Lukács 22
1 Elközelgetett pedig a kovásztalan kenyerek ünnepe, mely husvétnak mondatik.
The Feast of the Unleavened Bread, known as the Passover, was near.
2 És a főpapok és az írástudók keresnek vala módot, hogyan öljék meg őt; mert féltek a néptől.
The Chief Priest and the Teachers of the Law were looking for an opportunity of destroying Jesus, for they were afraid of the people.
3 Beméne pedig a Sátán Júdásba, ki Iskáriótesnek neveztetik, és a tizenkettőnek számából vala;
Now Satan took possession of Judas, who was known as Iscariot, and who belonged to the Twelve;
4 És elmenvén, megbeszélé a főpapokkal és a vezérekkel, mimódon adja őt nékik kezökbe.
and he went and discussed with the Chief Priests and Officers in charge at the Temple the best way of betraying Jesus to them.
5 És azok örülének, és megszerződének, hogy pénzt adnak néki;
They were glad of this, and agreed to pay him.
6 Ő pedig megigéré, és keres vala jó alkalmat, hogy őt nékik kezökbe adja zenebona nélkül.
So Judas assented, and looked for an opportunity to betray Jesus to them, in the absence of a crowd.
7 Eljöve pedig a kovásztalan kenyerek napja, melyen meg kelle öletni a husvéti báránynak;
When the day of the Festival of the Unleavened Bread came, on which the Passover lambs had to be killed,
8 És elküldé Pétert és Jánost, mondván: Elmenvén, készítsétek el nékünk a husvéti bárányt, hogy megegyük.
Jesus sent forward Peter and John, saying to them: “Go and make preparations for our eating the Passover.”
9 Ők pedig mondának néki: Hol akarod, hogy elkészítsük?
“Where do you wish us to make preparations?” they asked.
10 És ő monda nékik: Ímé, mikor bementek a városba, szembe jő veletek egy ember, ki egy korsó vizet visz; kövessétek őt abba a házba, a melybe bemegy.
“Listen,” he answered, “when you have got into the city, a man carrying a pitcher of water will meet you; follow him into whatever house he enters;
11 És mondjátok a ház gazdájának: Ezt mondja néked a Mester: Hol van az a szállás, a hol megeszem az én tanítványaimmal a husvéti bárányt?
and you shall say to the owner of the house ‘The Teacher says to you — Where is the room where I am to eat the Passover with my disciples?’
12 És ő mutat néktek egy nagy vacsoráló helyet, berendezve, ott készítsétek el.
The man will show you a large upstairs room, set out; there make preparations.”
13 Elmenvén pedig, úgy találák, a mint mondta nékik; és elkészíték a húsvéti bárányt.
So Peter and John went on, and found everything just as Jesus had told them, and they prepared the Passover.
14 És mikor eljött az idő, asztalhoz üle, és a tizenkét apostol ő vele egyetembe.
When the time came, Jesus took his place at table, and the Apostles with him.
15 És monda nékik: Kívánva kívántam a husvéti bárányt megenni veletek, melőtt én szenvednék:
“I have most earnestly wished,” he said, “to eat this Passover with you before I suffer.
16 Mert mondom néktek, hogy többé nem eszem abból, míglen beteljesedik az Isten országában.
For I tell you that I shall not eat it again, until it has had its fulfilment in the Kingdom of God.”
17 És a pohárt vévén, minekutána hálákat adott, monda: Vegyétek ezt, és osszátok el magatok között:
Then, on receiving a cup, after saying the thanksgiving, he said:
18 Mert mondom néktek, hogy nem iszom a szőlőtőkének gyümölcséből, míglen eljő az Isten országa.
“Take this and share it among you. For I tell you that I shall not, after to-day, drink of the juice of the grape, till the Kingdom of God has come.”
19 És minekutána a kenyeret vette, hálákat adván megszegé, és adá nékik, mondván: Ez az én testem, mely ti érettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.
