Lukács 18
1 Monda pedig nékik példázatot is arról, hogy mindig imádkozni kell, és meg nem restülni;
Ek din Jisu pora chela khan ke dristanto pora hikaise kineka taikhan prathana kori thakibo lage aru kitia bhi mon chutu nokorile lage.
2 Mondván: Volt egy bíró egy városban, a ki Istent nem félt és embert nem becsült.
Aru koise, “Ekta sheher te ekjon niyom chola manu thakise aru tai Isor ke bhoi nakore aru manu khan ke bhi hisab nakore.
3 Volt pedig abban a városban egy özvegyasszony, és elméne ahhoz, mondván: Állj bosszút értem az én ellenségemen.
Aru etu sheher te ekta bidhowa mahila thakise, aru tai, etu manu usorte hodai ahi thake, aru koi, ‘Moi laga dushman khan logot pora moike niyai dibi.’
4 Az pedig nem akará egy ideig; de azután monda ő magában: Jól lehet Istent nem félek és embert nem becsülök;
Bisi din pora tai etu mahila laga kaam kori dibo mon thaka nai, kintu etu mahila bisi kowa nimite tai nijorke koise, ‘Moi Isor ke bhoi nakore aru manu ke hisab nakore,
5 Mindazáltal mivelhogy nékem terhemre van ez az özvegyasszony, megszabadítom őt, hogy szüntelen reám járván, ne gyötörjön engem.
kintu etu mahila moike hodai digdar diya nimite, moi tai nimite niyai kori dibo, eneka kori dile tai aru hodai ahi kene moike digdar nokorile.’”
6 Monda pedig az Úr: Halljátok, mit mond e hamis bíró!
Titia Probhu pora aru koise, “Huni bhi etu thik nathaka ukil pora ki koise.
7 Hát az Isten nem áll-é bosszút az ő választottaiért, kik ő hozzá kiáltanak éjjel és nappal, ha hosszútűrő is irántuk?
Etiya Isor junke bachai loise taike sajai nadibo naki? Jun tai usorte din aru rati kandi thake? Taikhan laga kotha hunibo nimite deri rukhi thakibo naki?
8 Mondom néktek, hogy bosszút áll értök hamar. Mindazáltal az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-é hitet e földön?
Moi tumikhan ke koi ase, tai joldi pora niyai to ani dibo. Jitia Manu laga Putro ahibo, Tai etu duniya te biswas pabo na napabo?”
9 Némelyeknek pedig, kik elbizakodtak magukban, hogy ők igazak, és a többieket semmibe sem vették, ezt a példázatot is mondá:
Aru Tai etu dristanto bhi koise jun taikhan nijorke dharmik manu ase koi thake aru dusra ke ghin kori thake,
10 Két ember méne fel a templomba imádkozni; az egyik farizeus, és a másik vámszedő.
“Duijon manu prathana kori bole nimite jaise- ekjon Pharisee, aru ekjon poisa utha manu.
11 A farizeus megállván, ily módon imádkozék magában: Isten! hálákat adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, paráznák, vagy mint ím e vámszedő is.
Aru Pharisee to tai alag phale khara kori kene tai nijor logote eneka prathana kori thakise, ‘Isor, moi Apnike dhanyavad di ase moi dusra manu khan nisena nohoi- chor, biya manu, paap kaam kori kene thaka manu aru poisa utha manu khan nisena bhi nohoi.
12 Bőjtölök kétszer egy héten; dézsmát adok mindenből, a mit szerzek.
Moi hapta te duibar upwas loi. Moi ki pai etu laga dos bhag bhi diye.’
13 A vámszedő pedig távol állván, még szemeit sem akarja vala az égre emelni, hanem veri vala mellét, mondván: Isten, légy irgalmas nékem bűnösnek!
Kintu poisa utha manu, durte khara kori kene, tai nijor matha bhi sorgo phale sa nai, kintu tai laga chati to marikena prathana korise, ‘Isor, moi uporte daya koribi, moi paapi manu.’
