Lukács 2
1 És lőn azokban a napokban, Augusztus császártól parancsolat adaték ki, hogy mind az egész föld összeirattassék.
Pwu ifigono ifyo, yikhahumila ukhuta Ukaisari Agusto akhahumya ululagilo lwa alikuvavula ukhuta yitowwe mbalilo ya vanu voni avitama nkilunga.
2 Ez az összeírás először akkor történt, mikor Siriában Czirénius volt a helytartó.
Iyi yale mbalilo ya kwanda vyuyavombiwe imisikhi gya kvenio vu imbaha va Siria.
3 Mennek vala azért mindenek, hogy beirattassanak, kiki a maga városába.
Pwu kila munu uviavinchaga akhaluta khukhilunga kya mwene kusimba mbalilo.
4 Felméne pedig József is Galileából, Názáret városából Júdeába, a Dávid városába, mely Bethlehemnek neveztetik, mivelhogy a Dávid házából és háznépe közül való volt;
Nu Yusufu akhaga novope mkhilungwe kya Nasaleti ya Mgalilaya pwu ali khugenda mkhilunga kya mbetelehemu, kya manyikhikhe ukhuta khilunga kya Ndaveti, ulwakhuva ahumile mu khikholo kya Ndaveli.
5 Hogy beirattassék Máriával, a ki néki jegyeztetett feleségül, és várandós vala.
Akhalufa ukhwa khukhisimba paninie nu Maliya, uvi uyu ali ng'ija va mwene khange alikhwihuvila umwana.
6 És lőn, hogy mikor ott valának, betelének az ő szülésének napjai.
Pwu yikhahumila ukhuta, vuvalyukhu unsikhi gwa mwene gwa khuhola umwana gukhe fikhe.
7 És szülé az ő elsőszülött fiát; és bepólyálá őt, és helyhezteté őt a jászolba, mivelhogy nem vala nékik helyök a vendégfogadó háznál.
Akhifungula umwana undemi, ung'oliwa va mwene uva khwanja, akhamfwalincha imienda yilekha ukhwingila imepu umwana pwa akhambikha mlitenchi ilya khulela ifikonu, ulwakhuva yikhasikuli inyumba ya vugenji.
8 Valának pedig pásztorok azon a vidéken, a kik künn a mezőn tanyáztak és vigyáztak éjszakán az ő nyájok mellett.
Pwu apene apo, valepo avademi vali khutama khufyalo valikudema ifipuga fya Ng'osi ncha vene pakhilo.
9 És ímé az Úrnak angyala hozzájok jöve, és az Úrnak dicsősége körülvevé őket: és nagy félelemmel megfélemlének.
Gafla, usungwa va Nkuludeva akhavahumila, nu lumuli lwa Nkuludeva lukhamulikha ukhuvanchungula, pwu vakhava nu vudwanchi fincho.
10 És monda az angyal nékik: Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen:
Pwu usung'wa akhavavula, mlekhe ukhudwada, ulwakhuva ni khuvagegela inongwa imonu iyuyigega uluhekhelo uluvaha khivanu voni.
11 Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában.
Ilelo umpokhi aholiwe khuliumwe mkhilunga kya Daveli! Umwene vi Nkristi Unkuludeva!
12 Ez pedig néktek a jele: találtok egy kis gyermeket bepólyálva feküdni a jászolban.
Ikhi khyu khimanyilo ni khuvapa, mkumbona umwana apinyiwe imyanda igona mkhitanchi kya khulisihincha ifikanu.”
13 És hirtelenséggel jelenék az angyallal mennyei seregek sokasága, a kik az Istent dícsérik és ezt mondják vala:
Gafla khkha na avasikhali vingi ilya khukhyanya likhalungana nane usung'wa uywa valikunginia Unguluve, valinkuta, “Uvuvalanche vwa Unguluve uvyahikhu khyanya fincho nu hinonchehencho luve Nkilunga kuvoni uvu onongwa.”
