Jób 7
1 Nem rabszolga élete van-é az embernek a földön, és az ő napjai nem olyanok-é, mint a béresnek napjai?
Ciertamente tiempo determinado tiene el hombre sobre la tierra; y sus días son como los días del jornalero.
2 A mint a szolga kívánja az árnyékot, és a mint a béres reményli az ő bérét:
Como el siervo desea la sombra, y como el jornalero espera su trabajo:
3 Úgy részesültem én keserves hónapokban, és nyomorúságnak éjszakái jutottak számomra.
Así poseo yo los meses de vanidad, y las noches del trabajo me dieron por cuenta.
4 Ha lefekszem, azt mondom: mikor kelek föl? de hosszú az estve, és betelek a hánykolódással reggeli szürkületig.
Cuando estoy acostado, digo: ¿Cuándo me levantaré? Y mide mi corazón la noche, y estoy harto de devaneos hasta el alba.
5 Testem férgekkel van fedve és a pornak piszokjával; bőröm összehúzódik és meggennyed.
Mi carne está vestida de gusanos, y de terrones de polvo: mi piel rompida y abominable.
6 Napjaim gyorsabbak voltak a vetélőnél, és most reménység nélkül tünnek el.
Mis días fueron más ligeros, que la lanzadera del tejedor; y fenecieron sin esperanza.
7 Emlékezzél meg, hogy az én életem csak egy lehellet, és az én szemem nem lát többé jót.
Acuérdate que mi vida es un viento; y que mis ojos no volverán para ver el bien.
8 Nem lát engem szem, a mely rám néz; te rám veted szemed, de már nem vagyok!
Los ojos de los que [ahora] me ven, nunca más me verán: tus ojos serán sobre mí, y dejaré de ser.
La nube se acaba, y se va: así es el que desciende al sepulcro, que nunca más subirá. (Sheol h7585)
10 Nem tér vissza többé az ő hajlékába, és az ő helye nem ismeri őt többé.
No tornará más a su casa, ni su lugar le conocerá más.
11 Én sem tartóztatom hát meg az én számat; szólok az én lelkemnek fájdalmában, és panaszkodom az én szívemnek keserűségében.
Por tanto yo no detendré mi boca, mas hablaré con la angustia de mi espíritu, y quejarme he con la amargura de mi alma.
12 Tenger vagyok-é én, avagy czethal, hogy őrt állítasz ellenem?
¿Soy yo la mar, o alguna ballena que me pongas guardia?
13 Mikor azt gondolom, megvigasztal engem az én nyoszolyám, megkönnyebbíti panaszolkodásomat az én ágyasházam:
Cuando digo: Mi cama me consolará, mi cama me quitará mis quejas:
14 Akkor álmokkal rettentesz meg engem és látásokkal háborítasz meg engem;
Entonces me quebrantarás con sueños, y me turbarás con visiones.
15 Úgy, hogy inkább választja lelkem a megfojtatást, inkább a halált, mint csontjaimat.
Y mi alma tuvo por mejor el ahogamiento; y la muerte más que a mis huesos.
16 Utálom! Nem akarok örökké élni. Távozzál el tőlem, mert nyomorúság az én életem.
Abominé la vida, no quiero vivir para siempre: déjame, pues que mis días son vanidad.
17 Micsoda az ember, hogy őt ily nagyra becsülöd, és hogy figyelmedet fordítod reá?
¿Qué es el hombre para que le engrandezcas, y que pongas sobre él tu corazón;
18 Meglátogatod őt minden reggel, és minden szempillantásban próbálod őt.
Y que le visites todas las mañanas, y todos los momentos le pruebes?
19 Míglen nem fordítod el tőlem szemedet, nem távozol csak addig is tőlem, a míg nyálamat lenyelem?
¿Hasta cuándo no me dejarás, ni me soltarás hasta que trague mi saliva?
20 Vétkeztem! Mit cselekedjem én néked, oh embereknek őrizője? Mért tettél ki czéltáblául magadnak? Mért legyek magamnak is terhére.
Pequé: ¿qué te haré, oh guardador de los hombres? ¿Por qué me has puesto contrario a ti, y qué a mí mismo sea pesadumbre?
21 És mért nem bocsátod meg vétkemet és nem törlöd el az én bűnömet? Hiszen immár a porban fekszem, és ha keresel engem, nem leszek.
¿Y por qué no quitas mi rebelión, y perdonas mi iniquidad? porque ahora dormiré en el polvo; y buscarme has de mañana, y no seré hallado.
