Máté 15
1 Akkor írástudók és farizeusok jőnek vala Jézushoz, Jeruzsálemből, mondván:
So kom det nokre farisæarar og skriftlærde til Jesus frå Jerusalem og sagde:
2 Miért hágják át a te tanítványaid a vének rendeléseit? Mert nem mossák meg a kezeiket, mikor enni akarnak.
«Kvi bryt læresveinarne dine dei skikkarne me hev etter dei gamle? dei tvær ikkje henderne fyrr dei gjeng til bords!»
3 Ő pedig felelvén monda nékik: Ti meg miért hágjátok át az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által?
«Og de, » svara han, «kvi bryt de Guds bod for skikkarne dykkar skuld?
4 Mert Isten parancsolta ezt, mondván: Tiszteld atyádat és anyádat, és: A ki atyját vagy anyját szidalmazza, halállal lakoljon.
Gud hev sagt: «Du skal æra far din og mor di!» og: «Den som bannar far sin eller mor si, skal døy!»
5 Ti pedig ezt mondjátok: A ki atyjának vagy anyjának ezt mondja: Templomi ajándék az, a mivel megsegíthetlek, az olyan akár ne is tisztelje az ő atyját vagy anyját.
Men de segjer: «Når ein talar so til far sin eller mor si: «Det som eg kunde ha hjelpt deg med, lyt eg gjeva til templet, » so tarv han ikkje æra foreldri sine.»
6 És erőtelenné tettétek az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által.
Soleis hev de gjort Guds bod um inkje for dykkar eigi læra skuld.
7 Képmutatók, igazán prófétált felőletek Ésaiás, mondván:
De hyklarar! Jesaja spådde sant um dykk då han sagde:
8 Ez a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel engemet; szíve pedig távol van tőlem.
«Med lipporn’ lovar dei meg, denne lyden, men hugen deira er langt ifrå meg.
9 Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, a melyek embereknek parancsolatai.
D’er liten mun i at dei meg vil æra, når dei lærer folk det som er mannebod.»»
10 És előszólítván a sokaságot, monda nékik: Halljátok és értsétek meg:
So kalla han folket hitåt seg og sagde til deim: «Høyr etter, og tenk på det eg segjer!»
11 Nem az fertőzteti meg az embert, a mi a szájon bemegy, hanem a mi kijön a szájból, az fertőzteti meg az embert.
Det er’kje det som kjem inn i munnen som gjer menneskja urein, men det som gjeng ut or munnen, det er det som gjer menneskja urein!
12 Akkor hozzájárulván az ő tanítványai, mondának néki: Tudod-é, hogy a farizeusok e beszédet hallván, megbotránkoztak?
Då gjekk læresveinarne fram og sagde til honom: «Veit du at farisæarane vart arge då dei høyrde det du sagde?»
13 Ő pedig felelvén, monda: Minden plánta, a melyet nem az én mennyei Atyám plántált, kitépetik.
Han svara: «Kvar plante som ikkje far min i himmelen hev sett, skal rivast upp med rot.
14 Hagyjátok őket; vakoknak vak vezetői ők: ha pedig vak vezeti a vakot, mind a ketten a verembe esnek.
Bry dykk ikkje um deim! Dei er blinde vegleidarar for blinde; og når ein blind leider ein blind, so dett dei båe i grefti.»
15 Péter pedig felelvén, monda néki: Magyarázd meg nékünk ezt a példázatot.
Då tok Peter til ords og sagde til honom: «Tyd oss den likningi di!»
16 Jézus pedig monda: Ti is értelem nélkül vagytok-é még?
«Hev de endå ikkje betre vit, de heller?» svara han.
17 Mégsem értitek-é, hogy minden, a mi a szájon bemegy, a gyomorba jut, és az árnyékszékbe vettetik?
«Skynar de ikkje at alt det som kjem inn i munnen, gjeng ned i magen, og fer ut der det skal?
18 A mik pedig a szájból jőnek ki, a szívből származnak, és azok fertőztetik meg az embert.
Men det som gjeng ut or munnen, kjem frå hjarta, og det gjer menneskja urein;
19 Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanubizonyságok, káromlások.
for frå hjarta kjem vonde tankar: manndråp, egteskapsbrot, lauslivnad, tjuvskap, range vitnemål, gudsspotting.
20 Ezek fertőztetik meg az embert; de a mosdatlan kézzel való evés nem fertőzteti meg az embert.
Det er det som gjer menneskja urein; men å eta med utvegne hender gjer ikkje menneskja urein.
21 És elmenvén onnét Jézus, Tirus és Sidon vidékeire tére.
So for Jesus derifrå, og tok vegen burt til bygderne kring Tyrus og Sidon.
22 És ímé egy kananeus asszony jövén ki abból a tartományból, kiált vala néki: Uram, Dávidnak fia, könyörülj rajtam! az én leányom az ördögtől gonoszul gyötörtetik.
