< Abdiás 1 >

1 Abdiás látása. Így szól az Úr Isten Edomról: Hírt hallottunk az Úrtól! És hírnök küldetett a népekhez: keljetek fel és támadjunk reá haddal!
Pa inge kas in palu lal Obadiah — ma LEUM GOD Fulatlana El fahk ke acn Edom. LEUM GOD El supwala mwet roso lal nu sin mutunfacl uh Ac kut lohng kas lal: “Akola! Kut som mweun acn Edom!”
2 Ímé, kicsinynyé tettelek a népek között; felettébb útálatos vagy.
LEUM GOD El fahk nu sin Edom, “Nga fah oru tuh kom in munas inmasrlon mutunfacl uh. Mwet nukewa ac fah kwase kom.
3 Szíved kevélysége csalt meg téged, ki szikla-hasadékokban lakozol, kinek lakóhelye magasan van, a ki mondja az ő szívében: Ki vonhatna le engem a síkra?!
Inse fulat lom kiapwekomla. Siti fulat sum kalkalyak ke eot ku. Acn in muta lom oan yen fulat fineol uh, Ouinge kom nunku sum sifacna, ‘Su ac ku in amakinyuwi nu ten?’
4 Ha oly magasra szállnál is, mint a sas, és ha a csillagok közé raknád is fészkedet: onnan is levonnálak, ezt mondja az Úr.
Kom finne oakiya acn sum in oan fin acn fulat Oana ahng lun eagle uh, Ac lumweyuk mu oan inmasrlon itu uh, Nga ac fah amakinkomi nu ten.
5 Ha tolvajok törnének reád, avagy éjjeli rablók, (hogy elpusztíttattál!), nem annyit lopnának-é, a mennyi elegendő?! Ha szőlőszedők jönnének reád, nem hagynának-é gerezdeket?!
“Pacl se mwet pisrapasr uh tuku ke fong, Eltal eis na ma eltal lungse mukena. Pacl se mwet uh kosrani grape uh, Elos ac filiya kutu in oanna. A funu mwet lokoalok lowos uh, elos ac sikikowosla nufon!
6 Mennyire kifosztogatták Ézsaut; felkutatták rejtett kincseit!
Kowos fwil natul Esau, ma saok lowos ayukla suwos.
7 A határig űznek ki összes frigytársaid; megcsalnak, levernek szövetségeseid; kenyeredet tőrül vetik alád. Nincsen benne okosság!
Mwet ma asruoki nu suwos, elos kiapwekowosla, Elos liskowosla liki facl suwos. Elos misla yuruwos meet, a inge elos kutangkowosla. Elos su wi kowos na mongo meet, inge elos oakiya mwe kwasrip nu suwos. Elos aksruksruk keiwos ac fahk, ‘Pia sruk usrnguk lalos an?’
8 Azon a napon, ezt mondja az Úr, nem vesztem-é ki a bölcseket Edomból, és az értelmet az Ézsau hegyéről?!
“Ke len se nga ac kalyei Edom, Nga ac kunausla mwet usrnguk lalos, Ac eisla lalmwetmet lalos.
9 És megrémülnek a te vitézeid, oh Témán! hogy kiirtassék mindenki az Ézsau hegyéről az öldöklés által.
Mwet watwen in acn Teman ac arulana tuninfongla, Ac mwet mweun nukewa in Edom ac fah anwukla.
10 A Jákób öcséd ellen elkövetett erőszakért szégyen borul reád, és kivágatol mindörökre!
“Mweyen kowos onela ac pisre Ma lun sou lowos, su tulik natul Jacob, Kowos ac fah kunausyukla ac aklusrongtenyeyuk nwe tok.
11 A mikor vele szembeálltál; a mikor serege idegenek rabjává lett, és idegenek törtek be kapuján és Jeruzsálemre sorsot vetettek: olyan voltál te is, mint bármelyik közülök.
Kowos tu na ngetang ke len se ma Mwet lokoalok uh kunausla mutunpot lalos. Lupan koluk lowos an oana koluk lun mwetsac Su usla mwe kasrup in acn Jerusalem Ac kitalik inmasrlolos.