14 Mondom néktek, ez megigazulva méne alá az ő házához, inkább hogynem amaz: mert valaki felmagasztalja magát, megaláztatik; és a ki megalázza magát, felmagasztaltatik.
Moi tumikhan ke koi ase, etu Pharisee, jun poisa utha manu thakise, tai Isor usorte mohima paikena nijor ghor te jaise. Kelemane jun manu tai nijorke untcha uthabole bisare tai chutu hoi jabo, kintu jun manu nijorke chutu kore taike uthai dibo.”
15 Vivének pedig hozzá kis gyermekeket is, hogy illesse azokat; mikor pedig a tanítványok ezt látták, megdorgálák azokat.
Ek din kunba manu khan Jisu usorte bacha khan ke loi kene anise, Jisu laga hath taikhan uporte dikene asirbad dibole nimite. Kintu jitia chela khan pora etu dikhise, taikhan ke ahibo diya nai.
16 De Jézus magához híván őket, monda: Engedjétek, hogy a kis gyermekek én hozzám jőjjenek, és ne tiltsátok el őket; mert ilyeneké az Istennek országa.
Kintu Jisu taikhan ke matise aru koise, “Chutu bacha khan ke Moi usorte ahibo dibi, aru taikhan ke narukhabi. Kelemane Isor laga rajyo to taikhan nisena nimite ase.
17 Bizony mondom néktek: A ki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképen nem megy be abba.
Moi hosa pora tumikhan ke koi ase, jun pora ekta bacha nisena hoi kene Isor rajyo ke swekar nakore, tai ji hoilebi ta te gusibo na paribo.”
18 És megkérdé őt egy főember, mondván: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem? (aiōnios g166)
Aru ekjon Yehudi cholawta manu Taike hudise, “Bhal hikhok, moi anonto jibon pabo nimite ki koribo lage?” (aiōnios g166)
19 Monda pedig néki Jézus: Miért mondasz engem jónak? Nincs senki jó, csak egy, az Isten.
Titia Jisu taike jowab dise, “Moike kele bhal koi ase? Kun bhi bhal nai, khali Isor he bhal ase.
20 A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy; tiszteld atyádat és anyádat.
Isor laga niyom tumikhan jane bebichar nokorile, manu ke nomorabi, chor nokoribi, manu laga misa kotha nokobi, baba, ama ke morom koribi.”
21 Az pedig monda: Mindezeket ifjúságomtól fogva megtartottam.
Kintu cholawta manu he koise, “Moi jawan pora etu sob manikena ahise.”
22 Jézus ezeket hallván, monda néki: Még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, a mid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz mennyországban; és jer, kövess engem.
Jitia Jisu tai kowa kotha hunise, Tai koise, “Ekta kotha etiya bhi tumi mana nai: Tumi laga ki ase etu sob bikiri kori dibi aru gorib khan ke bhag kori dibi, titia tumi laga dhun sompoti sorgote thakibo- aru Moi laga pichete ahibi.”
23 Az pedig ezeket hallván, igen megszomorodék; mert igen gazdag vala.
Jitia cholawta manu Jisu laga kotha hunise, tai bisi mon dukh paise kele koile tai bisi dhuni manu thakise.
24 És mikor látta Jézus, hogy az igen megszomorodék, monda: Mily nehezen mennek be az Isten országába, a kiknek gazdagságuk van!
Titia Jisu taike saikene koise, “Dhuni manu sorgote jabole kiman digdar ase!
25 Mert könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni.
Biji laga chenda pora ekta uth jabole asan ase, hoilebi dhuni manu Isor laga rajyote jabole nimite asani nohoi.
26 A kik pedig ezt hallották, mondának: Ki idvezülhet tehát?
Jun etu kotha hunise taikhan koise, “Tinehoile kun he poritran pabo?”
27 Ő pedig monda: A mi embereknél lehetetlen, lehetséges az Istennél.