Then Jesus took some bread, and, after saying the thanksgiving, broke it and gave to them, with the words: “This is my body, [which is now to be given on your behalf. Do this in memory of me.”]
20 Hasonlóképen a pohárt is, minekutána vacsorált, ezt mondván: E pohár amaz új szövetség az én véremben, mely ti érettetek kiontatik.
[And in the same way with the cup, after supper, saying: “This cup is the New Covenant made by my blood which is being poured out on your behalf. ]
21 De ímé annak a keze, a ki engem elárul, velem van az asztalon.
Yet see! the hand of the man that is betraying me is beside me upon the table!
22 És az embernek Fia jóllehet, elmegy, mint elvégeztetett: de jaj annak az embernek, a ki által elárultatik!
True, the Son of Man is passing, by the way ordained for him, yet alas for that man by whom he is being betrayed!”
23 És ők kezdék egymás között kérdezni, vajjon ki lehet az ő közöttük, a ki ezt meg fogja tenni?
Then they began questioning one another which of them it could be that was going to do this.
24 Támada pedig köztük versengés is, hogy ki tekinthető köztük nagyobbnak.
And a dispute arose among them as to which of them was to be regarded as the greatest.
25 Ő pedig monda nékik: A pogányokon uralkodnak az ő királyaik, és a kiknek azokon hatalmuk van, jóltévőknek hivatnak.
Jesus, however, said: “The kings of the Gentiles lord it over them, and their oppressors are styled ‘Benefactors.’
26 De ti nem úgy: hanem a ki legnagyobb köztetek, olyan legyen, mint a ki legkisebb; és a ki fő, mint a ki szolgál.
But with you it must not be so. No, let the greatest among you become like the youngest, and him who leads like him who serves.
27 Mert melyik nagyobb, az-é, a ki asztalnál ül, vagy a ki szolgál? nemde a ki asztalnál ül? De én ti köztetek olyan vagyok, mint a ki szolgál.
Which is the greater — the master at the table or his servant? Is not it the master at the table? Yet I myself am among you as one who serves.
28 Ti vagytok pedig azok, kik megmaradtatok én velem az én kísérteteimben;
You are the men who have stood by me in my trials;
29 Én azért adok néktek, miképen az én Atyám adott nékem, országot,
and, just as my Father has assigned me a Kingdom, I assign you places,
30 Hogy egyetek és igyatok az én asztalomon az én országomban, és üljetek királyi székeken, ítélvén az Izráelnek tizenkét nemzetségét.
so that you may eat and drink at my table in my Kingdom, and be seated upon twelve thrones as judges of the twelve tribes of Israel.
31 Monda pedig az Úr: Simon! Simon! ímé a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát;
Simon! Simon! listen. Satan demanded leave to sift you all like wheat,
32 De én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited: te azért idővel megtérvén, a te atyádfiait erősítsed.
but I prayed for you, Simon, that your faith should not fail. And you, when you have returned to me, are to strengthen your Brothers.”
33 Ő pedig monda néki: Uram, te veled kész vagyok mind tömlöczre, mind halálra menni!
“Master,” said Peter, “with you I am ready to go both to prison and to death.”
34 És ő monda: Mondom néked Péter: Ma nem szól addig a kakas, míg te háromszor meg nem tagadod, hogy ismersz engem.
“I tell you, Peter,” replied Jesus, “the cock will not crow to-day till you have disowned all knowledge of me three times.”
35 És monda nékik: Mikor elküldtelek benneteket erszény, táska és saru nélkül, volt-é valamiben fogyatkozástok? Ők pedig mondának: Semmiben sem.
Then he said to them all: “When I sent you out as my Messengers, without either purse, or bag, or sandals, were you in need of anything?” “No; nothing,” they answered.
36 Monda azért nékik: De most, a kinek erszénye van elővegye, hasonlóképen a táskát; és a kinek nincs, adja el felső ruháját, és vegyen szablyát.
