Példabeszédek 13

1 A bölcs fiú enged atyja intésének; de a csúfoló semmi dorgálásnak helyt nem ád.

En vis son låter fadren tukta sig; men en bespottare lyder icke straff.

2 A férfi az ő szájának gyümölcséből él jóval; a hitetlenek lelke pedig bosszúságtétellel.

Munsens frukt nyttjar man; men de föraktare tänka icke annat än vrånghet.

3 A ki megőrzi az ő száját, megtartja önmagát; a ki felnyitja száját, romlása az annak.

Den sin mun bevarar, han bevarar sitt lif; men den som sin mun orådeliga upplåter, han kommer i förskräckelse.

4 Kivánsággal felindul, de hiába, a restnek lelke; a gyorsak lelke pedig megkövéredik.

Den late begärar, och får dock intet; men de trefne få nog.

5 A hamis dolgot gyűlöli az igaz; az istentelen pedig gyűlölségessé tesz és megszégyenít.

Den rättfärdige är lögnenes fiende; men den ogudaktiga skämmer, och försmäder.

6 Az igazság megőrzi azt, a ki útjában tökéletes; az istentelenség pedig elveszíti a bűnöst.

Rättfärdighet bevarar den oskyldiga; men det ogudaktiga väsendet förer en till synd.

7 Van, a ki hányja gazdagságát, holott semmije sincsen; viszont tetteti magát szegénynek, holott sok marhája van.

Mången är fattig i stor rikedom, och mången är rik i sinom fattigdom.

8 Az ember életének váltsága lehet az ő gazdagsága; a szegény pedig nem hallja a fenyegetést.

Med rikedom kan en hjelpa sitt lif; men en fattig man hörer icke straff.

9 Az igazak világossága vígassággal ég; de az istenteleneknek szövétneke kialszik.

De rättfärdigas ljus gör gladsamma; men de ogudaktigas lykta skall utslockna.

10 Csak háborúság lesz a kevélységből: azoknál pedig, a kik a tanácsot beveszik, bölcseség van.

Ibland de högmodiga är alltid träta; men vishet gör förnuftigt folk.

11 A hiábavalóságból keresett marha megkisebbül; a ki pedig kezével gyűjt, megőregbíti azt.

Rikedom varder liten, när man förslöser honom; men det man tillsammanhåller, det varder stort.

12 A halogatott reménység beteggé teszi a szívet; de a megadatott kivánság életnek fája.

Det hopp, som fördröjes, gör ängslo i hjertat; men när det kommer, som man begärar, det är ett lifsträ.

13 Az igének megútálója megrontatik; a ki pedig féli a parancsolatot, jutalmát veszi.

Den som föraktar ordet, han förderfvar sig sjelf; men den som fruktar budet, han skall få frid.

14 A bölcsnek tanítása életnek kútfeje, a halál tőrének eltávoztatására.

Dens visas lära är en lefvandes källa, till att undvika dödsens snaro.

15 Jó értelem ád kedvességet; a hitetleneknek pedig útja kemény.

Ett godt råd bekommer väl; men de föraktares väg gör ondt.

16 Minden eszes cselekszik bölcseséggel; a bolond pedig kijelenti az ő bolondságát.

En kloker gör all ting med förnuft men en dåre utsprider dårskap.

17 Az istentelen követ bajba esik; a hívséges követ pedig gyógyulás.

Ett ogudaktigt bådskap bär ondt fram; men ett troget båd är helsosamt.

18 Szegénység és gyalázat lesz azon, a ki a fenyítéktől magát elvonja; a ki pedig megfogadja a dorgálást, tiszteltetik.

Den som tuktan låter fara, han hafver fattigdom och skam; den sig gerna straffa låter, han skall till äro komma.

19 A megnyert kivánság gyönyörűséges a léleknek, és útálatosság a bolondoknak eltávozniok a gonosztól.

När det kommer, som man begärar, det gör hjertana godt; men den som flyr det onda, han är dem galnom en styggelse.

20 A ki jár a bölcsekkel, bölcs lesz; a ki pedig magát társul adja a bolondokhoz, megromol.

Den som med visom omgår, han varder vis; men den som de dårars stallbroder är, han får olycko.

21 A bűnösöket követi a gonosz; az igazaknak pedig jóval fizet Isten.

Det onda följer syndarena efter; men dem rättfärdigom varder godt vedergullet.

22 A jó örökséget hágy unokáinak; a bűnösnek marhái pedig eltétetnek az igaz számára.

Den gode skall hafva arfvingar intill barnabarn, men syndarens gods skall varda spardt till den rättfärdiga.

23 Bő étele lesz a szegényeknek az új törésen; de van olyan, a ki igazságtalansága által vész el.

Mycken spis är uti de fattigas åker; men somliga församla med orätt.

24 A ki megtartóztatja az ő vesszejét, gyűlöli az ő fiát; a ki pedig szereti azt, megkeresi őt fenyítékkel.

Den sitt ris spar, han hatar sitt barn; men den som det kärt hafver, han näpser det i tid.

25 Az igaz eszik az ő kivánságának megelégedéséig; az istentelenek hasa pedig szűkölködik.

Den rättfärdige äter, att hans själ må mätt varda; men de ogudaktigas buk hafver aldrig nog.