14 Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat!
15 És lőn, hogy mikor elmentek az angyalok ő tőlök a mennybe, mondának a pásztoremberek egymásnak: Menjünk el mind Bethlehemig, és lássuk meg e dolgot, a melyet az Úr megjelentett nékünk.
Pwu yikheva Avasungwa avile vahegile ukhuluta khukhyanya, avademi vakhincho fanji vako, “Tuvukhe lino kwu Betelehemu, tu khalole ikhinu ikhi ikhihumile, ambacho Bwana ametufahamisha.”
16 Elmenének azért sietséggel, és megtalálák Máriát és Józsefet, és a kis gyermeket, ki a jászolban fekszik vala.
Vagaha khimbivi mbivi ukhu vakhembona Umaliya nu Yusufu, pwu vakha mbona nu mwana igona mu khetenchi kya fiko.
17 És ezt látván, elhirdeték, a mi nékik a gyermek felől mondatott vala.
Vavila valolile evwo vakhavavula avanu ikyu vavuliwe khu mwana.
18 És mindenek, a kik hallák, elcsodálkozának azokon, a miket a pásztorok nékik mondottak.
Voni avapulike inongwa iyi valikudega ikhichovivwe ni vademi.
19 Mária pedig mind ez ígéket megtartja, és szívében forgatja vala.
Pwu Umaliya alikupisaga khugoni ugwo apulikhe, akhagavikha munumbula ya mwene.
20 A pásztorok pedig visszatérének, dicsőítvén és dícsérvén az Istent mind azok felől, a miket hallottak és láttak, a mint nékik megmondatott.
Avademi vakhavuya nu khuginia Unguluve kwu fyoni ifyu vapulikhe nu khulola, nduvu vwu lilikhuchovivwa khuvone.
21 És mikor betölt a nyolcz nap, hogy a kis gyermeket körülmetéljék, nevezék az ő nevét Jézusnak, a mint őt az angyal nevezte, mielőtt fogantatott volna anyja méhében.
Kyavilekhefikhe ikhigono ikya nene gwale gunsikhi gwa ukhukeketa umwana, vakhamwilanga ilitavwa lya mwene vi Yisu, ilitavwa ilyu ampile unsung'wa vusahifikhe uvuchitu mwitumbu.
22 Mikor pedig betöltek Mária tisztulásának napjai a Mózes törvénye szerint, felvivék őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak.
Inchavene inchilikulunchiwa uvuvalanche vu chilutile, ukhukongana ni ndagilo cha Mose, u Yusufu nu Maliya vukhangilikha khutembile khukhumbikha khuvulongolo kwa Nkuludeva.
23 (A mint megiratott az Úr törvényében, hogy: Minden elsőszülött fiú az Úrnak szenteltessék),
Nduvu yisimbiwe mndagilo cha nuludeva, “Khila ngosi uvi idindula ilitumbu ikhwilangiwa uvinchumichiwe nekhelo kwu kuludeva.”
24 És hogy áldozatot adjanak, a szerint a mint megmondatott az Úr törvényében: Egy pár gerliczét, vagy két galambfiat.
Na vope valikhwicha kwihumya inekhelo ukhukongana ni kyu khicho vivwa mu ndagila vha Nkuludeva, “Injiva au ifyana fya Njiva.”
25 És ímé vala Jeruzsálemben egy ember, a kinek neve Simeon volt, és ez az ember igaz és istenfélő vala, a ki várta az Izráel vigasztalását, és a Szent Lélek vala ő rajta.
Lola, pale nu munu mu Yelusalemu ailangivwaga vi Simeoni, umunu uyu ali nu wayilweli munu va Nguluve. Umwene alikupu likhila uvakuchesya mu Israeli, nu mepo umbalawe ale khumwene.
26 És kijelentetett néki a Szent Lélek által, hogy addig halált nem lát, a míg meg nem látja az Úrnak Krisztusát.
