Józsué 14
1 Ezek pedig azok, a miket örökségül vőnek el Izráel fiai a Kanaán földén, a miket örökségül adtak nékik Eleázár, a pap, Józsué, a Nún fia és az atyai fejedelmek, a kik valának Izráel fiainak nemzetségei felett;
Canaan gamsunga Eleazer thempupa leh Nun chapa Joshua chuleh apu apau, insung lhah dungjuija Israel chate phung jousea lamkai hon Israel chate goulo dia ana hoppeh u, Israel chaten jong akisan cheh agoulo’u gamsung cheh chu hichenghi ahi.
2 Sorsvetés által való örökségökül, (a mint megparancsolta vala az Úr Mózes által) a kilencz nemzetségnek és a félnemzetségnek:
Israel phungkole akeh khat gam kihop dingdolla Pakaiyin Mose thu anapeh bang bangin agoulo diu gamchan chu vang kisana kihom anahi.
3 Mert két nemzetségnek és fél nemzetségnek a Jordánon túl adott vala Mózes örökséget, a Lévitáknak pedig nem adott vala örökséget ő közöttök.
Israel phungni le phung kehkhat vang chu Mose in agoulo diuva Jordan vadung gallama gam anapehsa ahitai, Levi phungmite chu Israel lah a gouloding gam apeh lou mong mong ahi.
4 Mert a József fiai két nemzetség voltak: Manassé és Efraim; a Lévitáknak pedig nem adtak osztályrészt a földből, hanem csak városokat lakásul és az azokhoz való legelőket barmaik és marháik számára.
Chujongleh Joseph Chate chu phungni akisouvin, Manasseh le Ephraim ahi, Levite vangchu gamsunga amaho chanding gam akipepon, achenna diu khopi mai ail eh gancha vahna diu hamhing gamtoh athilkeo u maimaibou ahi.
5 A mint megparancsolta vala az Úr Mózesnek, úgy cselekedének az Izráel fiai, és úgy oszták fel a földet.
Pakaiyin Mose ahilla athupeh bang bangin Israel chaten abolsoh keiyin gam akihom tauve.
6 Hozzámenének pedig Józsuéhoz Júdának fiai Gilgálba és monda néki a Kenizeus Káleb, Jefunné fia: Te tudod azt a dolgot, a melyet beszélt vala az Úr Mózesnek, az Isten emberének én felőlem és te felőled Kádes-Barneában.
Gilgal achun Judah chate thalheng in miphabep Kenizz mi kitipa, Jephunneh Chapa Caleb lamkai nan ahung kitol touvin, Joshua jah a chun hitin aseiyin, “Kadesh Barnea kiti munna chu keile nang chungchang thudolla Pakaiyin Pathenmi Mose jaha ipi anaseipeh geldoh in.
7 Negyven esztendős valék én, mikor elküldött engem Mózes az Úrnak szolgája Kádes-Barneából, hogy kikémleljem a földet, és úgy hoztam néki hírt, a mint az én szívemben vala.
Pakai lhacha Mose Kadesh-barnea muna konna Cannan gam velhidia eina sol chun keima kum somli kana lhingtai, hichea chun keiman kalungsunga kahet chanchu Mose henga thu kahin lhutnin ahi.
8 Atyámfiai pedig, a kik feljöttek vala velem, elrémítették a népnek szívét, de én tökéletesen követtem az Urat, az én Istenemet.
Ahinla kachepi khompi kasopiho chun gamptep gam jotlutding chu mipi lungthim asulhadeh jeng un ahi, ahinlah keivangin Pakai ka Pathen chu lungthim pumpin kajui lhum keijin ahi.
9 És megesküvék Mózes azon a napon, mondván: Bizony a föld, a melyet megtapodott a te lábad, tiéd lesz örökségül, és a te fiaidé mind örökké, mivelhogy tökéletesen követted az Urat, az én Istenemet.
Hijeh chun hiche nikho chun, Mose akihahsel in aseitan ahi,”Tahbehin nakengphang achotphana muntinchu aitih a nangle nachilhahte goullo dinga nachan ding ahi, ajeh chu nangin Pakai ka Pathen chu najuilhum keiyin ahi” einatin ahi.
10 Most pedig, ímé megtartott engem az Úr életben, a mint szólott vala; most negyvenöt esztendeje, a mióta szólott vala az Úr e dologról Mózesnek, a mi alatt Izráel a pusztában bolyongott vala; és most ímé, nyolczvanöt esztendős vagyok!
“Tun vetan, Pakiyin aseibang bangin Israel gamthip gamma akitolle laiya Pakiyin Mose jah a hiche thu anaseija pat tuphat geihin keima eihing hoinalaiyin, tuhin kum somgetlenga kalhingtai.
11 Még ma is olyan erős vagyok, a milyen azon a napon voltam, a mikor elküldött engem Mózes; a milyen akkor volt az én erőm, most is olyan az én erőm a harczoláshoz és járásra-kelésre.
Tuni geihin Mose’n gamvea einasol lai bangin katha ahat nalaiyin, hichepetna katha hat bang bangin kahat nalaiyin, galkon theileh gallamkaithei kahi nalaije.
12 Most azért add nékem ezt a hegyet, a melyről szólt vala az Úr azon a napon; mert magad is hallottad azon a napon, hogy Anákok vannak ott, és nagy, erősített városok; hátha velem lesz az Úr, és kiűzöm őket, a mint megmondotta az Úr.
Chuti ahiyeh chun Chuche nikhoa Pakaiyin eina teppeh bang bangchun hiche molkhu neipetan. Gamvellhi ichelai’juva thupitah a khopi kul kigetkhum ho sunga cheng Anak chilhah hochu nahen ahi. Ahiyeng vang'in Pakaiyin eiumpileh Aman aseibang banga ama hokhu kajoa kanodoh ding ahi,” ati.
13 És megáldá őt Józsué, és odaadá Hebront Kálebnek, a Jefunné fiának örökségül.
Hitichun Jephunneh Chapa Caleb chu Joshua’n phatthei aboh in ama chantum dingin Hebron chu anapetan ahi.
14 Azért lőn Hebron a Kenizeus Kálebé, a Jefunné fiáé, örökségül mind e mai napig, a miért hogy tökéletesen követte vala az Urat, Izráelnek Istenét.
Hitihin, Hebron chu Jephunneh Chapa Caleb le achilhahte achengden tauvin ahi, ajeh chu aman Israel Pakai Pathen chu anajuilhum keijin ahi.
15 A Hebron neve pedig annakelőtte Kirjáth-Arba volt; a ki a legnagyobb ember volt az Anákok között. A föld pedig megnyugodott a harcztól.
(Tumasang chun Hebron hi Kiriath-arba ana kitin ahi. Hichehi Anak chilhah galhat penpa Arba minna kisah ahi) Hitichun gamleiset chu galdouna a kon in anakicholdotan ahi.
