Jób 8

1 Akkor felele a sukhi Bildád, és monda:

Respondens autem Baldad Suhites, dixit:

2 Meddig szólasz még efféléket, és lesz a te szádnak beszéde sebes szél?

Usquequo loqueris talia, et spiritus multiplex sermones oris tui?

3 Elforgatja-é Isten az ítéletet, avagy a Mindenható elforgatja-é az igazságot?

Numquid Deus supplantat iudicium? aut Omnipotens subvertit quod iustum est?

4 Ha a te fiaid vétkeztek ellene, úgy az ő gonoszságuk miatt vetette el őket.

Etiam si filii tui peccaverunt ei, et dimisit eos in manu iniquitatis suæ:

5 De ha te az Istent buzgón keresed, és a Mindenhatóhoz bocsánatért könyörögsz;

Tu tamen si diluculo consurrexeris ad Deum, et Omnipotentem fueris deprecatus:

6 Ha tiszta és becsületes vagy, akkor legott felserken éretted, és békességessé teszi a te igazságodnak hajlékát.

Si mundus et rectus incesseris, statim evigilabit ad te, et pacatum reddet habitaculum iustitiæ tuæ:

7 És ha előbbi állapotod szegényes volt, ez utáni állapotod boldog lesz nagyon.

In tantum, ut si priora tua fuerint parva, et novissima tua multiplicentur nimis.

8 Mert kérdezd meg csak az azelőtti nemzedéket, és készülj csak fel az ő atyáikról való tudakozódásra!

Interroga enim generationem pristinam, et diligenter investiga patrum memoriam:

9 Mert mi csak tegnapiak vagyunk és semmit nem tudunk, mert a mi napjaink csak árnyék e földön.

(Hesterni quippe sumus, et ignoramus quoniam sicut umbra dies nostri sunt super terram.)

10 Nem tanítanak-é meg azok téged? Nem mondják-é meg néked, és nem beszélik-é meg szívök szerint néked?!

Et ipsi docebunt te: loquentur tibi, et de corde suo proferent eloquia.

11 Felnövekedik-é a káka mocsár nélkül, felnyúlik-é a sás víz nélkül?

Numquid vivere potest scirpus absque humore? aut crescere carectum sine aqua?

12 Még gyenge korában, ha fel nem szakasztják is, minden fűnél elébb elszárad.

Cum adhuc sit in flore, nec carpatur manu, ante omnes herbas arescit:

13 Ilyenek az ösvényeik mindazoknak, a kik Istenről elfeledkeznek, és a képmutatónak reménysége is elvész.

Sic viæ omnium, qui obliviscuntur Deum, et spes hypocritæ peribit:

14 Mivel szétfoszol bizakodása, és bizodalma olyan lesz, mint a pókháló.

Non ei placebit vecordia sua, et sicut tela aranearum fiducia eius.

15 Házára támaszkodik, és nem áll meg; kapaszkodik belé, és nem marad meg.

Innitetur super domum suam, et non stabit: fulciet eam, et non consurget:

16 Bő nedvességű ez a napfényen is, és ágazata túlnő a kertjén.

Humectus videtur antequam veniat Sol, et in ortu suo germen eius egredietur.

17 Gyökerei átfonódnak a kőhalmon; átfúródnak a szikla-rétegen.

Super acervum petrarum radices eius densabuntur, et inter lapides commorabitur.

18 Ámha kiirtják helyéről, megtagadja ez őt: Nem láttalak!

Si absorbuerit eum de loco suo, negabit eum, et dicet: Non novi te.

19 Ímé ez az ő pályájának öröme! És más hajt ki a porból.

Hæc est enim lætitia viæ eius, ut rursum de terra alii germinentur.

20 Ímé az Isten nem veti meg az ártatlant, de a gonoszoknak sem ád előmenetelt.

Deus non proiiciet simplicem, nec porriget manum malignis:

21 Még betölti szádat nevetéssel, és ajakidat vigassággal.

Donec impleatur risu os tuum, et labia tua iubilo.

22 Gyűlölőid szégyenbe öltöznek, és a gonoszok sátora megsemmisül.

Qui oderunt te, induentur confusione: et tabernaculum impiorum non subsistet.