12 De ne gyönyörködjél öcsédnek napján, az ő szerencsétlenségének napján; és ne örvendj a Júda fiain az ő veszedelmök napján, és ne kérkedjél a szorongattatás napján.
Tiana wo ke kowos tuh pwarkin Ongoiya ma sikyak nu sin mwet Judah wiowos. Tiana wo ke kowos tuh engan Ke len in musalla lalos. Tia pac wo ke kowos tuh isrunulos Ke elos muta in keok.
13 Ne törj be népem kapuján nyomorúságuk napján; ne gyönyörködjél te is a baján nyomorúsága napján; és ne nyúlj az ő jószágához nyomorúsága napján;
Tiana wo ke kowos tuh utyak nu in siti lun mwet luk In pwarkin keok lalos, Ac in eisla mwe kasrup lalos Ke len in ongoiya lalos.
14 A résre se állj fel menekülőit elveszíteni; és ne áruld el az ő megmaradottait a szorongattatás napján!
Tiana wo ke kowos tuh ke inkanek sengelik In sruokolos su srike in kaing. Tiana wo ke kowos tuh eisalosyang nu inpoun mwet lokoalok lalos Ke len in ongoiya lalos.
15 Mert közel van az Úrnak napja minden népek ellen. A mint cselekedtél, úgy cselekesznek veled; a mit te fizettél, visszaszáll fejedre.
“Len se apkuranme ke nga, LEUM GOD, Fah nununku mutunfacl nukewa. Edom, ma kom orala tari Ac fah orek nu sum. Orekma sufal lom nukewa ac fah folokot pacna nu sum.
16 Mert a mint ti ittatok szent hegyemen, úgy isznak szüntelen az összes népek; bizony isznak és hörpengetnek, és olyanok lesznek, mintha nem lettek volna.
Mwet luk elos numla sie cup in kalya arulana mwen Fineol mutal sik, Tusruktu, mutunfacl nukewa raunela ac fah nim pac Sie cup in kalya su mwen liki na. Elos fah numla nufon, na elos wanginla.
17 De a Sion hegyén szabadulás lészen, és szentté lészen az, és a Jákób háza birtokba veszi az ő örökségét.
“Tusruktu kutu ac fah tia sruh Fineol Zion, Na acn we ac fah sie acn mutal. Ac fah ma lun mwet lal Jacob Acn se su nuna ma lalos meet.
18 És a Jákób háza tűz lészen, és a József háza láng; az Ézsau háza pedig pozdorja; és meggyújtják és megemésztik őket, és nem marad meg senki Ézsau házából, mert az Úr szólott.
Mwet lal Jacob ac mwet lal Joseph ac fah oana firir in e; Elos ac fah sukela mwet lal Esau Oana e uh esukla sroan mah. Wangin mwet in fwil natul Esau fah moul. Nga, LEUM GOD, pa fahk.
19 A déliek örökség szerint bírják az Ézsau hegyét, a síkon lakók pedig a Filiszteusokat. És örökség szerint bírják az Efraim mezőit és Samaria mezőit; Benjámin pedig a Gileádot.
“Mwet in acn eir in Judah fah muta fin acn Edom. Elos su muta ke eol srisrik layen nu roto, fah sruokya acn Philistia. Mwet Israel fah eis acn lun Ephraim ac Samaria. Mwet Benjamin fah eis acn Gilead.
20 Izráel fiainak ez a száműzött serege azokat, a melyek a Kananeusoké, mind Sarfátig; a jeruzsálemi száműzöttek pedig, a kik Szefarádban vannak, elfoglalják majd a déli városokat.
Mwet epang in Israel su muta in sruoh elos fah orala sie un mwet mweun Su fah foloko ac sruokya acn Phoenicia, fahla nwe Zarephath su oan epang. Mwet sruoh lun Jerusalem su muta Sardis Fah sruokya siti srisrik layen eir in Judah.
21 És a Sion hegyére szabadítók mennek fel, hogy megítéljék az Ézsau hegyét; és az Úré lesz a királyság.
Tukun mwet Jerusalem elos kutangla acn inge nukewa Elos fah utyak mweuni acn Edom ac leumi acn we. Ac LEUM GOD El fah leum fin tokosrai sac nufon.”

< Abdiás 1 >