“Now, however,” he said, “he who has a purse must take it and his bag as well; and he who has not must sell his cloak and buy a sword.
37 Mert mondom néktek, hogy még ennek az írásnak be kell teljesülni rajtam, hogy: És a gonoszok közé számláltatott. Mert a mik reám vonatkoznak is, elvégeztetnek.
For, I tell you, that passage of Scripture must be fulfilled in me, which says — ‘He was counted among the godless’; indeed all that refers to me is finding its fulfilment.”
38 Azok pedig mondának: Uram, ímé van itt két szablya. Ő pedig monda: Elég.
“Master,” they exclaimed, “look, here are two swords!” “Enough!” said Jesus.
39 És kimenvén, méne az ő szokása szerint az Olajfák hegyére; követék pedig őt az ő tanítványai is.
Jesus then went out, and made his way as usual to the Mount of Olives, followed by his disciples.
40 És mikor ott a helyen vala, monda nékik: Imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek.
And, when he reached the spot, he said to them: “Pray that you may not fall into temptation.”
41 És ő eltávozék tőlök mintegy kőhajításnyira; és térdre esvén, imádkozék,
Then he withdrew about a stone’s throw, and knelt down and began to pray.
42 Mondván: Atyám, ha akarod, távoztasd el tőlem e pohárt; mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen!
“Father,” he said, “if it is thy pleasure, spare me this cup; only, not my will but thine be done.”
43 És angyal jelenék meg néki mennyből, erősítvén őt.
Presently there appeared to him an angel from Heaven, who strengthened him.
44 És haláltusában lévén, buzgóságosabban imádkozék; és az ő verítéke olyan vala, mint a nagy vércseppek, melyek a földre hullanak.
And, as his anguish became intense, he prayed still more earnestly, while his sweat was like great drops of blood falling on the ground.
45 És minekutána fölkelt az imádkozástól, az ő tanítványaihoz menvén, aludva találá őket a szomorúság miatt,
Then he rose from praying, and came to the disciples and found them sleeping for sorrow.
46 És monda nékik: Mit alusztok? Keljetek fel és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek.
“Why are you asleep?” he asked them. “Rise and pray, that you may not fall into temptation.”
47 És mikor még beszéle, ímé sokaság jöve, melynek az méne előtte, a ki Júdásnak neveztetik, egy a tizenkettő közül: és közelgete Jézushoz, hogy őt megcsókolja.
While he was still speaking, a crowd appeared in sight, led by the man called Judas, who was one of the Twelve. Judas approached Jesus, to kiss him;
48 Jézus pedig monda néki: Júdás, csókkal árulod el az embernek Fiát?
on which Jesus said to him: “Judas, is it by a kiss that you betray the Son of Man?”
49 Látván pedig azok, a kik ő körülötte valának, a mi következik, mondának néki: Uram, vágjuk-é őket fegyverrel?
But when those who were round Jesus saw what was going to happen, they exclaimed: “Master, shall we use our swords?”
50 És közülök valaki megvágá a főpap szolgáját, és levágá annak jobb fülét.
And one of them struck the High Priest’s servant and cut off his right ear;
51 Felelvén pedig Jézus, monda: Elég eddig. És illetvén annak fülét, meggyógyítá azt.
on which Jesus said: “Let me at least do this”; and, touching his ear, he healed the wound.
52 Monda pedig Jézus azoknak, a kik ő hozzá mentek, a főpapoknak, a templom tisztjeinek és a véneknek: Mint valami latorra, úgy jöttetek szablyákkal és fustélyokkal?
Then, turning to the Chief Priests and Officers in charge at the Temple and Councillors, who had come for him, he said: “Have you come out, as if after a robber, with swords and clubs?
53 Mikor minden nap veletek voltam a templomban, a ti kezeiteket nem vetétek én reám; de ez a ti órátok, és a sötétségnek hatalma.
