Lukács 18
1 Monda pedig nékik példázatot is arról, hogy mindig imádkozni kell, és meg nem restülni;
Jesus told his disciples a parable to show them that they should always pray and never despair.
2 Mondván: Volt egy bíró egy városban, a ki Istent nem félt és embert nem becsült.
“There was,” he said, “in a certain town a judge, who had no fear of God nor regard for people.
3 Volt pedig abban a városban egy özvegyasszony, és elméne ahhoz, mondván: Állj bosszút értem az én ellenségemen.
In the same town there was a widow who went to him again and again, and said ‘Grant me justice against my opponent.’
4 Az pedig nem akará egy ideig; de azután monda ő magában: Jól lehet Istent nem félek és embert nem becsülök;
For a time the judge refused, but afterward he said to himself ‘Although I am without fear of God or regard for people,
5 Mindazáltal mivelhogy nékem terhemre van ez az özvegyasszony, megszabadítom őt, hogy szüntelen reám járván, ne gyötörjön engem.
yet, as this widow is so troublesome, I will grant her justice, to stop her from plaguing me with her endless visits.’”
6 Monda pedig az Úr: Halljátok, mit mond e hamis bíró!
Then the Master added, “Listen to what this iniquitous judge says!
7 Hát az Isten nem áll-é bosszút az ő választottaiért, kik ő hozzá kiáltanak éjjel és nappal, ha hosszútűrő is irántuk?
And God – won’t he see that his own people, who cry to him night and day, have justice done them – though he holds his hand?
8 Mondom néktek, hogy bosszút áll értök hamar. Mindazáltal az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-é hitet e földön?
He will, I tell you, give them justice soon enough! Yet, when the Son of Man comes, will he find faith on earth?”
9 Némelyeknek pedig, kik elbizakodtak magukban, hogy ők igazak, és a többieket semmibe sem vették, ezt a példázatot is mondá:
Another time, speaking to people who were satisfied that they were religious, and who regarded everyone else with scorn, Jesus told this parable –
10 Két ember méne fel a templomba imádkozni; az egyik farizeus, és a másik vámszedő.
“Two men went up into the Temple Courts to pray. One was a Pharisee and the other a tax-gatherer.
11 A farizeus megállván, ily módon imádkozék magában: Isten! hálákat adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, paráznák, vagy mint ím e vámszedő is.
The Pharisee stood forward and began praying to himself in this way – ‘God, I thank you that I am not like other men – thieves, rogues, adulterers – or even like this tax-gatherer.
12 Bőjtölök kétszer egy héten; dézsmát adok mindenből, a mit szerzek.
I fast twice a week, and give a tenth of everything I get to God.’
13 A vámszedő pedig távol állván, még szemeit sem akarja vala az égre emelni, hanem veri vala mellét, mondván: Isten, légy irgalmas nékem bűnösnek!
Meanwhile the tax-gatherer stood at a distance, not venturing even to raise his eyes to heaven, but he kept striking his breast and saying ‘God, have mercy on me, a sinner.’
14 Mondom néktek, ez megigazulva méne alá az ő házához, inkább hogynem amaz: mert valaki felmagasztalja magát, megaláztatik; és a ki megalázza magát, felmagasztaltatik.
This man, I tell you, went home pardoned, rather than the other. For everyone who exalts himself will be humbled, while everyone who humbles himself will be exalted.”
15 Vivének pedig hozzá kis gyermekeket is, hogy illesse azokat; mikor pedig a tanítványok ezt látták, megdorgálák azokat.
Some of the people were bringing even their babies to Jesus, for him to touch them; but, when the disciples saw it, they began to find fault with those who had brought them.
16 De Jézus magához híván őket, monda: Engedjétek, hogy a kis gyermekek én hozzám jőjjenek, és ne tiltsátok el őket; mert ilyeneké az Istennek országa.
Jesus, however, called the little children to him. “Let the little children come to me,” he said, “and do not hinder them, for it is to the childlike that the kingdom of God belongs.
17 Bizony mondom néktek: A ki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképen nem megy be abba.
I tell you, unless a man receives the kingdom of God like a child, he will not enter it at all.”
18 És megkérdé őt egy főember, mondván: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem? (aiōnios g166)
And one of the leaders asked Jesus this question – “Good teacher, what must I do if I am to gain eternal life?” (aiōnios g166)
19 Monda pedig néki Jézus: Miért mondasz engem jónak? Nincs senki jó, csak egy, az Isten.
“Why do you call me good?” answered Jesus. “No one is good but God.
