Jób 7

1 Nem rabszolga élete van-é az embernek a földön, és az ő napjai nem olyanok-é, mint a béresnek napjai?

“Ko, munhu haashandi zvakaoma panyika here? Ko, mazuva ake haana kuita seomushandi here?

2 A mint a szolga kívánja az árnyékot, és a mint a béres reményli az ő bérét:

Somuranda anoshuva mimvuri yamadekwana, kana mushandi akamirira kwazvo mubayiro wake,

3 Úgy részesültem én keserves hónapokban, és nyomorúságnak éjszakái jutottak számomra.

saizvozvo ndakagoverwa mwedzi isina maturo, uye usiku hwokutambudzika hwakagoverwa kwandiri.

4 Ha lefekszem, azt mondom: mikor kelek föl? de hosszú az estve, és betelek a hánykolódással reggeli szürkületig.

Pandinovata pasi ndinofunga kuti, ‘Ndichamuka riniko?’ Usiku hunononoka, uye ndinoshanduka-shanduka kusvikira mambakwedza.

5 Testem férgekkel van fedve és a pornak piszokjával; bőröm összehúzódik és meggennyed.

Muviri wangu wakafukidzwa nehonye uye nemaronda, ganda rangu rakatsemuka uye raora.

6 Napjaim gyorsabbak voltak a vetélőnél, és most reménység nélkül tünnek el.

“Mazuva angu ari kukurumidza kufamba kukunda chokurukisa chomuruki, uye anosvika kumagumo asina tariro.

7 Emlékezzél meg, hogy az én életem csak egy lehellet, és az én szemem nem lát többé jót.

Rangarirai henyu, imi Mwari, kuti upenyu hwangu hunongova mweya wokufema; meso angu haachazoonizve mufaro.

8 Nem lát engem szem, a mely rám néz; te rám veted szemed, de már nem vagyok!

Ziso rinondiona zvino harichazondionizve; muchanditsvaka, asi handichazovapozve.

9 A felhő eltünik és elmegy, így a ki leszáll a sírba, nem jő fel többé. (Sheol h7585)

Sokunyangarika kunoita gore ndokuenda, saizvozvo uyo anoburukira kubwiro haadzokizve. (Sheol h7585)

10 Nem tér vissza többé az ő hajlékába, és az ő helye nem ismeri őt többé.

Haachazouyi kumba kwakezve; nzvimbo yake haichazomuzivizve.

11 Én sem tartóztatom hát meg az én számat; szólok az én lelkemnek fájdalmában, és panaszkodom az én szívemnek keserűségében.

“Naizvozvo handinganyarari; ndichataura pakurwadza kwomweya wangu, ndichanyunyuta mushungu dzomwoyo wangu,

12 Tenger vagyok-é én, avagy czethal, hogy őrt állítasz ellenem?

Ko, ndiri gungwa kanhi, kana chikara chokwakadzika, zvamunondiisa pasi pomurindi?

13 Mikor azt gondolom, megvigasztal engem az én nyoszolyám, megkönnyebbíti panaszolkodásomat az én ágyasházam:

Pandinofunga kuti mubhedha wangu uchandivaraidza, uye kuti mubhedha wangu uchadzikamisa kunyunyuta kwangu,

14 Akkor álmokkal rettentesz meg engem és látásokkal háborítasz meg engem;

ipapo munondityisidzira nezviroto uye munondivhundutsa nezviratidzo,

15 Úgy, hogy inkább választja lelkem a megfojtatást, inkább a halált, mint csontjaimat.

zvokuti ndinosarudza kuti ndidzipwe ndife hangu, pachinzvimbo chomuviri wangu uno.

16 Utálom! Nem akarok örökké élni. Távozzál el tőlem, mert nyomorúság az én életem.

Ndinozvidza upenyu hwangu, handidi kurarama nokusingaperi. Ndiregei nokuti mazuva angu haana zvaanoreva.

17 Micsoda az ember, hogy őt ily nagyra becsülöd, és hogy figyelmedet fordítod reá?

“Munhu chiiko zvamunomukoshesa kudai, zvamunomurangarira zvakadai,

18 Meglátogatod őt minden reggel, és minden szempillantásban próbálod őt.

zvamunomunzvera mangwanani ose uye muchimuedza nguva dzose?

19 Míglen nem fordítod el tőlem szemedet, nem távozol csak addig is tőlem, a míg nyálamat lenyelem?

Hamusi kuzombotarirawo kudivi here, kana kumbondisiyawo ndakadaro kwechinguva?

20 Vétkeztem! Mit cselekedjem én néked, oh embereknek őrizője? Mért tettél ki czéltáblául magadnak? Mért legyek magamnak is terhére.

Kana ndakatadza, ndakaiteiko kwamuri, imi mutariri wavanhu? Makaitireiko kuti ini ndive munhu wamunovavarira? Ko, ini ndava mutoro kwamuri here?

21 És mért nem bocsátod meg vétkemet és nem törlöd el az én bűnömet? Hiszen immár a porban fekszem, és ha keresel engem, nem leszek.

Nemhaka yeiko musingandikanganwiri mhaka dzangu uye musingandiregereri zvivi zvangu? Nokuti ndichavata muguruva nokukurumidza. Muchanditsvaka, asi handichazovapozve.”