Jób 7
1 Nem rabszolga élete van-é az embernek a földön, és az ő napjai nem olyanok-é, mint a béresnek napjai?
それ人の世にあるは戰鬪にあるがごとくならずや 又其日は傭人の日のごとくなるにあらずや
2 A mint a szolga kívánja az árnyékot, és a mint a béres reményli az ő bérét:
奴僕の暮を冀がふが如く傭人のその價を望むがごとく
3 Úgy részesültem én keserves hónapokban, és nyomorúságnak éjszakái jutottak számomra.
我は苦しき月を得させられ 憂はしき夜をあたへらる
4 Ha lefekszem, azt mondom: mikor kelek föl? de hosszú az estve, és betelek a hánykolódással reggeli szürkületig.
我臥ば乃はち言ふ何時夜あけて我おきいでんかと 曙まで頻に輾轉ぶ
5 Testem férgekkel van fedve és a pornak piszokjával; bőröm összehúzódik és meggennyed.
わが肉は蟲と土塊とを衣服となし 我皮は愈てまた腐る
6 Napjaim gyorsabbak voltak a vetélőnél, és most reménység nélkül tünnek el.
わが日は機の梭よりも迅速なり 我望む所なくし之を送る
7 Emlékezzél meg, hogy az én életem csak egy lehellet, és az én szemem nem lát többé jót.
想ひ見よ わが生命が氣息なる而已 我目は再び福祉を見ること有じ
8 Nem lát engem szem, a mely rám néz; te rám veted szemed, de már nem vagyok!
我を見し者の眼かさねて我を見ざらん 汝目を我にむくるも我は已に在ざるべし
雲の消て逝がごとく陰府に下れる者は重ねて上りきたらじ (Sheol h7585)
10 Nem tér vissza többé az ő hajlékába, és az ő helye nem ismeri őt többé.
彼は再びその家に歸らず 彼の郷里も最早かれを認めじ
11 Én sem tartóztatom hát meg az én számat; szólok az én lelkemnek fájdalmában, és panaszkodom az én szívemnek keserűségében.
然ば我はわが口を禁めず 我心の痛によりて語ひ わが神魂の苦しきによりて歎かん
12 Tenger vagyok-é én, avagy czethal, hogy őrt állítasz ellenem?
我あに海ならんや鰐ならんや 汝なにとて我を守らせおきたまふぞ
13 Mikor azt gondolom, megvigasztal engem az én nyoszolyám, megkönnyebbíti panaszolkodásomat az én ágyasházam:
わが牀われを慰め わが寢床わが愁を解んと思ひをる時に
14 Akkor álmokkal rettentesz meg engem és látásokkal háborítasz meg engem;
汝夢をもて我を驚かし 異象をもて我を懼れしめたまふ
15 Úgy, hogy inkább választja lelkem a megfojtatást, inkább a halált, mint csontjaimat.
是をもて我心は氣息の閉んことを願ひ我この骨よりも死を冀がふ
16 Utálom! Nem akarok örökké élni. Távozzál el tőlem, mert nyomorúság az én életem.
われ生命を厭ふ 我は永く生るをことを願はず 我を捨おきたまへ 我日は氣のごときなり
17 Micsoda az ember, hogy őt ily nagyra becsülöd, és hogy figyelmedet fordítod reá?
人を如何なる者として汝これを大にし 之を心に留
18 Meglátogatod őt minden reggel, és minden szempillantásban próbálod őt.
朝ごとに之を看そなはし 時わかず之を試みたまふや
19 Míglen nem fordítod el tőlem szemedet, nem távozol csak addig is tőlem, a míg nyálamat lenyelem?
何時まで汝われに目を離さず 我が津を咽む間も我を捨おきたまはざるや
20 Vétkeztem! Mit cselekedjem én néked, oh embereknek őrizője? Mért tettél ki czéltáblául magadnak? Mért legyek magamnak is terhére.
人を鑒みたまふ者よ我罪を犯したりとて汝に何をか爲ん 何ぞ我を汝の的となして我にこの身を厭はしめたまふや
21 És mért nem bocsátod meg vétkemet és nem törlöd el az én bűnömet? Hiszen immár a porban fekszem, és ha keresel engem, nem leszek.
汝なんぞ我の愆を赦さず我罪を除きたまはざるや 我いま土の中に睡らん 汝我を尋ねたまふとも我は在ざるべし
