Jóel 1

1 Az Úrnak igéje, a mely lőn Jóelhez, a Petuel fiához.

O KA olelo a Iehova ia Ioela ke keiki a Petuela.

2 Vének! halljátok meg ezt, és hallgassátok meg, e földnek minden lakói! Történt-é ilyen a ti időtökben, vagy a ti atyáitoknak idejében?

E hoolohe oukou i keia, e ka poe kahiko, E haliu mai ka pepeiao, e ka poe a pau o ka aina e noho ana; Ua hiki mai anei keia i ko oukou mau la, A i na la hoi o ko oukou mau makua?

3 Beszéljétek el azt a ti fiaitoknak, és a ti fiaitok az ő fiaiknak, és azoknak fiai a következő nemzetségnek.

E hai aku oukou i keia i ka oukou poe keiki, A o ka oukou mau keiki i ka lakou poe keiki, A o ka lakou mau keiki i ka hanauna mahope.

4 A mit a sáska meghagyott, megette a szöcskő; és a mit a szöcskő meghagyott, megette a cserebogár; és a mit a cserebogár meghagyott, megette a hernyó.

O ka mea i koe i ka uhini hulu ole, ua pau ia i ka uhini: A o ka mea i koe i ka uhini, ua pau ia i ka uhini huluhulu, A o ka mea i koe i ka uhini huluhulu, ua pau ia i ka uhini hulu ole.

5 Serkenjetek fel részegek és sírjatok, és jajgassatok mind, ti borivók a mustért, mert elvétetett az a ti szátoktól!

E ala oukou, e na mea on a, a e uwe iho; E aoa hoi, e na mea inu waina a pau, no ka waina hou, No ka mea, ua laweia'ku ia mai ko oukou waha aku.

6 Mert egy nép jött fel az én földemre, erős és megszámlálhatatlan; fogai, mint az oroszlán fogai, és agyarai, mint a nőstény oroszláné.

No ka mea, ua hele mai ka lahuikanaka maluna o ko'u aina, he ikaika, aole e pau i ka helu, O kona mau niho, he niho o ka liona; A o kona niho aoao, he niho o ka liona wahine.

7 Pusztává tette szőlőmet; összetörte fügefáimat, mezítelenre hántotta és széjjelhányta; fehérlenek annak ágai.

Ua luku aku ia i kuu kumuwaina, A ua hemo i ka ili o kuu laau fiku: Ua hemo i kona ili a pau, a ua hoolei aku ia mea; Ua keokeo kona mau lala.

8 Keseregj, mint a szűz, a ki gyászba öltözik az ő ifjúsága férjéért.

E uwe iho e like me ka wahine mare i kaeiia i ke kapa inoino no ke kane o kona wa opiopio.

9 Kifogyott az étel- és italáldozat az Úrnak házából; gyászolnak a papok, az Úrnak szolgái.

Ua okiia ka mohai makana, a me ka mohai inu mai ka hale o Iehova aku; Ua uwe na kahuna, na lawehana a Iehova.

10 Elpusztíttatott a mező, gyászol a föld; mert elpusztíttatott a gabona; kiszáradt a must; kiapadt az olaj.

Ua lukuia ka mahinaai, Ua uwe ka aina, No ka mea, ua lukuia ka ai, Ua maloo ka waina hou, ua emi iho ka aila.

11 Szégyenüljetek meg, ti szántóvetők; jajgassatok szőlőművesek: a búzáért és az árpáért; mert elveszett a mező aratása!

E hilahila oukou, e na mahiai; E aoa oukou, e na mahiwaina, no ka huapalaoa, a no ka bale; No ka mea, ua nele ka ohi ai ana o ka mahinaai.

12 Elszáradt a szőlőtő; a fügefa elhervadt; a gránátfa, a datolyafa és az almafa, a mezőnek minden gyümölcsfája kiaszott. Bizony kiszáradott az öröm az emberek közül.

Ua maloo ke kumuwaina, Ua mae ka laau fiku; Ua mae ka laau pomagerane, o ka laau pama, a me ka laau ohia, o na laau a pau o ke kula: No ka mea, ua pau ka olioli o na keiki a kanaka;

13 Öltsetek gyászt és sírjatok, ti papok! Jajgassatok, ti oltár szolgái; jőjjetek és háljatok gyászruhákban, Istenem szolgái; mert megvonatott az étel- és italáldozat Isteneteknek házától.

E kaei ia oukou iho, a e kanikau, e na kahuna: E aoa oukou, e na lawehana o ke kuahu: E hele mai, e noho a ao ka po iloko o ke kapa inoino, e na lawehana a kuu Akua: No ka mea, ua hookiia ka mohai makana, a me ka mohai inu mai ka hale aku o ko oukou Akua.

14 Szenteljetek bőjtöt, hirdessetek gyűlést; gyűjtsétek egybe a véneket, a földnek minden lakosát az Úrnak, a ti Isteneteknek házába, és kiáltsatok az Úrhoz.

E hoolaa i ka hookeai ana, E kahea aku i ka halawai, E hoakoakoa i ka poe kahiko, I na kanaka a pau o ka aina, ma ka hale o Iehova ko oukou Akua, A e hea aku ia Iehova.

15 Jaj ez a nap! Bizony közel van az Úrnak napja, és mint a pusztítás, úgy jön el a Mindenhatótól.

Auwe no ka la! No ka mea, ua kokoke mai ka la o Iehova, A me he make la e hiki mai ai ia mai ka Mea mana mai.

16 Hát nem szemünk láttára irtatott-é ki az élelem, az öröm és vígasság Istenünk házából?!

Aole anei i okiia ka ai imua o ko kakou maka? O ka olioli a me ka hauoli mai ka hale aku o ko kakou Akua?

17 Elsenyvedtek a magvak barázdáik alatt, elpusztultak a gabonás házak, összedőltek a csűrök; mert kiaszott a gabona.

Ua popopo na hua malalo iho o ko lakou lepo, Ua wawahiia na hale papaa, Ua hoohioloia na hale ai; No ka mea, ua maloo ka ai.

18 Mint nyög a barom! Megháborodtak a marha-csordák, mert nincs legelőjük; bűnhődnek még a juhnyájak is!

Nani ka u ana o na holoholona! Ua pilikia na kumu bipi, No ka mea, aohe ai na lakou; Ua hoopauia hoi na kumu hipa.

19 Hozzád kiáltok Uram, mert tűz emésztette meg a puszta virányait, és láng perzselte le a mező minden fáját.

E Iehova, ia oe no wau e kahea aku nei, No ka mea, ua ai ke ahi i ka uliuli o ka waonahele, Ua hoopau ka lapalapa ahi i na laau a pau o ke kula.

20 A mező vadai is hozzád esengenek, mert kiszáradtak a vizeknek ágyai, és tűz emésztette meg a puszta virányait.

Ke auwe aku nei na holoholona o ke kula ia oe; No ka mea, ua maloo na wai o na kahawai, A ua pau i ke ahi ka uliuli o ka waonahele.