Lukács 18
1 Monda pedig nékik példázatot is arról, hogy mindig imádkozni kell, és meg nem restülni;
And he spake a parable unto them to the end that they ought always to pray, and not to faint;
2 Mondván: Volt egy bíró egy városban, a ki Istent nem félt és embert nem becsült.
saying, There was in a city a judge, which feared not God, and regarded not man:
3 Volt pedig abban a városban egy özvegyasszony, és elméne ahhoz, mondván: Állj bosszút értem az én ellenségemen.
and there was a widow in that city; and she came oft unto him, saying, Avenge me of mine adversary.
4 Az pedig nem akará egy ideig; de azután monda ő magában: Jól lehet Istent nem félek és embert nem becsülök;
And he would not for a while: but afterward he said within himself, Though I fear not God, nor regard man;
5 Mindazáltal mivelhogy nékem terhemre van ez az özvegyasszony, megszabadítom őt, hogy szüntelen reám járván, ne gyötörjön engem.
yet because this widow troubleth me, I will avenge her, lest she wear me out by her continual coming.
6 Monda pedig az Úr: Halljátok, mit mond e hamis bíró!
And the Lord said, Hear what the unrighteous judge saith.
7 Hát az Isten nem áll-é bosszút az ő választottaiért, kik ő hozzá kiáltanak éjjel és nappal, ha hosszútűrő is irántuk?
And shall not God avenge his elect, which cry to him day and night, and he is longsuffering over them?
8 Mondom néktek, hogy bosszút áll értök hamar. Mindazáltal az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-é hitet e földön?
I say unto you, that he will avenge them speedily. Howbeit when the Son of man cometh, shall he find faith on the earth?
9 Némelyeknek pedig, kik elbizakodtak magukban, hogy ők igazak, és a többieket semmibe sem vették, ezt a példázatot is mondá:
And he spake also this parable unto certain which trusted in themselves that they were righteous, and set all others at nought:
10 Két ember méne fel a templomba imádkozni; az egyik farizeus, és a másik vámszedő.
Two men went up into the temple to pray; the one a Pharisee, and the other a publican.
11 A farizeus megállván, ily módon imádkozék magában: Isten! hálákat adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, paráznák, vagy mint ím e vámszedő is.
The Pharisee stood and prayed thus with himself, God, I thank thee, that I am not as the rest of men, extortioners, unjust, adulterers, or even as this publican.
12 Bőjtölök kétszer egy héten; dézsmát adok mindenből, a mit szerzek.
I fast twice in the week; I give tithes of all that I get.
13 A vámszedő pedig távol állván, még szemeit sem akarja vala az égre emelni, hanem veri vala mellét, mondván: Isten, légy irgalmas nékem bűnösnek!
But the publican, standing afar off, would not lift up so much as his eyes unto heaven, but smote his breast, saying, God, be merciful to me a sinner.
14 Mondom néktek, ez megigazulva méne alá az ő házához, inkább hogynem amaz: mert valaki felmagasztalja magát, megaláztatik; és a ki megalázza magát, felmagasztaltatik.
I say unto you, This man went down to his house justified rather than the other: for every one that exalteth himself shall be humbled; but he that humbleth himself shall be exalted.
15 Vivének pedig hozzá kis gyermekeket is, hogy illesse azokat; mikor pedig a tanítványok ezt látták, megdorgálák azokat.
And they brought unto him also their babes, that he should touch them: but when the disciples saw it, they rebuked them.
16 De Jézus magához híván őket, monda: Engedjétek, hogy a kis gyermekek én hozzám jőjjenek, és ne tiltsátok el őket; mert ilyeneké az Istennek országa.
But Jesus called them unto him, saying, Suffer the little children to come unto me, and forbid them not: for of such is the kingdom of God.
17 Bizony mondom néktek: A ki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképen nem megy be abba.
Verily I say unto you, Whosoever shall not receive the kingdom of God as a little child, he shall in no wise enter therein.
18 És megkérdé őt egy főember, mondván: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem? (aiōnios g166)
And a certain ruler asked him, saying, Good Master, what shall I do to inherit eternal life? (aiōnios g166)
19 Monda pedig néki Jézus: Miért mondasz engem jónak? Nincs senki jó, csak egy, az Isten.
And Jesus said unto him, Why callest thou me good? none is good, save one, [even] God.
