Jeremiás sir 3

1 Én vagyok az az ember, a ki nyomorúságot látott az ő haragjának vesszeje miatt.

Minä olen mies, jonka viheliäisyyttä nähdä täytyy hänen hirmuisuutensa vitsan kautta.

2 Engem vezérlett és járatott sötétségben és nem világosságban.

Hän johdatti minua ja vei pimeyteen ja ei valkeuteen.

3 Bizony ellenem fordult, ellenem fordítja kezét minden nap.

Hän on kätensä kääntänyt minua vastaan, ja toimittaa toisin aina minun kanssani.

4 Megfonnyasztotta testemet és bőrömet, összeroncsolta csontjaimat.

Hän on tehnyt lihani ja nahkani vanhaksi, ja luuni musertanut.

5 Erősséget épített ellenem és körülvett méreggel és fáradsággal.

Hän rakensi minua vastaan, ja sapella ja vaivalla hän minua kääri.

6 Sötét helyekre ültetett engem, mint az örökre meghaltakat.

Hän on minut pannut pimeyteen, niinkuin aikaa kuolleet.

7 Körülkerített, hogy ki ne mehessek, nehézzé tette lánczomat.

Hän on minut muurannut sisälle, etten minä pääse ulos, ja minut kovaan jalkapuuhun pannut.

8 Sőt ha kiáltok és segítségül hívom is, nem hallja meg imádságomat.

Ja vaikka minä huudan ja parun, niin hän kuitenkin korvansa tukitsee minun rukouksestani.

9 Elkerítette az én útaimat terméskővel, ösvényeimet elforgatta.

Hän on muurannut tieni kiinni vuojonkivillä, ja polkuni sulkenut.

10 Ólálkodó medve ő nékem és lesben álló oroszlán.

Hän on väijynyt minua niinkuin karhu, niinkuin jalopeura salaisuudessa.

11 Útaimat elterelte, és darabokra vagdalt és elpusztított engem!

Hän on minun antanut tieltä eksyä, ja minut repinyt säpäleiksi, ja minut autioksi tehnyt.

12 Kifeszítette kézívét, és a nyíl elé czélul állított engem!

Hän on joutsensa jännittänyt, ja asettanut minun nuolella tarkoitettavaksi.

13 Veséimbe bocsátotta tegzének fiait.

Hän ampui minun munaskuihini viinensä nuolet.

14 Egész népemnek csúfjává lettem, és gúnydalukká napestig.

Minä olen kaiken minun kansani nauru, ja heidän jokapäiväinen virtensä.

15 Eltöltött engem keserűséggel, megrészegített engem ürömmel.

Hän on haikeudella minut ravinnut, ja koiruoholla juovuttanut.

16 És kova-kővel tördelte ki fogaimat; porba tiprott engem.

Hän on hampaani somerolla rikki musertanut, hän kieritti minun tuhassa.

17 És kizártad lelkem a békességből; elfeledkeztem a jóról.

Minun sieluni on ajettu pois rauhasta, minun täytyy hyvän unohtaa.

18 És mondám: Elveszett az én erőm és az én reménységem az Úrban.

Minä sanoin: minun voimani ja minun toivoni Herran päälle on kadonnut.

19 Emlékezzél meg az én nyomorúságomról és eltapodtatásomról, az ürömről és a méregről!

Muista siis, kuinka minä niin raadollinen ja hyljätty, koiruoholla ja sapella juotettu olen.

20 Vissza-visszaemlékezik, és megalázódik bennem az én lelkem.

Minun sieluni sen kyllä muistaa, ja sitä itsellensä tutkistelee.

21 Ezt veszem szívemre, azért bízom.

Minä panen sen sydämeeni; sentähden minä vielä nyt toivon.

22 Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága!

Herran laupiudesta se on, ettemme ratki hukkuneet; ei hänen laupiutensa vielä loppunut.

23 Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged!

Vaan joka huomen se on uusi, ja sinun uskollisuutes on suuri.

24 Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom.

Herra on minun osani, sanoo minun sieluni; sentähden tahdon minä häneen toivoa.

25 Jó az Úr azoknak, a kik várják őt; a léleknek, a mely keresi őt.

Herra on hyvä niille, jotka häneen toivovat, ja niille sieluille, jotka häntä kysyvät.

26 Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig.

Hyvä on olla kärsivällisenä ja Herralta apua toivoa.

27 Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában.

Hyvä on ihmiselle ijestä kantaa nuoruudessansa;

28 Egyedül ül és hallgat, mert felvette magára.

Että hän istuu yksinänsä, on vaiti, kuin jotakin hänen päällensä tulee,

29 Porba teszi száját, mondván: Talán van még reménység?

Ja panee suunsa tomuun, ja odottaa toivoa,

30 Orczáját tartja az őt verőnek, megelégszik gyalázattal.

Ja antaa löydä poskillensa, ja paljon pilkkaa kärsii.

31 Mert nem zár ki örökre az Úr.

Sillä ei Herra syökse pois ijankaikkisesti.

32 Sőt, ha megszomorít, meg is vígasztal az ő kegyelmességének gazdagsága szerint.

Vaan hän saattaa murheelliseksi, ja taas armahtaa suuresta laupiudestansa.

33 Mert nem szíve szerint veri és szomorítja meg az embernek fiát.

Sillä ei hän sydämestänsä ihmisiä kurita eikä murheesen saata,

34 Hogy lábai alá tiporja valaki a föld minden foglyát;

Niinkuin hän tahtois raadolliset maan päällä ratki jalkainsa alla polkea,

35 Hogy elfordíttassék az ember ítélete a Magasságosnak színe előtt;

Ja antais jonkun miehen oikeuden Ylimmäisen edessä tulla käännetyksi pois,

36 Hogy elnyomassék az ember az ő peres dolgában: ezt az Úr nem nézi el.

Ja ihmistä väärin tuomita asiassansa, niinkuin ei Herra sitä näkisikään.

