Jóel 2
1 Fújjátok a kürtöt a Sionon, és rivalgjatok az én szent hegyemen! Rémüljenek meg e föld minden lakói; mert eljő az Úrnak napja; mert közel van az.
Tumging tothon Jerusalema samun, kalhang theng chunga, galkon dingin awthongin samun, mijouse kichan kitihot lhulsoh keijuhen, ajeh chu Pakai nikho chu ichunguvah ahung lhung tai.
2 Sötétségnek és homálynak napja; felhőnek és borulatnak napja; mint a hegyekre ráterülő alkonyat! Nagy és hatalmas nép, a milyen nem volt öröktől fogva és nem is lesz utána többé, nemzetségről nemzetségre.
Hiche hi muthim lhangkhal kiheh nikho, meibol satah leh vomletlut jeng. Hetman louvin, molsang dung jousea chun galmi nasatah leh thaneitah ahung konun, hitobang hi tumasang’a ana um khalou, umjong hung umkitlou ding ahi.
3 Előtte tűz emészt, utána láng lobog; előtte a föld olyan, mint az Éden kertje, utána pedig kietlen pusztaság; meg sem menekülhet tőle semmi.
Amasang’u meiyin akachaiyin, anung sang’u meikongin aleo velvullun, amasang’u Eden honsung abangin, anung lamu vang imacha umlou ahomkeo ahi.
4 A milyen a lovak alakja, olyan annak alakja, és száguldoznak, mint a lovasok.
Aum dan’u Sakolte abangun, sakol galsat bangin amalama alhai lhai jengun,
5 Rohannak a hegyek tetején, mintha hadi szekerek robognának; mintha tarlót emésztő láng ropogna; a milyen az ütközetre kész hatalmas nép.
Ahu sanletlut jengun, sakol kangtalai tampi gin abangin, molsanglai jousea alhuh lhuhin akijamun, mei’in changpol akahgin bangin apoh chet chutin, galmuna pong dinga kigoltoh sepaite thahattah tobang ahiuve.
6 Elrémülnek tőle a népek; minden arcz elsáppad.
Mipite jouse akicha gamtauvin ahi, amai nguisoh keijun, aki tihot hot gamtauve.
7 Száguldoznak, mint a hősök, felhágnak a kőfalakra, mint a bajnokok; mindenik a maga útján halad, nem bontják meg soraikat.
Gal hangtah bangin adalkhum khum jenguvin, Sepaite bangin paldung jouse atom lhahdeh jengun ahi.
8 Egymást nem szorongatják; mindenik a maga útján halad; néki rohannak a fegyvernek, és nem esik seb rajtok.
Khat le khat jong akinehto pouve. Ajotna ding lampi cheh a jangpetin acheuve. Itobang umjong leh chehchao louvin ajotpai pai jengun ahi.
9 Betörnek a városba, futkároznak a kőfalon, felhágnak a házakra, betörnek az ablakokon, mint a tolvaj.
Khopi jengjong atomchah sohkeijun, paldung jousea avahcheh sohkeijun, insung jousea alutsohkeijun, gucha bangin kotneo ho a alutun ahi.
10 Reszket előttök a föld, és megrendülnek az egek; a nap és hold elsötétednek, a csillagok is bevonják fényöket.
A masang’u ling akihot leovin ahi. Nisa leh lhathah geijin athim deltan, Ahsi in jong avah-u apetapouve.
11 És megzendül az Úrnak szava az ő serege előtt, mert felette nagy az ő tábora; mert hatalmas az ő rendeletének végrehajtója. Bizony nagy az Úrnak napja és igen rettenetes! Ki állhatja ki azt?
Pakaiyin a sepaite thu ahin pen, Awthonga sappumin alamkaiyin ahi. Hiche hi thanei tah galmi ahije, amahon athupeh anit sohkeijui. Pakai nikho chu anasa behseh jengin, tijat aum lheh jengin, kichat aum lheh jeng’e. Koiham hiche nikho dou jou ding’a chu!
