az embernél vannak az elme gondolatjai; de az Úrtól van a nyelv felelete.
Hominis est animam præparare, et Domini gubernare linguam.
2 Minden útai tiszták az embernek a maga szemei előtt; de a ki a lelkeket vizsgálja, az Úr az!
Omnes viæ hominis patent oculis ejus; spirituum ponderator est Dominus.
3 Bízzad az Úrra a te dolgaidat; és a te gondolatid véghez mennek.
Revela Domino opera tua, et dirigentur cogitationes tuæ.
4 Mindent teremtett az Úr az ő maga czéljára; az istentelent is a büntetésnek napjára.
Universa propter semetipsum operatus est Dominus; impium quoque ad diem malum.
5 Útálatos az Úrnak minden, a ki elméjében felfuvalkodott, kezemet adom rá, hogy nem marad büntetetlen.
Abominatio Domini est omnis arrogans; etiamsi manus ad manum fuerit, non est innocens. Initium viæ bonæ facere justitiam; accepta est autem apud Deum magis quam immolare hostias.
6 Könyörületességgel és igazsággal töröltetik el a bűn; és az Úrnak félelme által távozhatunk el a gonosztól.
Misericordia et veritate redimitur iniquitas, et in timore Domini declinatur a malo.
7 Mikor jóakarattal van az Úr valakinek útaihoz, még annak ellenségeit is jóakaróivá teszi.
Cum placuerint Domino viæ hominis, inimicos quoque ejus convertet ad pacem.
8 Jobb a kevés igazsággal, mint a gazdag jövedelem hamissággal.
Melius est parum cum justitia quam multi fructus cum iniquitate.
9 Az embernek elméje gondolja meg az ő útát; de az Úr igazgatja annak járását.
Cor hominis disponit viam suam, sed Domini est dirigere gressus ejus.
10 Jósige van a király ajkain; az ítéletben ne szóljon hamisságot az ő szája.
Divinatio in labiis regis; in judicio non errabit os ejus.
11 Az Úré az igaz mérték és mérőserpenyő, az ő műve minden mérőkő.
Pondus et statera judicia Domini sunt, et opera ejus omnes lapides sacculi.
12 Útálatos legyen a királyoknál istentelenséget cselekedni; mert igazsággal erősíttetik meg a királyiszék.
Abominabiles regi qui agunt impie, quoniam justitia firmatur solium.
13 Kedvesek a királyoknak az igaz beszédek; és az igazmondót szereti a király.
Voluntas regum labia justa; qui recta loquitur diligetur.
14 A királynak felgerjedt haragja olyan, mint a halál követe; de a bölcs férfiú leszállítja azt.
Indignatio regis nuntii mortis, et vir sapiens placabit eam.
15 A királynak vidám orczájában élet van; jóakaratja olyan, mint a tavaszi eső fellege.
In hilaritate vultus regis vita, et clementia ejus quasi imber serotinus.
16 Szerzeni bölcseséget, oh menynyivel jobb az aranynál; és szerzeni eszességet, kivánatosb az ezüstnél!
Posside sapientiam, quia auro melior est, et acquire prudentiam, quia pretiosior est argento.
17 Az igazak országútja eltávozás a gonosztól; megtartja magát az, a ki megőrzi az ő útát.
Semita justorum declinat mala; custos animæ suæ servat viam suam.
18 A megromlás előtt kevélység jár, és az eset előtt felfuvalkodottság.
Contritionem præcedit superbia, et ante ruinam exaltatur spiritus.
19 Jobb alázatos lélekkel lenni a szelídekkel, mint zsákmányon osztozni a kevélyekkel.
Melius est humiliari cum mitibus quam dividere spolia cum superbis.
20 A ki figyelmez az igére, jót nyer; és a ki bízik az Úrban, oh mely boldog az!
Eruditus in verbo reperiet bona, et qui sperat in Domino beatus est.
21 A ki elméjében bölcs, hívatik értelmesnek; a beszédnek pedig édessége neveli a tudományt.
Qui sapiens est corde appellabitur prudens, et qui dulcis eloquio majora percipiet.
22 Életnek kútfeje az értelem annak, a ki bírja azt; de a bolondok fenyítéke bolondságuk.
Fons vitæ eruditio possidentis; doctrina stultorum fatuitas.
23 A bölcsnek elméje értelmesen igazgatja az ő száját, és az ő ajkain öregbíti a tudományt.
Cor sapientis erudiet os ejus, et labiis ejus addet gratiam.
24 Lépesméz a gyönyörűséges beszédek; édesek a léleknek, és meggyógyítói a tetemeknek.
Favus mellis composita verba; dulcedo animæ sanitas ossium.
25 Van oly út, mely igaz az ember szeme előtt, de vége a halálnak úta.
Est via quæ videtur homini recta, et novissima ejus ducunt ad mortem.
26 A munkálkodó lelke magának munkálkodik; mert az ő szája kényszeríti őt.
Anima laborantis laborat sibi, quia compulit eum os suum.
27 A haszontalan ember gonoszt ás ki, és az ő ajkain mintegy égő tűz van;
Vir impius fodit malum, et in labiis ejus ignis ardescit.
28 A gonosz ember versengést szerez, és a susárló elválasztja a jó barátokat.
Homo perversus suscitat lites, et verbosus separat principes.
29 Az erőszakos ember elhiteti az ő felebarátját, és nem jó úton viszi őt.
Vir iniquus lactat amicum suum, et ducit eum per viam non bonam.
30 A ki behúnyja szemeit, azért teszi, hogy álnokságot gondoljon; a ki összeszorítja ajkait, már véghez vitte a gonoszságot.
Qui attonitis oculis cogitat prava, mordens labia sua perficit malum.
31 Igen szép ékes korona a vénség, az igazságnak útában találtatik.
Corona dignitatis senectus, quæ in viis justitiæ reperietur.
32 Jobb a hosszútűrő az erősnél; és a ki uralkodik a maga indulatján, annál, a ki várost vesz meg.
Melior est patiens viro forti, et qui dominatur animo suo expugnatore urbium.
33 Az ember kebelében vetnek sorsot; de az Úrtól van annak minden ítélete.
Sortes mittuntur in sinum, sed a Domino temperantur.