37 Kicsoda az, a ki szól és meglesz, ha nem parancsolja az Úr?

Kuka tohtii siis sanoa: senkaltaiset tapahtuvat ilman Herran käskyä?

38 A Magasságosnak szájából nem jő ki a gonosz és a jó.

Eikö paha ja hyvä tule Korkeimman suusta?

39 Mit zúgolódik az élő ember? Ki-ki a maga bűneiért bűnhődik.

Miksi siis ihmiset nurisevat eläissänsä? Jokainen nuriskaan syntejänsä vastaan.

40 Tudakozzuk a mi útainkat és vizsgáljuk meg, és térjünk az Úrhoz.

Tutkistelkaamme ja etsikäämme meidän menoamme, ja palatkaamme Herran tykö.

41 Emeljük fel szíveinket kezeinkkel egyetemben Istenhez az égben.

Nostakaamme meidän sydämemme ja kätemme taivaasen päin, Jumalan tykö.

42 Mi voltunk gonoszok és pártütők, azért nem bocsátottál meg.

Me, me olemme syntiä tehneet ja kovakorvaiset olleet; (sentähden) et sinä säästänytkään.

43 Felöltötted a haragot és üldöztél minket, öldököltél, nem kiméltél.

Vaan sinä olet vihalla meitä peittänyt ja vainonnut, ja armottomasti surmannut.

44 Felöltötted a felhőt, hogy hozzád ne jusson az imádság.

Sinä verhoitit itses pilvellä, ettei rukous päässyt sen lävitse.

45 Sepredékké és útálattá tettél minket a népek között.

Sinä olet meitä tunkioksi ja saastaisuudeksi kansain seassa tehnyt.

46 Feltátotta száját ellenünk minden ellenségünk.

Kaikki meidän vihollisemme ovat suutansa ammottaneet meitä vastaan.

47 Rettegés és tőr van mi rajtunk, pusztulás és romlás.

Me painetaan alas ja rangaistaan pelvolla ja ahdistuksella.

48 Víz-patakok folynak alá az én szememből népem leányának romlása miatt.

Minun silmäni vuotavat vesi-ojia minun kansani tyttären surkeuden tähden.

49 Szemem csörgedez és nem szünik meg, nincs pihenése,

Minun silmäni vuotavat ja ei taida lakata; ei he asetu,

50 Míg ránk nem tekint és meg nem lát az Úr az égből.

Siihenasti että Herra katsoo taivaasta alas ja näkee.

51 Szemem bánatba ejté lelkemet városomnak minden leányáért.

Minun silmäni kuluttaa minulta elämäni kaikkein minun kaupunkini tytärten tähden.

52 Vadászva vadásztak reám, mint valami madárra, ellenségeim ok nélkül.

Minun viholliseni ovat minua kovin ajaneet takaa, niinkuin lintua ilman syytä.

53 Veremben fojtották meg életemet, és követ hánytak rám.

He ovat minun elämäni kuoppaan salvanneet, ja heittäneet kiven minun päälleni.

54 Felüláradtak a vizek az én fejem felett; mondám: Kivágattam!

Ovat myös vedet minun pääni ylitse käyneet; niin minä sanoin: nyt minä ratki hukassa olen.

55 Segítségül hívtam a te nevedet, oh Uram, a legalsó veremből.

Minä huusin avukseni sinun nimeäs, Herra, alhaalta kuopasta;

56 Hallottad az én szómat; ne rejtsd el füledet sóhajtásom és kiáltásom elől.

Ja sinä kuulit minun ääneni, älä korvias kätke minun huokauksestani ja huudostani.

57 Közelegj hozzám, mikor segítségül hívlak téged; mondd: Ne félj!

Sinä lähenet kuin minä sinua huudan, ja sanot: älä pelkää.

58 Pereld meg Uram lelkemnek perét; váltsd meg életemet.

Sinä, Herra, ratkaiset minun sieluni asian, ja lunastat minun henkeni.

59 Láttad, oh Uram, az én bántalmaztatásomat; ítéld meg ügyemet.

Herra katso, kuinka minulle niin vääryyttä tehdään, ja tuomitse minun oikeuteni.

60 Láttad minden bosszúállásukat, minden ellenem való gondolatjokat.

Sinä näet kaikki heidän kostonsa ja kaikki heidän ajatuksensa minusta.

61 Hallottad Uram az ő szidalmazásukat, minden ellenem való gondolatjokat;

Herra, sinä kuulet heidän pilkkansa ja kaikki heidän ajatuksensa minua vastaan,

62 Az ellenem támadóknak ajkait, és ellenem való mindennapi szándékukat.

Minun vainollisteni huulet ja heidän neuvonsa minua vastaan yli päivää.

63 Tekintsd meg leülésöket és felkelésöket; én vagyok az ő gúnydaluk.

Katso, kuin he istuvat eli nousevat, niin he minusta virsiä laulavat.

64 Fizess meg nékik, Uram, az ő kezeiknek munkája szerint.

Kosta heille, Herra, niinkuin he ansainneet ovat, heidän kättensä töiden jälkeen.

65 Adj nékik szívbeli konokságot; átkodul reájok.

Anna heidän sydämensä vavista ja sinun kiroustas tuta.

66 Üldözd haragodban, és veszesd el őket az Úr ege alól!

Vainoo heitä hirmuisuudella, ja hukuta heitä Herran taivaan alta.