12 De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívetek szerint; bőjtöléssel is, sírással is, kesergéssel is.
Hiche jeh chun Pakaiyin aseije, “Phat umpetin ka hengah hung kiheijun, Na lungthim’u neipeuvin. Anngol pum, kap pumin Chuleh lhase pumin, hungun.
13 És szíveteket szaggassátok meg, ne ruháitokat, úgy térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez; mert könyörülő és irgalmas ő; késedelmes a haragra és nagy kegyelmű, és bánkódik a gonosz miatt.
Lhase pumin na ponsil bot’eh hihun, ahin na lungsungu bot tel jouvin. Na Pakai na Pathen henga hung kile kitun. Ama mikhoto leh lungset them ahijehin lunghang vahlou chuleh ngilutna dimset ahi. Thilsea kon’a alung khelji thei ahi.
14 Ki tudja, hátha visszatér és megbánja, és áldást hagy maga után; étel- és italáldozatot az Úrnak, a ti Isteneteknek?!
Ama kisih henlang kile heikit jong leh kon ija ahet ding ham? chule anunga phatthei bohna lhosoh thilto hihen lengpitwi thilto hijong leh masanga banga Pakai na Pathena ding ahi.
15 Fújjatok kürtöt a Sionon; szenteljetek bőjtöt, hirdessetek gyűlést!
Jerusalem a sumkon kimutun lang, anngol ding phat phongdoh un, mipite koukhomun, phattheiboh pumin kikhom’un.
16 Gyűjtsétek össze a népet, szenteljétek meg a gyülekezetet; hívjátok egybe a véneket, gyűjtsétek össze a kisdedeket és a csecsszopókat; menjen ki a vőlegény az ő ágyasházából és a menyasszony is az ő szobájából.
Mijouse khom’un, upa ho, chapangho chuleh chapangsen geijin, Mouneipu chu aumna dan sunga kon in koudoh hen.
17 A tornácz és az oltár között sírjanak a papok, az Úr szolgái, és mondják: Légy kegyelmes, oh Uram, a te népedhez, és ne bocsásd szidalomra a te örökségedet, hogy uralkodjanak rajtok a pogányok. Miért mondanák a népek között: Hol az ő Istenök?
Pakai umna muna Pakai lhacha kin bol’a pang Thempupa chu hongcha le Maicham kikah laiya chun ding hen lang kap uhen, taona mang hen. “Pakai! namite hoidohin! tin.
18 Erre buzgó lőn az Úrnak szeretete az ő földe iránt, és kegyelmezett az ő népének.
Pakaiyin amite lungset hen chuleh thangset’in amite gamsung vengtup hen.
19 És választ tőn az Úr, és mondá az ő népének: Ímé, adok néktek gabonát, bort és olajat, hogy megelégedtek vele, és nem adlak többé titeket szidalomra a pogányok között.
Pakaiyin donbut nante.“Ven! keiman changleh lengpiga thah chuleh olive thao, nangaichat lhingsetin kahin thot’e, Chuteng leh nava a naneh uva, chimsetna na dondiu ahi; chutah leh kenjong namtin vaipi laha seiset’a ka umsah lou dingu ahitai.
20 Az északi népet is elűzöm tőletek, és puszta és sivatag vidékre vetem azt; elejét a keleti tengerbe, hátulját a nyugoti tengerbe, és bűze magasra száll; felszáll büdössége, mert nagy dolgokat cselekedett.
Keiman hiche galmi hohi sahlam gamkal’a kadalmong diu ahi. Keiman Amaho hi gamjao laha kasol mong ding ahi. Amasanga pangho jong twipi thia kadellut ding, chu a anai lama umho jong Mediterranan dillen’a kadellut ding ahi. Chutah le thillui namlet lutin kitungdoh inte, ajeh chu Pakaiyin thil lentah aboldoh tai.
21 Ne félj, te föld! Örülj és vígadozz, mert nagy dolgokat cselekeszik az Úr!
Kichahihun, kamite. Kipah unlang thanomun, Pakaiyin thil lentahho abol jeh'in.
22 Ne féljetek, ti mezei vadak! mert zöldülnek a pusztának virányai; mert a fa megtermi gyümölcsét; a füge és szőlő is kitárják gazdagságukat.
