Jób 7

1 Nem rabszolga élete van-é az embernek a földön, és az ő napjai nem olyanok-é, mint a béresnek napjai?

“ʻIkai ʻoku ai ʻae kuonga kuo tuʻutuʻuni ki he tangata ʻi māmani? pea tatau hono ngaahi ʻaho mo e ngaahi ʻaho ʻoe ngāue unga?

2 A mint a szolga kívánja az árnyékot, és a mint a béres reményli az ő bérét:

‌ʻO hangē ko e holi lahi ʻae tamaioʻeiki ki he malumalu, pea hangē ko e ʻamanaki ʻae ngāue unga ki he totongi ʻo ʻene ngāue:

3 Úgy részesültem én keserves hónapokban, és nyomorúságnak éjszakái jutottak számomra.

‌ʻOku pehē, kuo tuku ke ʻaʻaku ʻae ngaahi māhina mamahi, pea kuo tuʻutuʻuni kiate au ʻae ngaahi pō fakamamahi.

4 Ha lefekszem, azt mondom: mikor kelek föl? de hosszú az estve, és betelek a hánykolódással reggeli szürkületig.

‌ʻO kau ka tokoto hifo, ʻoku ou pehē, ‘te u tuʻu hake ʻafē, kuo ʻosi ʻae pō?’ Pea ʻoku ou fiu ʻi he fetafokifokiʻaki ʻo aʻu ki he maʻa ʻae ʻaho.

5 Testem férgekkel van fedve és a pornak piszokjával; bőröm összehúzódik és meggennyed.

Kuo kofuʻaki hoku sino ʻae ʻuanga mo e ngaahi konga kelekele; kuo mafahifahi hoku kili, pea kuo fakalielia.

6 Napjaim gyorsabbak voltak a vetélőnél, és most reménység nélkül tünnek el.

Ko hoku ngaahi ʻaho ʻoku vave ʻi he faʻonga filo ʻoe tangata lalanga, pea ʻoku fakaʻosi ia taʻehaʻamanaki lelei.

7 Emlékezzél meg, hogy az én életem csak egy lehellet, és az én szemem nem lát többé jót.

‌ʻOfa ke manatuʻi ko e matangi ʻa ʻeku moʻui: ʻE ʻikai toe mamata ʻa hoku mata ki he lelei.

8 Nem lát engem szem, a mely rám néz; te rám veted szemed, de már nem vagyok!

Ko e mata ʻo ia kuo ne mamata kiate au ʻe ʻikai toe mamata mai: ʻoku ʻiate au ho fofonga, pea u ʻikai leva.

9 A felhő eltünik és elmegy, így a ki leszáll a sírba, nem jő fel többé. (Sheol h7585)

‌ʻO hangē ko e fakamovetevete ʻo mole atu ʻae ʻao: ʻoku pehē, ko ia ʻoku ʻalu hifo ki he faʻitoka ʻe ʻikai toe ʻalu hake. (Sheol h7585)

10 Nem tér vissza többé az ő hajlékába, és az ő helye nem ismeri őt többé.

‌ʻE ʻikai toe foki ia ki hono fale, pea ʻe ʻikai toe ʻiloʻi ia ʻe hono potu.

11 Én sem tartóztatom hát meg az én számat; szólok az én lelkemnek fájdalmában, és panaszkodom az én szívemnek keserűségében.

“Ko ia ʻe ʻikai te u taʻofi ki hoku ngutu; te u lea ʻi he ongosia ʻo hoku laumālie; te u lāunga ʻi he mamahi ʻo hoku laumālie.

12 Tenger vagyok-é én, avagy czethal, hogy őrt állítasz ellenem?

He ko ha tahi au pe ko e tofuaʻa, koeʻuhi kuo ke fakanofo ha leʻo kiate au?

13 Mikor azt gondolom, megvigasztal engem az én nyoszolyám, megkönnyebbíti panaszolkodásomat az én ágyasházam:

‌ʻO kau ka pehē, ‘ʻE fakafiemālieʻi au ʻe hoku mohenga, ʻe fakasiʻisiʻi hoku mamahi ʻe hoku tokotoʻanga;’

14 Akkor álmokkal rettentesz meg engem és látásokkal háborítasz meg engem;

‌ʻOku ke fakailifiaʻi au ʻaki ʻae ngaahi misi, pea ke fakalilikaʻi au ʻi he ngaahi meʻa hā mai:

15 Úgy, hogy inkább választja lelkem a megfojtatást, inkább a halált, mint csontjaimat.

Ko ia ʻoku fili ai ʻe hoku laumālie ʻae sisina, mo e mate ʻi heʻeku moʻui.

16 Utálom! Nem akarok örökké élni. Távozzál el tőlem, mert nyomorúság az én életem.

‌ʻOku ou fakaliliʻa ki ai; ʻe ʻikai te u fie moʻui ai pe: tuku ai pe au; he ko e vaʻinga pe ʻa hoku ngaahi ʻaho.

17 Micsoda az ember, hogy őt ily nagyra becsülöd, és hogy figyelmedet fordítod reá?

He ko e hā ʻae tangata, ʻoku ke hakeakiʻi ai ia? Pea koeʻuhi ke ke tukupau ho loto kiate ia?

18 Meglátogatod őt minden reggel, és minden szempillantásban próbálod őt.

Pea koeʻuhi ke ke ʻaʻahi ki ai ʻi he pongipongi kotoa pē, mo ʻahiʻahiʻi ia ʻi he kihiʻi feituʻulaʻā siʻi kotoa pē?

19 Míglen nem fordítod el tőlem szemedet, nem távozol csak addig is tőlem, a míg nyálamat lenyelem?

‌ʻE fēfē hono fuoloa mo e ʻikai te ke ʻalu ʻiate au, pe tuku pe au ke ʻoua muʻa ke u folo hifo hoku ifo?

20 Vétkeztem! Mit cselekedjem én néked, oh embereknek őrizője? Mért tettél ki czéltáblául magadnak? Mért legyek magamnak is terhére.

Kuo u fai angahala; ko e hā te u fai kiate koe, ʻa koe ko e fakamoʻui ʻoe kakai? Ko e hā kuo ke fokotuʻu ai au ko e fakaʻilonga maʻau, ke u hoko ai ko e kavenga, kiate au pe?

21 És mért nem bocsátod meg vétkemet és nem törlöd el az én bűnömet? Hiszen immár a porban fekszem, és ha keresel engem, nem leszek.

Pea ko e hā ʻoku ʻikai ai ke ke fakamolemole ʻeku angahala, pea toʻo atu ʻeku fai hala? He ko eni te u mohe pe ʻi he efu; pe te ke kumi au ʻi he pongipongi, ka ʻe ʻikai te u ʻi ai au.”