Jeremiás sir 5

1 Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!

Kom i hu, Herre, det som har hendt oss, sku og se hvor vi blir hånet!

2 A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.

Vår arv er gått over til fremmede, våre hus til utlendinger.

3 Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.

Vi er blitt farløse, har ingen far; våre mødre er som enker.

4 Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk.

Vi må kjøpe det vann vi drikker, vår ved må vi betale.

5 Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.

Våre forfølgere er på nakken av oss; vi er trette, vi får ingen hvile.

6 Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.

Til Egypten har vi overgitt oss, og til Assyria, for å bli mettet med brød.

7 Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.

Våre fedre har syndet, de er ikke mere; vi bærer deres misgjerninger.

8 Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből.

Træler hersker over oss; ingen river oss ut av deres hånd.

9 Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt.

Med fare for vårt liv henter vi vårt brød, truet av ørkenens sverd.

10 Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.

Vår hud brenner som en ovn av hungerens luer.

11 Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban.

Kvinner har de krenket i Sion, jomfruer i Judas byer.

12 A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.

Fyrster har de hengt, de gamles åsyn har de ikke hedret.

13 Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.

Unge menn bar kvernen, og gutter segnet under vedbøren.

14 A vének eltüntek a kapuból, megszüntek az ifjak énekelni.

De gamle sitter ikke mere i porten, de unge menn ikke mere ved sin strengelek.

15 Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.

Med vårt hjertes glede er det forbi, vår dans er omskiftet til sorg.

16 Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!

Kronen er falt av vårt hode; ve oss, vi har syndet.

17 Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;

Derfor er vårt hjerte sykt, derfor er våre øine blitt dimme,

18 A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!

for Sions bergs skyld, som er øde; rever løper om på det.

19 Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre!

Du, Herre, troner til evig tid, din trone blir fra slekt til slekt.

20 Miért feledkezel el örökre mi rólunk? miért hagysz el minket hosszú időre?

Hvorfor skulde du glemme oss evig, forlate oss for så lang en tid?

21 Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.

Herre, før oss atter til dig, så vi kan komme tilbake! Forny våre dager, så de blir som i fordums tid!

22 Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!

For skulde du rent ha forkastet oss? Skulde du være så storlig vred på oss?