Lukács 15
1 Közelgetnek vala pedig ő hozzá a vámszedők és a bűnösök mind, hogy hallgassák őt.
Loino boonse basimutelo abamwi basizibi bakalikuza kuzoswiilizya Jesu.
2 És zúgolódának a farizeusok és az írástudók, mondván: Ez bűnösöket fogad magához, és velök együtt eszik.
Bloonse baFalisi abalembi bakatongooka chabo chabo, kabaamba kuti, “Ooyu mwaalumi ulatambula basizibi, alimwi ulalya ambabo.”
3 Ő pedig ezt a példázatot beszélé nékik, mondván:
Jesu wakabaambila chikozyanisyo eechi, wakati,
4 Melyik ember az közületek, a kinek ha száz juha van, és egyet azok közül elveszt, nem hagyja ott a kilenczvenkilenczet a pusztában, és nem megy az elveszett után, mígnem megtalálja azt?
“Ngwani aakati kenu uunga ulaba aambelele zilimwaanda mpawo yomwe yasweekwa, aleke kusiya zili makumi musanu amakumi one alamusanu azine mulusaka, akuya kukuyanduula yomwe mane akayibone?
5 És ha megtalálta, felveti az ő vállára, örülvén.
Mpawo nayijana uyooyipika aamakuko akubotelwa
6 És haza menvén, egybehívja barátait és szomszédait, mondván nékik: Örvendezzetek én velem, mert megtaláltam az én juhomat, a mely elveszett vala.
Naaboola kumuunzi wiita benziinyina ambayakilene aabo, akubaambila kuti, 'Amubotelwe antoomwe andime, nkaambo ndayibona mbelele yangu yakasweekede.'
7 Mondom néktek, hogy ily módon nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, hogynem kilenczvenkilencz igaz emberen, a kinek nincs szüksége megtérésre.
Ndiliikumwaambila kuti nikuba boobo, kuyooba lukondo kujulu aatala asizibi omwe wasanduka, kwiinda aabo balimakumi miusanu amakumi one alamusanu abane basandukide kale.
8 Avagy ha valamely asszonynak tíz drakhmája van, és egy drakhmát elveszt, nem gyújt-é gyertyát, és nem sepri-é ki a házat, és nem keresi-é gondosan, mígnem megtalálja?
Nakuti ngwani wachikayintu ulangodo zya siliva zilikumi, kuti kwasweeka yomwe, uunga ulaleka kumunika, kuyiila ng'anda akuyanduula loko mane akiijane?
9 És ha megtalálta, egybehívja az ő asszonybarátait és szomszédait, mondván: Örüljetek én velem, mert megtaláltam a drakhmát, melyet elvesztettem vala!
Nayijana ulayita beenzinyina ambayakilene aabo kaamba kuti, 'Amuboole tubotelwe nkaambo ndayibona nsiliva yandisweekede.'
10 Ezenképen, mondom néktek, örvendezés van az Isten angyalainak színe előtt egy bűnös ember megtérésén.
Nikuba boobo ndikumwaambila kuti kuli kukondwa kunembo lyabangelo ba Leza aatala asizibi omwe uusanduka.”
11 Monda pedig: Egy embernek vala két fia;
Mpawo Jesu wakati, “Kwakali mwaalumi wakali aabana balombe babili,
12 És monda az ifjabbik az ő atyjának: Atyám, add ki a vagyonból rám eső részt! És az megosztá köztök a vagyont.
aawo mwana muniini wakati kuli wisi, “Ndeende, ndipe buvubi mumweelwe uulangene aandime.” Mpawo wakaaba buvubi aakati kabo.
13 Nem sok nap mulva aztán a kisebbik fiú összeszedvén mindenét, messze vidékre költözék; és ott eltékozlá vagyonát, mivelhogy dobzódva élt.
Kakutanayiknda mazuba miingi, mwana muniini wakabungania buvubi bwakwe wiinka aabo kunyika iilikule ooko wakakunyonyoona buvubi bwakwe mukupana bunjaka.
14 Minekutána pedig mindent elköltött, támada nagy éhség azon a vidéken, és ő kezde szükséget látni.
Lino nakamaninsya zyoonse kwakaba nzala mpati munyika yoonse, mpawo wakatalika kubula.
15 Akkor elmenvén, hozzá szegődék annak a vidéknek egyik polgárához; és az elküldé őt az ő mezeire disznókat legeltetni.
Wakayinka kuyolipeda kubelekela umwi wabantu bamuchisi eecho, wakakumutuma kusanina ngulube mumuunda wakwe.
16 És kívánja vala megtölteni az ő gyomrát azzal a moslékkal, a mit a disznók ettek; és senki sem ád vala néki.
Wakalikunoonga wajana kukondwa naalya tukuli twakali kuligwa ngulube nkaambo taakwe wakalikumupa chakulya.
