Lukács 17
1 Monda pedig a tanítványoknak: Lehetetlen dolog, hogy botránkozások ne essenek; de jaj annak, a ki által esnek.
UJesu wathi kubafundi bakhe: “Izinto ezenza abantu benze isono zizakuba khona kodwa maye kulowomuntu ezizafika ngaye.
2 Jobb annak, ha egy malomkövet vetnek a nyakába, és ha a tengerbe vettetik, hogynem mint egyet e kicsinyek közül megbotránkoztasson.
Bekungaba ngcono kuye ukuphoselwa olwandle kubotshelwe imbokodo entanyeni yakhe kulokuba yena akhubekise omunye walaba abancinyane ukuthi enze isono.
3 Őrizzétek meg magatokat: ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, dorgáld meg őt; és ha megtér, bocsáss meg néki.
Ngakho lina ziqapheleni. Nxa umfowenu esenza isono, mkhuze, kuthi nxa ezisola, mthethelele.
4 És ha egy napon hétszer vétkezik ellened, és egy napon hétszer te hozzád tér, mondván: Megbántam; megbocsáss néki.
Nxa engakonela kasikhombisa ngosuku lunye, ebuye kuwe kasikhombisa esithi, ‘Ngiyaxolisa,’ mthethelele.”
5 És mondának az apostolok az Úrnak: Növeljed a mi hitünket!
Abapostoli bathi eNkosini, “Yengeza ukholo lwethu!”
6 Monda pedig az Úr: Ha annyi hitetek volna, mint a mustármag, ezt mondanátok ím ez eperfának: Szakadj ki gyökerestől, és plántáltassál a tengerbe; és engede néktek.
Waphendula wathi, “Nxa lilokukholwa loba kukuncinyane njengentanga yemastadi, lingathi kulesisihlahla somabhulosi, ‘Quphuka lapha uyowela olwandle,’ sizalilalela.
7 Kicsoda pedig ti közületek az, a ki, ha egy szolgája van, és az szánt vagy legeltet, tüstént azt mondja annak, mihelyt a mezőről megjő: Jer elő, ülj asztalhoz?
Kesithi omunye wenu ulesisebenzi, silima loba siselusa izimvu. Kambe kungenzeka yini ukuthi nxa isisebenzi singena sivela emasimini athi kuso, ‘Kulungile, hlala phansi udle’?
8 Sőt nem ezt mondja-e néki: Készíts vacsorámra valót, és felövezvén magadat, szolgálj nékem, míg én eszem és iszom; és azután egyél és igyál te?
Kambe kayikuqala athi, ‘Lungisa ukudla kwami, ulungele ukungiphakela ngize ngidle, nginathe; ngemva kwalokho lawe usungadla, unathe’?
9 Avagy megköszöni-é annak a szolgának, hogy azt mívelte, a mit néki parancsolt? Nem gondolom.
Angasibonga na isisebenzi ngoba senze lokho ebesikuyaliwe na?
10 Ezenképen ti is, ha mindazokat megcselekedtétek, a mik néktek parancsoltattak, mondjátok, hogy: Haszontalan szolgák vagyunk; mert a mit kötelesek voltunk cselekedni, azt cselekedtük.
Kunjalo lani nxa selenzile konke okuthiwe likwenze kufanele lithi, ‘Siyizinceku ezingafanelanga; sesenze kuphela lokho okungumlandu wethu.’”
11 És lőn, mikor útban vala Jeruzsálem felé, hogy ő Samariának és Galileának közepette méne által.
Ngalesosikhathi eseqonde ukuya eJerusalema, uJesu wahamba ngendlela esemngceleni phakathi kweSamariya leGalile.
12 És mikor egy faluba beméne, jöve elébe tíz bélpoklos férfi, kik távol megállának:
Wathi efika komunye umuzi, wahlangabezwa ngamadoda alitshumi ayelobulephero. Ema bucwala,
13 És felemelék szavokat, mondván: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!
amemeza ngelizwi elikhulu athi, “Jesu, Nkosi, sihawukele!”
14 És mikor őket látta, monda nékik: Elmenvén mutassátok meg magatokat a papoknak. És lőn, hogy míg odamenének, megtisztulának.
Wathi ewabona wathi kuwo, “Hambani liyoziveza kubaphristi.” Athi esahamba ahlambuluka.
15 Egy pedig ő közülök, mikor látta, hogy meggyógyult, visszatére, dicsőítvén az Istent nagy szóval;
Omunye wawo wathi ngokubona ukuthi usesilile waphenduka, edumisa uNkulunkulu ngelizwi elikhulu.
16 És arczczal leborula az ő lábainál hálákat adván néki: és az Samariabeli vala.
Wazilahla phansi ezinyaweni zikaJesu wambonga, yena wayengumSamariya.
17 Felelvén pedig Jézus, monda: Avagy nem tízen tisztulának-é meg? A kilencze pedig hol van?
UJesu wabuza wathi, “Kanti kabahlanjululwanga bonke abalitshumi yini? Bangaphi abanye abayisificamunwemunye na?
