Lukács 19
1 És bemenvén, általméne Jerikhón.
He entered and was passing through Jericho.
2 És ímé vala ott egy ember, a kit nevéről Zákeusnak hívtak; és az fővámszedő vala, és gazdag.
There was a man named Zacchaeus. He was a chief tax collector, and he was rich.
3 És igyekezék Jézust látni, ki az; de a sokaságtól nem láthatá, mivelhogy termete szerint kis ember volt.
He was trying to see who Yeshua was, and couldn’t because of the crowd, because he was short.
4 És előre futván felhága egy eperfüge fára, hogy őt lássa; mert arra vala elmenendő.
He ran on ahead and climbed up into a sycamore tree to see him, for he was going to pass that way.
5 És mikor arra a helyre jutott, feltekintvén Jézus, látá őt, és monda néki: Zákeus, hamar szállj alá; mert ma nékem a te házadnál kell maradnom.
When Yeshua came to the place, he looked up and saw him, and said to him, “Zacchaeus, hurry and come down, for today I must stay at your house.”
6 És sietve leszálla, és örömmel fogadá őt.
He hurried, came down, and received him joyfully.
7 És mikor ezt látták, mindnyájan zúgolódának, mondván hogy: Bűnös emberhez ment be szállásra.
When they saw it, they all murmured, saying, “He has gone in to lodge with a man who is a sinner.”
8 Zákeus pedig előállván, monda az Úrnak: Uram, ímé minden vagyonomnak felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit patvarkodással elvettem, négy annyit adok helyébe.
Zacchaeus stood and said to the Lord, “Behold, Lord, half of my goods I give to the poor. If I have wrongfully exacted anything of anyone, I restore four times as much.”
9 Monda pedig néki Jézus: Ma lett idvessége ennek a háznak! mivelhogy ő is Ábrahám fia.
Yeshua said to him, “Today, salvation has come to this house, because he also is a son of Abraham.
10 Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, a mi elveszett.
For the Son of Man came to seek and to save that which was lost.”
11 És mikor azok ezeket hallották, folytatá és monda egy példázatot, mivelhogy közel vala Jeruzsálemhez, és azok azt gondolák, hogy azonnal megjelenik az Isten országa.
As they heard these things, he went on and told a parable, because he was near Jerusalem, and they supposed that God’s Kingdom would be revealed immediately.
12 Monda azért: Egy nemes ember elméne messze tartományba, hogy országot vegyen magának, aztán visszatérjen.
He said therefore, “A certain nobleman went into a far country to receive for himself a kingdom and to return.
13 Előszólítván azért tíz szolgáját, ada nékik tíz gírát, és monda nékik: Kereskedjetek, míg megjövök.
He called ten servants of his and gave them ten mina coins, and told them, ‘Conduct business until I come.’
14 Az ő alattvalói pedig gyűlölék őt, és követséget küldének utána, mondván: Nem akarjuk, hogy ő uralkodjék mi rajtunk.
But his citizens hated him, and sent an envoy after him, saying, ‘We don’t want this man to reign over us.’
15 És lőn, mikor megjött az ország vétele után, parancsolá, hogy az ő szolgáit, a kiknek a pénzt adta, hívják ő hozzá, hogy megtudja, ki mint kereskedett.
“When he had come back again, having received the kingdom, he commanded these servants, to whom he had given the money, to be called to him, that he might know what they had gained by conducting business.
16 Eljöve pedig az első, mondván: Uram, a te gírád tíz gírát nyert.
The first came before him, saying, ‘Lord, your mina has made ten more minas.’
17 Ő pedig monda néki: Jól vagyon jó szolgám; mivelhogy kevesen voltál hív, legyen birodalmad tíz városon.
“He said to him, ‘Well done, you good servant! Because you were found faithful with very little, you shall have authority over ten cities.’
18 És jöve a második, mondván: Uram, a te gírád öt gírát nyert.
“The second came, saying, ‘Your mina, Lord, has made five minas.’
19 Monda pedig ennek is: Néked is legyen birodalmad öt városon.
“So he said to him, ‘And you are to be over five cities.’
20 És jöve egy másik, mondván: Uram, imhol a te gírád, melyet egy keszkenőben eltéve tartottam;
Another came, saying, ‘Lord, behold, your mina, which I kept laid away in a handkerchief,
21 Mert féltem tőled, mivelhogy kemény ember vagy; elveszed a mit nem te tettél el, és aratod, a mit nem te vetettél.
for I feared you, because you are an exacting man. You take up that which you didn’t lay down, and reap that which you didn’t sow.’
22 Monda pedig annak: A te szádból ítéllek meg téged, gonosz szolga. Tudtad, hogy én kemény ember vagyok, ki elveszem, a mit nem én tettem el, és aratom, a mit nem én vetettem;
“He said to him, ‘Out of your own mouth I will judge you, you wicked servant! You knew that I am an exacting man, taking up that which I didn’t lay down and reaping that which I didn’t sow.
23 Miért nem adtad azért az én pénzemet a pénzváltók asztalára, és én megjövén, kamatostól kaptam volna azt vissza?
Then why didn’t you deposit my money in the bank, and at my coming, I might have earned interest on it?’