Yikhadenduliwe khumwene ukhugendela kwa mepo umbalache ukhuta umwene sakhale ifwa vwu sambwene Ukristi va Nkuludeva.
27 És ő a Lélek indításából a templomba méne, és mikor a gyermek Jézust bevivék szülői, hogy ő érette a törvény szokása szerint cselekedjenek,
Ikhigono ikhinge akhicha mgati mtembile, akhalongochiwa nu mepu umbalache upwu avahonchi vakhandata umwana, Yesu, ukhumbombela gala aginogiwa ukhukongana ni ndagilo,
28 Akkor ő karjaiba vevé őt, és áldá az Istent, és monda:
pwu Simoni akhamwupilila mmavoko ga mwene, akhaginia Unguluve nu khuta,
29 Mostan bocsátod el, Uram, a te szolgádat, a te beszéded szerint, békességben:
“Lino ing'eche umbonbi vakho alutage nu lunochehecho lwa Ntwa, ukhuvongano ni limenyu lyako.
30 Mert látták az én szemeim a te üdvösségedet,
Ukhwakhuva miho gango gavuwene uvupokhi vwakho,
31 A melyet készítettél minden népeknek szeme láttára;
uvwo vuvonikhe pamiho gavanu voni.
32 Világosságul a pogányok megvilágosítására, és a te népednek, az Izráelnek dicsőségére.
Umwene ve humhli kuluvonekhelo khufihunga nu vuvalache vwa vane va Israeli.”
33 József pedig és az ő anyja csodálkozának azokon, a miket ő felőle mondottak.
Udada ni mama va mwana vulikudeva imbombo ichilikhuchovi vwa kwu mwene.
34 És megáldá őket Simeon, és monda Máriának, az ő anyjának: Ímé ez vettetett sokaknak elestére és feltámadására az Izráelben; és jegyül, a kinek sokan ellene mondanak;
Pwu Usimoni akhavasaya akhatakhwa Maliya umamaye, “Pulihicha vunonu umwana uyu yiva nongwa ya khuyancha nu khupokha kwu vanu vingi mu OIsraeli khange khimanyilo ikhyu ikhi avanu vingi ya vi becha. Khange panga iyu yikave yi nyanya inyivonelo chakho yuve, yive amasago ga numbula ya vingi yivonesye.”
35 Sőt a te lelkedet is általhatja az éles tőr; hogy sok szív gondolatai nyilvánvalókká legyenek.
36 És vala egy prófétaasszony, Anna, a Fánuel leánya, az Áser nemzetségéből (ez sok időt élt, miután az ő szűzességétől fogva hét esztendeig élt férjével,
Unyamalago udala uvialikwilanyiwa Ana nevopo alemwo mtembile. Umwene ale mwana va Fanueli ukhuhuma mkhivumbu kho kya asheri. Ale ni figono fingi ficho. Navope alikhutama nu gosi va mwene imiaka saba vuvatoline,
37 És ez mintegy nyolczvannégy esztendős özvegy vala), a ki nem távozék el a templomból, hanem bőjtölésekkel és imádkozásokkal szolgál vala éjjel és nappal.
pwu akha ijane imiakha themanini na minne. Navope sagala ahage mtembile alikhugendelela ukhudova Unguluve nu khudova, pakhilo na pamusi.
38 Ez is ugyanazon órában oda állván, hálát adott az Úrnak, és szóla ő felőle mindeneknek, a kik Jeruzsálemben a váltságot várták.
Khunsikhu ug'wa akhicha pala upwu valipwo akhatengula ukhundimya Unguluve. Alikhuchova inongwa cha mwana kwu munu nu munu uviavechaga uvialikhugulila uvupokhi vwa Yerusalemu.
39 És mikor mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatérének Galileába, az ő városukba, Názáretbe.