17 Mikor aztán magába szállt, monda: Az én atyámnak mily sok bérese bővölködik kenyérben, én pedig éhen halok meg!
Mpawo aawo mwana muniini ooyu nakaboola kumizeezo yakwe, wakati, 'Mbangane babelesi ba ndeende balikulya chakulya chizulila, mpawo me ndaano ndikufwa aanzala!
18 Fölkelvén elmegyek az én atyámhoz, és ezt mondom néki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened.
Ndilanyampuka aano ndiye kuli ndeende ndikatedi, “Ndeende ndakabisizya julu anduwe.
19 És nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam; tégy engem olyanná, mint a te béreseid közül egy!
Nsichikwe bulemu bwakwiitwa kuti mndimwana wako; ndichite kuti ndibe uumwi wanbabelesi bako.'”
20 És felkelvén, elméne az ő atyjához. Mikor pedig még távol volt, meglátá őt az ő atyja, és megesék rajta a szíve, és oda futván, a nyakába esék, és megcsókolgatá őt.
Mpawo mwana miniini ooyo wakazwa kunyika nkwaakabede waboola kuli wisi. Aawo naakachili kulele kule alimwi wisi wakamubona wabotelwa, walkachijaana, wakumumbungatila akumumyonta.
21 És monda néki a fia: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened; és nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam!
Mwana wakati kuli nguwe, 'Ndeende, ndakabisizya julu anduwe, nsichikwe bulemu bwakwiitwa kuti ndili mwana wako.'
22 Az atyja pedig monda az ő szolgáinak: Hozzátok ki a legszebb ruhát, és adjátok fel rá; és húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábaira!
Wisi wakati kubabelesi bakwe, 'Mufwambaamne mwee te jansi bbotu kwiindilila, mumusasike, alimwi mubikke nweenwe kukuboko kwakwe, ansangu kumawulu aakwe.
23 És előhozván a hízott tulkot, vágjátok le, és együnk és vígadjunk.
Mpawo mweete mwana wan'gombe uneneede mumujaye. Atupobole tubotelwe!
24 Mert ez az én fiam meghalt, és feltámadott; elveszett, és megtaláltatott. Kezdének azért vígadni.
Nkaambo mwana wangu wakalisweekede, lino waboneka.' Mpawo bakatalika kubotelwa
25 Az ő nagyobbik fia pedig a mezőn vala: és mikor hazajövén, közelgetett a házhoz, hallá a zenét és tánczot.
Lino mwana wakwe mupati wakachili kumuunda. Aawo naakaboola akusika afwiifwi amuunzi, wakamvwa miimbo akuzyana.
26 És előszólítván egyet a szolgák közül, megtudakozá, mi dolog az?
Wakayita umwi mubelesi wabuzya kuti zyaambanzi eezi.
27 Az pedig monda néki: A te öcséd jött meg; és atyád levágatá a hízott tulkot, mivelhogy egészségben nyerte őt vissza.
Mubelesi wakamwaambila kuti, 'Mwanike wako waboola kumuunzi alimwi wuso wajaya mwana wang'ombe uuneneede nkaambo waboola kali muumi.'
28 Erre ő megharaguvék, és nem akara bemenni. Az ő atyja annakokáért kimenvén, kérlelé őt.
Mwana mupati wakanyema alimwi taakanjila pe mukati, wisi wakazwa aanze, kuzo mukombelezya.
29 Ő pedig felelvén, monda atyjának: Ímé ennyi esztendőtől fogva szolgálok néked, és soha parancsolatodat át nem hágtam: és nékem soha nem adtál egy kecskefiat, hogy az én barátaimmal vígadjak.
Pesi mwana mupati wakasandula wisi wati, “Langa, eeyi minyaka myiingi yoonse ndakubelekela chabuzike, alimwi taakwe nindakatyola nuuba omwe mulawu wako, pesi taakwe nwakandipa mwana wampongo kuti ndibotelwe abeenzuma.
30 Mikor pedig ez a te fiad megjött, a ki paráznákkal emésztette föl a te vagyonodat, levágattad néki a hízott tulkot.
Pesi mbaboola, ooyo wakakulya lubono lwako abasi bwaamu, wamujiila mwana wangombe uneneede.'
31 Az pedig monda néki: Fiam, te mindenkor én velem vagy, és mindenem a tiéd!
Wisi wakamusandula kuti, “Mwanaangu ukkede koli aandime chiindi choonse, alimwi choonse changu nchichako.
32 Vígadnod és örülnöd kellene hát, hogy ez a te testvéred meghalt, és feltámadott; és elveszett, és megtaláltatott.
Pesi chali chibotu kuti tubotelwe nkaambo mwanike wako ooyu wakalifwide; lino wapona; wakali sweekede alimwi waboneka.'”