24 És az ott állóknak monda: Vegyétek el ettől a gírát, és adjátok annak, a kinek tíz gírája van.
He said to those who stood by, ‘Take the mina away from him and give it to him who has the ten minas.’
25 És mondának néki: Uram, tíz gírája van!
“They said to him, ‘Lord, he has ten minas!’
26 És ő monda: Mert mondom néktek, hogy mindenkinek, a kinek van, adatik; a kinek pedig nincs, még a mije van is, elvétetik tőle.
‘For I tell you that to everyone who has, will more be given; but from him who doesn’t have, even that which he has will be taken away from him.
27 Sőt ennek felette amaz én ellenségeimet is, kik nem akarták, hogy én ő rajtok uralkodjam, hozzátok ide, és öljétek meg előttem!
But bring those enemies of mine who didn’t want me to reign over them here, and kill them before me.’”
28 És ezeket mondván, megy vala elől, felmenvén Jeruzsálembe.
Having said these things, he went on ahead, going up to Jerusalem.
29 És lőn, mikor közelgetett Béthfágéhoz és Bethániához, a hegyhez, mely Olajfák hegyének hívatik, elkülde kettőt az ő tanítványai közül,
When he came near to Bethsphage and Bethany, at the mountain that is called Olivet, he sent two of his disciples,
30 Mondván: Menjetek el az átellenben levő faluba; melybe bemenvén, találtok egy megkötött vemhet, melyen soha egy ember sem ült: eloldván azt, hozzátok ide.
saying, “Go your way into the village on the other side, in which, as you enter, you will find a colt tied, which no man has ever sat upon. Untie it and bring it.
31 És ha valaki kérdez titeket: Miért oldjátok el? ezt mondjátok annak: Mert az Úrnak szüksége van reá.
If anyone asks you, ‘Why are you untying it?’ say to him: ‘The Lord needs it.’”
32 És elmenvén a küldöttek, úgy találák, a mint nékik mondotta.
Those who were sent went away and found things just as he had told them.
33 És mikor a vemhet eloldák, mondának nékik annak gazdái: Miért oldjátok el a vemhet?
As they were untying the colt, its owners said to them, “Why are you untying the colt?”
34 Ők pedig mondának: Az Úrnak szüksége van reá.
They said, “The Lord needs it.”
35 Elvivék azért azt Jézushoz: és az ő felsőruháikat a vemhére vetvén, Jézust reá helyhezteték.
Then they brought it to Yeshua. They threw their cloaks on the colt and sat Yeshua on them.
36 És mikor ő méne, az ő felsőruháikat az útra teríték.
As he went, they spread their cloaks on the road.
37 Mikor pedig immár közelgete az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve kezdé dicsérni az Istent fenszóval mindazokért a csodákért, a melyeket láttak;
As he was now getting near, at the descent of the Mount of Olives, the whole multitude of the disciples began to rejoice and praise God with a loud voice for all the mighty works which they had seen,
38 Mondván: Áldott a Király, ki jő az Úrnak nevében! Békesség a mennyben, és dicsőség a magasságban!
saying, “Blessed is the King who comes in the name of the Lord! Peace in heaven, and glory in the highest!”
39 És némelyek a farizeusok közül a sokaságból mondának néki: Mester, dorgáld meg a te tanítványaidat!
Some of the Pharisees from the multitude said to him, “Rabbi, rebuke your disciples!”
40 És ő felelvén, monda nékik: Mondom néktek, hogyha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.
He answered them, “I tell you that if these were silent, the stones would cry out.”
41 És mikor közeledett, látván a várost, síra azon.
When he came near, he saw the city and wept over it,
42 Mondván: Vajha megismerted volna te is, csak e te mostani napodon is, a mik néked a te békességedre valók! de most elrejtettek a te szemeid elől.
saying, “If you, even you, had known today the things which belong to your peace! But now, they are hidden from your eyes.
43 Mert jőnek reád napok, mikor a te ellenségeid te körülted palánkot építenek, és körülvesznek téged, és mindenfelől megszorítanak téged.
For the days will come on you when your enemies will throw up a barricade against you, surround you, hem you in on every side,
44 És a földre tipornak téged, és a te fiaidat te benned; és nem hagynak te benned követ kövön; mivelhogy nem ismerted meg a te meglátogatásodnak idejét.
and will dash you and your children within you to the ground. They will not leave in you one stone on another, because you didn’t know the time of your visitation.”
45 És bemenvén a templomba, kezdé kiűzni azokat, a kik adnak és vesznek vala abban,
He entered into the temple and began to drive out those who bought and sold in it,
46 Mondván nékik: Meg van írva: Az én házam imádságnak háza; ti pedig azt latroknak barlangjává tettétek.
saying to them, “It is written, ‘My house is a house of prayer,’ but you have made it a ‘den of robbers’!”
47 És tanít vala minden nap a templomban. A főpapok pedig és az írástudók és a nép előkelői igyekeznek vala őt elveszteni:
He was teaching daily in the temple, but the chief priests, the scribes, and the leading men among the people sought to destroy him.
48 És nem találták el, mit cselekedjenek; mert az egész nép ő rajta függ vala, reá hallgatván.
They couldn’t find what they might do, for all the people hung on to every word that he said.