20 A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy; tiszteld atyádat és anyádat.
You know the commandments – Do not commit adultery, Do not kill, Do not steal, Do not say what is false about others, Honor your father and your mother.”
21 Az pedig monda: Mindezeket ifjúságomtól fogva megtartottam.
“I have observed all these,” he replied, “from childhood.”
22 Jézus ezeket hallván, monda néki: Még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, a mid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz mennyországban; és jer, kövess engem.
Hearing this, Jesus said to him, “There is one thing still lacking in you; sell everything that you have, and distribute to the poor, and you will have wealth in heaven; then come and follow me.”
23 Az pedig ezeket hallván, igen megszomorodék; mert igen gazdag vala.
But the man became greatly distressed on hearing this, for he was extremely rich.
24 És mikor látta Jézus, hogy az igen megszomorodék, monda: Mily nehezen mennek be az Isten országába, a kiknek gazdagságuk van!
Seeing this, Jesus said to his disciples, “How hard it is for the wealthy to enter the kingdom of God!
25 Mert könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni.
It is easier, indeed, for a camel to get through a needle’s eye than for a rich person to enter the kingdom of God!”
26 A kik pedig ezt hallották, mondának: Ki idvezülhet tehát?
“Then who can be saved?” asked those who heard this.
27 Ő pedig monda: A mi embereknél lehetetlen, lehetséges az Istennél.
But Jesus said, “What is impossible with people is possible with God.”
28 És monda Péter: Ímé mi mindent elhagytunk, és követtünk téged!
“But we,” said Peter, “we left what belonged to us and followed you.”
29 Ő pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy senki sincs, a ki elhagyta házát, vagy szüleit, vagy testvéreit, vagy feleségét, vagy gyermekeit az Isten országáért,
“I tell you,” he answered, “that there is no one who has left house, or wife, or brothers, or parents, or children, for the sake of the kingdom of God,
31 És maga mellé vévén a tizenkettőt, monda nékik: Ímé felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik minden az embernek Fián, a mit a próféták megírtak.
Gathering the Twelve around him, Jesus said to them, “Listen! We are going up to Jerusalem; and there everything that is written in the prophets will be done to the Son of Man.
32 Mert a pogányok kezébe adatik, és megcsúfoltatik, és meggyaláztatik, és megköpdöstetik;
For he will be given up to the Gentiles, mocked, insulted and spat on;
33 És megostorozván, megölik őt; és harmadnapon feltámad.
they will scourge him, and then put him to death; and on the third day he will rise again.”
34 Ők pedig ezekből semmit nem értének; és a beszéd ő előlük el vala rejtve, és nem fogták fel a mondottakat.
The apostles did not comprehend any of this. His meaning was unintelligible to them and they did not understand what he was saying.
35 Lőn pedig, mikor Jerikhóhoz közeledett, egy vak ül vala az út mellett koldulván.
As Jesus was getting near Jericho, a blind man was sitting by the roadside, begging.
36 És mikor hallotta a mellette elmenő sokaságot, tudakozódék, mi dolog az?
Hearing a crowd going by, the man asked what was the matter;
37 Megmondák pedig néki, hogy a Názáretbeli Jézus megy el arra.
and, when people told him that Jesus of Nazareth was passing,
38 És kiálta, mondván: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!
he shouted out, “Jesus, Son of David, take pity on me!”
39 A kik pedig elől mentek, dorgálák őt, hogy hallgasson; de ő annál inkább kiálta: Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!
Those who were in front kept telling him to be quiet, but he continued to call out the louder, “Son of David, take pity on me!”
40 És Jézus megállván, parancsolá, hogy vigyék azt hozzá; és mikor közel ért, megkérdé őt,
Then Jesus stopped and ordered the man to be brought to him. And, when he had come close up to him, Jesus asked him,
41 Mondván: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? Az pedig monda: Uram, hogy az én szemem világa megjőjjön.
“What do you want me to do for you?” “Master,” he said, “I want to recover my sight.”
42 És Jézus monda néki: Láss, a te hited téged megtartott.
And Jesus said, “Recover your sight, your faith has delivered you.”
43 És azonnal megjöve annak szeme világa, és követé őt, dicsőítvén az Istent az egész sokaság pedig ezt látván, dicsőséget ada az Istennek.
Instantly he recovered his sight, and began to follow Jesus, praising God. And all the people, on seeing it, gave glory to God.