Vuvamalile kila khila khinu ikhyu khinogiwa ukhuvomba ukhukongana ni ndagilo cha Nkuludeva, vakhakhivokha kwu Galilaya, kwu khilunga kya vene, Nazareti.
40 A kis gyermek pedig növekedék, és erősödék lélekben, teljesedve bölcsességgel; és az Istennek kegyelme vala ő rajta.
Umwana akhekula, akhava na makha, alikhukula nu luhala, nu luhunga lwa Nguluve lukhava khumwene.
41 Az ő szülei pedig évenként feljártak Jeruzsálembe a húsvét ünnepére.
Avahochi va mwene gunafike umwakha valikhula khu Yerusalemu kwu sikhukhuu ya Pasaka.
42 És mikor tizenkét esztendős lett, fölmenének Jeruzsálembe az ünnep szokása szerint;
Avile iva ni miakha kumiho miwili, vakhaluta khange khu nsikhi gwa nyiho kwu sikhukhuu.
43 És mikor eltelének a napok, mikor ők visszatérének, a gyermek Jézus visszamarada Jeruzsálemben; és nem vevék észre sem József, sem az ő anyja;
Vu vasigile isikhu choni kwu sikhukhuu, vakhatengula ukhuvuya khumiavo, pwu udemi u Yisu akha sigala khusana Myerusalemu khange avahochi savakhalumanya.
44 Hanem azt gondolván, hogy az úti társaságban van, egy napi járó földet menének, és keresék őt a rokonok és az ismerősök között;
Valikhuta pwale alimlipuga ilivali kugendania, pwu vakhagenda ficho ulugendo lwa sikhu. Pwu vakhatengula ukhuhunela muvalukhulo lwavo, mvamanyani.
45 És mikor nem találák őt, visszamenének Jeruzsálembe, hogy megkeressék.
Vavile valemwile ukhumbona, vakhaki lwukha kwu Yerusalemu pwu vakhatengula ukhundanda umwa.
46 És lőn, hogy harmadnapra megtalálták őt a templomban, a doktorok között ülve, a mint őket hallgatta, és kérdezgette őket.
Yikhahumila ukhuta vuchifikhe iskhu itetu, vakhambona Mtembile, achige atamila pagati pa vamanyisi, ikhuvapulihiche nu kuvavucha.
47 És mindnyájan, a kik őt hallgatták, elálmélkodának az ő értelmén és az ő feleletein.
Voni uvuva mpulihiche valikhudega nu luhala lwa mwene ni nyandilo che mwene.
48 És meglátván őt, elcsodálkozának, és monda néki az ő anyja: Fiam, miért cselekedted ezt velünk? Ímé atyád és én nagy bánattal kerestünk téged.
Vuvile vumbwene, valikudega. Uvanina akhambula, “Manango, khekhiutuvombile evwo? Pulihicha udada vakha nayune tulikhukhulonda nu vudwachi vuvaha.”
49 Ő pedig monda nékik: Mi dolog, hogy engem kerestetek? Avagy nem tudjátok-é, hogy nékem azokban kell foglalatosnak lennem, a melyek az én Atyámnak dolgai?
Akhavanda, “Khekhi mlikhondonda? Samukhalumanye ukhuta une nive kwu nyumba ya Dada vango?
50 De ők nem érték e beszédet, a mit ő nékik szóla.
Pope savakhalumanya inogwa ukhuta khekhi mmanyu aga.
51 És aláméne velök, és méne Názáretbe; és engedelmes vala nékik. És az ő anyja szívében tartá mind ezeket a dolgokat.
Pu akhahega paninie na vene, ukhu fikha khumyavoyo kwu Nazareti khange ale mwidihichi khuvene. Uvanina akhavikha aga munumbula ya mwene.
52 Jézus pedig gyarapodék bölcsességben és testének állapotjában, és az Isten és emberek előtt való kedvességben.
Pwu Yisu alikhula nu luhala na kutoga, nu khuganiwa nu Nguluve na vanu.