Då kom det ei kananæisk kona ut frå dei grenderne og ropa: «Herre, Davids son, gjer sælebot på meg! Dotter mi er so ille plåga av ei vond ånd.»
23 Ő pedig egy szót sem felele néki. És az ő tanítványai hozzá menvén, kérik vala őt, mondván: Bocsásd el őt, mert utánunk kiált.
Men han svara henne ikkje eit ord. Då gjekk læresveinarne fram og bad honom: «Kjære, få henne frå deg! Ho ropar so etter oss.»
24 Ő pedig felelvén, monda: Nem küldettem, csak az Izráel házának elveszett juhaihoz.
«Det er berre dei forkomne sauerne av Israelshuset eg er send til, » svara han.
25 Az asszony pedig odaérvén, leborula előtte, mondván: Uram, légy segítségül nékem!
So kom ho og fall på kne for honom og sagde: «Herre, hjelp meg!»
26 Ő pedig felelvén, monda: Nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni.
Men han svara: «Det er’kje vænt å taka brødet frå borni og kasta det for hund-ungarne.»
27 Az pedig monda: Úgy van, Uram; de hiszen az ebek is esznek a morzsalékokból, a mik az ő uroknak asztaláról aláhullanak.
«Det er sant, Herre, » sagde ho, «men hund-ungarne et då av dei molarne som fell frå bordet åt herrarne deira.»
28 Ekkor felelvén Jézus, monda néki: Óh asszony, nagy a te hited! Legyen néked a te akaratod szerint. És meggyógyula az ő leánya attól a pillanattól fogva.
Då svara Jesus: «Stor er trui di, kona! Du skal få det som du vil.» Og dotter hennar vart god att i same stundi.
29 És onnét távozva, méne Jézus a Galilea tengere mellé; és felmenvén a hegyre, ott leüle.
So for Jesus burt derifrå og kom til Galilæasjøen, og han gjekk upp i fjellet og sette seg der.
30 És nagy sokaság megy vala hozzá, vivén magokkal sántákat, vakokat, némákat, csonkákat és sok egyebeket, és odahelyezék őket a Jézus lábai elé; és meggyógyítá őket,
Då kom dei til honom i store flokkar, og hadde med seg halte og blinde og mållause og kryplingar og mange andre, og lagde deim ned for føterne hans, og han gjorde dei gode att,
31 Úgy hogy a sokaság álmélkodik vala, látván, hogy a némák beszélnek, a csonkák megépülnek, a sánták járnak, a vakok látnak: és dicsőíték Izráel Istenét.
so folket undra seg då dei såg at mållause tala, og kryplingar vart friske og føre, og halte gjekk ikring, og blinde såg; og dei lova Israels Gud.
32 Jézus pedig előszólítván az ő tanítványait, monda: Szánakozom e sokaságon, mert három napja immár, hogy velem vannak, és nincs mit enniök. Éhen pedig nem akarom őket elbocsátani, hogy valamiképen ki ne dőljenek az úton.
Då kalla Jesus læresveinarne til seg og sagde: Eg tykkjer hjarteleg synd i folket; for no hev dei alt vore hjå meg i tri dagar, og dei hev’kje noko å eta; og ikkje vil eg senda deim fastande frå meg; for då kunde dei ormegtast på vegen.»
33 És mondának néki az ő tanítványai: Honnét volna e pusztában annyi kenyerünk, hogy megelégítsünk ily nagy sokaságot?
Læresveinarne svara: «Kor skal me her i øydemarki få brød nok til å metta so stor ein hop?»
34 És monda nékik Jézus: Hány kenyeretek van? Ők pedig mondának: Hét, és néhány halunk.
«Kor mykje brød hev de?» spurde Jesus. «Sju leivar, » sagde dei, «og nokre få småfiskar.»
35 És parancsolá a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földön.
Då let han folket setja seg ned på marki,
36 És vevén a hét kenyeret és a halakat, és hálákat adván, megtöré, és adá az ő tanítványainak, a tanítványok pedig a sokaságnak.
og han tok dei sju leivarne og fiskarne, og takka, og bytte deim sund og gav det til læresveinarne, og læresveinarne gav det til folket.
37 És mindnyájan evének, és megelégedének; és fölszedék a maradék darabokat hét teli kosárral.
Då alle hadde ete og var mette, samla dei upp dei stykki som att var; det var sju fulle korger.
38 A kik pedig ettek vala, négyezeren valának férfiak, asszonyokon és gyermekeken kívül.
Og det var fire tusund mann som hadde ete, umfram kvinnor og born.
39 És elbocsátván a sokaságot, beszálla a hajóba, és elméne Magdala határaiba.
Sidan bad Jesus farvel med folket, og steig ut i båten og for til Magadanbygdi.