18 Nem találkoztak a kik visszatértek volna dicsőséget adni az Istennek, csak ez az idegen?
Ubengekho yini obengabuya azoletha udumo kuNkulunkulu ngaphandle kwalo owezizweni na?”
19 És monda néki: Kelj föl, és menj el: a te hited téged megtartott.
Wasesithi kuye, “Phakama uhambe; ukukholwa kwakho kukusilisile.”
20 Megkérdeztetvén pedig a farizeusoktól, mikor jő el az Isten országa, felele nékik és monda: Az Isten országa nem szemmel láthatólag jő el.
Ngesinye isikhathi uJesu ebuzwe ngabaFarisi ukuthi umbuso kaNkulunkulu wawuzafika nini, waphendula wathi, “Umbuso kaNkulunkulu kawuzi ngendlela yokucubungula kwenu ukuma kwezinto,
21 Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; mert ímé az Isten országa ti bennetek van.
njalo abantu kabayikutsho bathi, ‘Nanku lapha,’ loba bathi, ‘Nanko laphaya,’ ngoba umbuso kaNkulunkulu uphakathi kwenu.”
22 Monda pedig a tanítványoknak: Eljő az idő, mikor kívántok látni egyet az ember Fiának napjai közül, és nem láttok.
Wasesithi kubafundi bakhe, “Siyeza isikhathi lapho elizaloyisa khona ukubona olunye lwezinsuku zeNdodana yoMuntu kodwa kalisoze lilubone.
23 És mondják majd néktek: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; de ne menjetek el, és ne kövessétek:
Abantu bazalitshela bathi, ‘Nanguyana laphaya!’ kumbe, ‘Nangu lapha!’ Lingathatheki ngabo.
24 Mert miként a felvillanó villámlás az ég aljától az ég aljáig fénylik; úgy lesz az embernek Fia is az ő napján.
Ngoba ngosuku lwayo iNdodana yoMuntu izakuba njengombane ophazima ukhanyise umkhathi kusukela ngapha kusiyafika ngale.
25 De előbb sokat kell néki szenvednie és megvettetnie e nemzetségtől.
Kodwa kumele iqale ihlupheke ezintweni ezinengi njalo ilahlwe yilesisizukulwane.
26 És miként a Noé napjaiban lett, úgy lesz az ember Fiának napjaiban is.
Njengoba kwakunjalo ensukwini zikaNowa, kuzakuba njalo ensukwini zeNdodana yoMuntu.
27 Ettek, ittak, házasodtak, férjhezmentek mindama napig, a melyen Noé a bárkába beméne, és eljöve az özönvíz, és mindeneket elveszte.
Abantu babesidla, benatha, bethathana njalo besendiselana kwaze kwafika usuku uNowa angena ngalo emkhunjini. Kwasekufika uzamcolo wababhubhisa bonke.
28 Hasonlóképen mint a Lót napjaiban is lett; ettek, ittak, vettek, adtak, ültettek, építettek;
Kwakunjalo futhi ngezinsuku zikaLothi. Abantu babesidla, benatha, njalo bethenga, bethengisa, behlanyela njalo besakha.
29 De a mely napon kiment Lót Sodomából, tűz és kénkő esett az égből, és mindenkit elvesztett:
Kodwa ngosuku uLothi aphuma ngalo eSodoma, umlilo lesalufa kwathululeka kuvela ezulwini kwababhubhisa bonke.
30 Ezenképen lesz azon a napon, melyen az embernek Fia megjelenik.
Kuzakuba njalo langosuku lapho iNdodana yoMuntu ifika.
31 Az nap, a ki a háztetőn lesz, és az ő holmija a házban, ne szálljon le, hogy elvigye; és a ki a mezőn, azonképen ne forduljon hátra.
Ngalolosuku kakho ozakuthi ephezulu ophahleni lwendlu yakhe, impahla zakhe ziphakathi, ehle ukuyazithatha. Njalo kakho osensimini ozakuyathatha loba yini.
32 Emlékezzetek Lót feleségére!
Khumbulani umkaLothi!
33 Valaki igyekezik az ő életét megtartani, elveszti azt, és valaki elveszti azt, megeleveníti azt.
Lowo ozama ukulondoloza impilo yakhe izamlahlekela, lalowo olahlekelwa yimpilo yakhe uzayilondoloza.
34 Mondom néktek, azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik.
Ngiyalitshela, kuzakuthi ngalobobusuku abantu bebabili embhedeni omunye uzathathwa, kodwa omunye atshiywe.
35 Két asszony őröl együtt; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik.
Abesifazane ababili bazabe bechola elitsheni ndawonye; omunye uzathathwa omunye atshiywe. [
36 Ketten lesznek a mezőn; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik.
Ababili bazabe besensimini; oyedwa uzathathwa omunye atshiywe.]”
37 És felelvén, mondának néki: Hol, Uram? Ő pedig monda nékik: a hol a test, oda gyűlnek a saskeselyűk.
Babuza bathi, “Ngaphi, Nkosi?” Waphendula wathi, “Lapho okulesidumbu khona, kulapho okuqoqana khona amanqe.”