Kintu Jisu koise, “Juntu kaam manu napare, Isor he pare.”
28 És monda Péter: Ímé mi mindent elhagytunk, és követtünk téged!
Titia Peter he koise, “Sabi amikhan sob chari kene Apuni laga piche ahise.”
29 Ő pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy senki sincs, a ki elhagyta házát, vagy szüleit, vagy testvéreit, vagy feleségét, vagy gyermekeit az Isten országáért,
Titia Jisu taikhan ke koise, “Hosa pora Moi tumikhan ke koi ase jun manu tai laga ghor, maiki, bhai, ama, baba, bacha ke Isor laga rajyo nimite charise,
31 És maga mellé vévén a tizenkettőt, monda nékik: Ímé felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik minden az embernek Fián, a mit a próféták megírtak.
Titia Tai baroh jonke alag kori kene koise, “Sabi, amikhan Jerusalem te jabo, aru bhabobadi khan pora Manu laga Putro nimite Isor kotha ki likhise, etu sob purah hobole ase.
32 Mert a pogányok kezébe adatik, és megcsúfoltatik, és meggyaláztatik, és megköpdöstetik;
Karone Taike Porjati khan hathte di dibo, aru Taike bodnam koribo, aru bisi sorom khila bo, aru Tai uporte thuk phelabo.
33 És megostorozván, megölik őt; és harmadnapon feltámad.
Aru Taike chabuk pora maribo, aru morai dibo, aru tisra dinte, Tai aru bhi jee uthijabo.”
34 Ők pedig ezekből semmit nem értének; és a beszéd ő előlük el vala rejtve, és nem fogták fel a mondottakat.
Kintu chela khan etu kotha bujhi panai, aru etu kotha taikhan pora lukai rakhise, aru ki kotha koise etu bujhi bo para nai.
35 Lőn pedig, mikor Jerikhóhoz közeledett, egy vak ül vala az út mellett koldulván.
Etiya eneka hoise, jitia Jisu Jericho sheher te ahise, ekjon andha manu rasta kinar te bohi kene bhik mangi thakise.
36 És mikor hallotta a mellette elmenő sokaságot, tudakozódék, mi dolog az?
Tai manu khan hala kori kene jai thaka to hunise, tai hudise etu ki hoi ase.
37 Megmondák pedig néki, hogy a Názáretbeli Jézus megy el arra.
Taikhan andha manu ke koise, “Nazareth laga Jisu etu rasta pora jai ase.”
38 És kiálta, mondván: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!
Titia tai kandikena jor pora koise, “Jisu, David laga Putro, moi uporte morom koribi.”
39 A kik pedig elől mentek, dorgálák őt, hogy hallgasson; de ő annál inkább kiálta: Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!
Jun manu Jisu age te jai thakise khong pora taike chup thaki bole koise. Kintu tai bisi hala kori thakise, “David laga Putro, moi uporte morom koribi.”
40 És Jézus megállván, parancsolá, hogy vigyék azt hozzá; és mikor közel ért, megkérdé őt,
Titia Jisu khara kori kene etu manu ke usorte anibole koise. Aru jitia tai usorte ahise, Jisu taike hudise,
41 Mondván: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? Az pedig monda: Uram, hogy az én szemem világa megjőjjön.
“Moi tumi nimite ki kori bole tumi itcha ase?” Tai koise, “Probhu, moi suku pora sabole itcha ase.”
42 És Jézus monda néki: Láss, a te hited téged megtartott.
Titia Jisu he taike koise, “Tumi laga suku khuli bhi. Tumi laga biswas pora tumi bhal hoise.”
43 És azonnal megjöve annak szeme világa, és követé őt, dicsőítvén az Istent az egész sokaság pedig ezt látván, dicsőséget ada az Istennek.
Etu homoi te tai sabo parise aru Jisu pichete jaise, Isor ke mohima dikene, sob manu khan jitia etu dikhise, taikhan Isor ke stuti dise.