20 A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy; tiszteld atyádat és anyádat.
Thou knowest the commandments, Do not commit adultery, Do not kill, Do not steal, Do not bear false witness, Honour thy father and mother.
21 Az pedig monda: Mindezeket ifjúságomtól fogva megtartottam.
And he said, All these things have I observed from my youth up.
22 Jézus ezeket hallván, monda néki: Még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, a mid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz mennyországban; és jer, kövess engem.
And when Jesus heard it, he said unto him, One thing thou lackest yet: sell all that thou hast, and distribute unto the poor, and thou shalt have treasure in heaven: and come, follow me.
23 Az pedig ezeket hallván, igen megszomorodék; mert igen gazdag vala.
But when he heard these things, he became exceeding sorrowful; for he was very rich.
24 És mikor látta Jézus, hogy az igen megszomorodék, monda: Mily nehezen mennek be az Isten országába, a kiknek gazdagságuk van!
And Jesus seeing him said, How hardly shall they that have riches enter into the kingdom of God!
25 Mert könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni.
For it is easier for a camel to enter in through a needle’s eye, than for a rich man to enter into the kingdom of God.
26 A kik pedig ezt hallották, mondának: Ki idvezülhet tehát?
And they that heard it said, Then who can be saved?
27 Ő pedig monda: A mi embereknél lehetetlen, lehetséges az Istennél.
But he said, The things which are impossible with men are possible with God.
28 És monda Péter: Ímé mi mindent elhagytunk, és követtünk téged!
And Peter said, Lo, we have left our own, and followed thee.
29 Ő pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy senki sincs, a ki elhagyta házát, vagy szüleit, vagy testvéreit, vagy feleségét, vagy gyermekeit az Isten országáért,
And he said unto them, Verily I say unto you, There is no man that hath left house, or wife, or brethren, or parents, or children, for the kingdom of God’s sake,
31 És maga mellé vévén a tizenkettőt, monda nékik: Ímé felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik minden az embernek Fián, a mit a próféták megírtak.
And he took unto him the twelve, and said unto them, Behold, we go up to Jerusalem, and all the things that are written by the prophets shall be accomplished unto the Son of man.
32 Mert a pogányok kezébe adatik, és megcsúfoltatik, és meggyaláztatik, és megköpdöstetik;
For he shall be delivered up unto the Gentiles, and shall be mocked, and shamefully entreated, and spit upon:
33 És megostorozván, megölik őt; és harmadnapon feltámad.
and they shall scourge and kill him: and the third day he shall rise again.
34 Ők pedig ezekből semmit nem értének; és a beszéd ő előlük el vala rejtve, és nem fogták fel a mondottakat.
And they understood none of these things; and this saying was hid from them, and they perceived not the things that were said.
35 Lőn pedig, mikor Jerikhóhoz közeledett, egy vak ül vala az út mellett koldulván.
And it came to pass, as he drew nigh unto Jericho, a certain blind man sat by the way side begging:
36 És mikor hallotta a mellette elmenő sokaságot, tudakozódék, mi dolog az?
and hearing a multitude going by, he inquired what this meant.
37 Megmondák pedig néki, hogy a Názáretbeli Jézus megy el arra.
And they told him, that Jesus of Nazareth passeth by.
38 És kiálta, mondván: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!
And he cried, saying, Jesus, thou son of David, have mercy on me.
39 A kik pedig elől mentek, dorgálák őt, hogy hallgasson; de ő annál inkább kiálta: Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!
And they that went before rebuked him, that he should hold his peace: but he cried out the more a great deal, Thou son of David, have mercy on me.
40 És Jézus megállván, parancsolá, hogy vigyék azt hozzá; és mikor közel ért, megkérdé őt,
And Jesus stood, and commanded him to be brought unto him: and when he was come near, he asked him,
41 Mondván: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? Az pedig monda: Uram, hogy az én szemem világa megjőjjön.
What wilt thou that I should do unto thee? And he said, Lord, that I may receive my sight.
42 És Jézus monda néki: Láss, a te hited téged megtartott.
And Jesus said unto him, Receive thy sight: thy faith hath made thee whole.
43 És azonnal megjöve annak szeme világa, és követé őt, dicsőítvén az Istent az egész sokaság pedig ezt látván, dicsőséget ada az Istennek.
And immediately he received his sight, and followed him, glorifying God: and all the people, when they saw it, gave praise unto God.