When I was with you day after day in the Temple Courts, you did not lay hands on me; but now your time has come, and the power of Darkness.”
54 Megfogván azért őt, elvezeték, és elvivék a főpap házába. Péter pedig követi vala távol.
Those who had taken Jesus prisoner took him away into the house of the High Priest. Peter followed at a distance.
55 És mikor tüzet gerjesztettek az udvar közepén, és ők együtt leültek, Péter is leüle ő velök.
But, when they had lit a fire in the centre of the court-yard and had all sat down there, Peter seated himself in the middle of them.
56 És meglátván őt egy szolgálóleány, a mint a világosságnál ült, szemeit reá vetvén, monda: Ez is ő vele vala!
Presently a maidservant saw him sitting near the blaze of the fire. Fixing her eyes on him, she said: “Why, this man was one of his companions!”
57 Ő pedig megtagadá őt, mondván: Asszony, nem ismerem őt!
But Peter denied it. “I do not know him,” he replied.
58 És egy kevéssel azután más látván őt, monda: Te is azok közül való vagy! Péter pedig monda: Ember, nem vagyok!
A little while afterwards some one else — a man — saw him and said: “Why, you are one of them!” “No,” Peter said, “I am not.”
59 És úgy egy óra mulva más valaki erősíté, mondván: Bizony ez is vele vala: mert Galileából való is.
About an hour later another man declared positively: “This man also was certainly with him. Why, he is a Galilean!”
60 Monda pedig Péter: Ember, nem tudom, mit mondasz! És azonnal, mikor ő még beszélt, megszólalt a kakas.
But Peter said: “I do not know what you are speaking about.” Instantly, while he was still speaking, a cock crowed.
61 És hátra fordulván az Úr, tekinte Péterre. És megemlékezék Péter az Úr szaváról, a mint néki mondta: Mielőtt a kakas szól, háromszor megtagadsz engem.
And the Master turned and looked at Peter; and Peter remembered the words that the Master had said to him — “Before a cock has crowed to-day, you will disown me three times”;
62 És kimenvén Péter, keservesen síra.
and he went outside and wept bitterly.
63 És azok a férfiak, a kik fogva tarták Jézust, csúfolják vala, vervén őt.
The men that held Jesus kept making sport of him and beating him.
64 És szemeit betakarván, arczul csapdosák őt, és kérdezék őt, mondván: Prófétáld meg ki az, a ki téged vere?
They blindfolded him and then questioned him. “Now play the Prophet,” they said; “who was it that struck you?”
65 És sok egyéb dolgot mondának néki, szidalmazván őt.
And they heaped many other insults on him.
66 És a mint nappal lett, egybegyűle a nép véneinek tanácsa, főpapok és írástudók: és vivék őt az ő gyülekezetükbe,
At daybreak the National Council met — both the Chief Priests and the Teachers of the Law — and took Jesus before their High Council.
67 Mondván: Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk. Monda pedig nékik: Ha mondom néktek, nem hiszitek:
“If you are the Christ,” they said, “tell us so.” “If I tell you,” replied Jesus, “you will not believe me;
68 De ha kérdezlek is, nem feleltek nékem, sem el nem bocsátotok.
and, if I question you, you will not answer.
69 Mostantól fogva ül az embernek Fia az Isten hatalmának jobbja felől.
But from this hour ‘the Son of Man will be seated on the right hand of God Almighty.’”
70 Mondának pedig mindnyájan: Te vagy tehát az Isten Fia? Ő pedig monda nékik: Ti mondjátok, hogy én vagyok!
“Are you, then, the Son of God?” they all asked. “It is true,” answered Jesus, “I am.”
71 Azok pedig mondának: Mi szükségünk van még bizonyságra? Hiszen mi magunk hallottuk az ő szájából.
At this they exclaimed: “Why do we want any more evidence? We have heard it ourselves from his own lips!”