Kichahihun gamsunga gamsa ho jouse, gamsunga hampa ho gang taha Hung dondoh thah kitna eng kit ding ahi. Thingphung jouse jong hung ga kit ding ahi. Theichang phung leh Lengpi gui jong lhingsetin aga kitlhon tai.
23 Ti is, Sionnak fiai! örvendezzetek és vígadjatok az Úrban, a ti Istenetekben; mert megadja néktek az esőt igazság szerint, és korai és kései esőt hullat néktek az első hónapban.
Kipahun, nangho Jerusalema um mite, kipahun na Pakai Pathen a. Akitahna vetsahna dingin aman gotwi ahin juhsah tai, chavang laiya jong ajuh sah kit ding chuleh gojuh lai jeng’a jong ajuh sah ding ahi.
24 És megtelnek a csűrök gabonával, és bőven öntik a sajtók a mustot és az olajat.
Changphol jouse jong chang dimsoh ding, chule umle bel jouse jong lengpitwi le Olive thao letlhasohhel ding ahi.
25 És kipótolom néktek az esztendőket, a melyeket tönkre tett a szöcskő, a cserebogár és a hernyó és a sáska; az én nagy seregem, a melyet reátok küldöttem.
Pakaiyin aseije, “Na mansah jouse namu kit ding ahi.” Thing lung nehjou sa, lungmul neh jousa, lungtol leh khaokhopi ten aneh jousa ho cheng na nungmu kit diu ahi. Nangma douna a hiche galmi hattah ho hinsol chu keima kahi.
26 És esztek bőven és megelégesztek, és magasztaljátok az Úrnak, a ti Isteneteknek nevét, a ki csodálatosan cselekedett veletek, és soha többé nem pironkodik az én népem.
Nehle chah nangaichat jouse namu kit ding ahi, chuleh na Pakai na Pathen na thangvah kit ding ahi, chutia chu, kamite chun jachatna amukitlou diu ahitai.
27 És megtudjátok, hogy az Izráel között vagyok én, és hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek és nincs más! És soha többé nem pironkodik az én népem.
Chuteng leh keima kami Israelte laha aum’e ti nahet ding’u ahi, chule Keima na Pakai na Pathenu hing ting, chuleh Pathen dang aum poi ti nahet diu, chutia chu kamiten jachatna amukitlou heldiu ahitai.
28 És lészen azután, hogy kiöntöm lelkemet minden testre, és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok; véneitek álmokat álmodnak; ifjaitok pedig látomásokat látnak.
“Chuteng leh hichengse kibol jouva hi keiman ka Lhagao mijouse chunga ka buhlhah ding, nachapateu le nachanuteuvin gaothu aphondoh uva, na upa houvin mang amatdiu chuleh na gollhang houvin Lhagao thilmu anei diu ahi.
29 Sőt még a szolgákra és szolgálóleányokra is kiöntöm azokban a napokban az én lelkemet.
Hiche nikho teng chule sohte chung jenga jong, pasal le numei chunga jong ka Lhagao ka buhlhah ding ahi.
30 És csodajeleket mutatok az égen és a földön; vért, tüzet és füstoszlopokat.
Chuleh vana thil kidang kaso saha chule leiset chunga hi thisan le meikong chuleh meikhu a melchihna kavetsah ding ahi.
31 A nap sötétséggé válik, a hold pedig vérré, minekelőtte eljő az Úrnak nagy és rettenetes napja.
Nisa hung thim ding chuleh Lha thisan hung soh ding, Pakai nikho tijat umtah leh loupitah hunglhun masanga hicheng hi hungsoh ding ahi.
32 De mindaz, a ki az Úrnak nevét hívja segítségül, megmenekül; mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lészen a szabadulás, a mint megigérte az Úr, és a megszabadultak közt lesznek azok, a kiket elhí az Úr!
Chutengleh Pakai mina tao chan chu kihuhhing ding ahi, ajeh chu Pakaiyin asei masatsa ahingdoh ho laha Pakaiyin akoudoh umding mong ahi, tia asei banga chu Zion Molsang, Jerusalem sunga ahing doh ho lah’a Pakaiyn akoudoh umtei ding ahi.
