Jób 7
1 Nem rabszolga élete van-é az embernek a földön, és az ő napjai nem olyanok-é, mint a béresnek napjai?
Non ha forse un duro lavoro l'uomo sulla terra e i suoi giorni non sono come quelli d'un mercenario?
2 A mint a szolga kívánja az árnyékot, és a mint a béres reményli az ő bérét:
Come lo schiavo sospira l'ombra e come il mercenario aspetta il suo salario,
3 Úgy részesültem én keserves hónapokban, és nyomorúságnak éjszakái jutottak számomra.
così a me son toccati mesi d'illusione e notti di dolore mi sono state assegnate.
4 Ha lefekszem, azt mondom: mikor kelek föl? de hosszú az estve, és betelek a hánykolódással reggeli szürkületig.
Se mi corico dico: «Quando mi alzerò?». Si allungano le ombre e sono stanco di rigirarmi fino all'alba.
5 Testem férgekkel van fedve és a pornak piszokjával; bőröm összehúzódik és meggennyed.
Ricoperta di vermi e croste è la mia carne, raggrinzita è la mia pelle e si disfà.
6 Napjaim gyorsabbak voltak a vetélőnél, és most reménység nélkül tünnek el.
I miei giorni sono stati più veloci d'una spola, sono finiti senza speranza.
7 Emlékezzél meg, hogy az én életem csak egy lehellet, és az én szemem nem lát többé jót.
Ricordati che un soffio è la mia vita: il mio occhio non rivedrà più il bene.
8 Nem lát engem szem, a mely rám néz; te rám veted szemed, de már nem vagyok!
Non mi scorgerà più l'occhio di chi mi vede: i tuoi occhi saranno su di me e io più non sarò.
Una nube svanisce e se ne va, così chi scende agl'inferi più non risale; (Sheol h7585)
10 Nem tér vissza többé az ő hajlékába, és az ő helye nem ismeri őt többé.
non tornerà più nella sua casa, mai più lo rivedrà la sua dimora.
11 Én sem tartóztatom hát meg az én számat; szólok az én lelkemnek fájdalmában, és panaszkodom az én szívemnek keserűségében.
Ma io non terrò chiusa la mia bocca, parlerò nell'angoscia del mio spirito, mi lamenterò nell'amarezza del mio cuore!
12 Tenger vagyok-é én, avagy czethal, hogy őrt állítasz ellenem?
Son io forse il mare oppure un mostro marino, perché tu mi metta accanto una guardia?
13 Mikor azt gondolom, megvigasztal engem az én nyoszolyám, megkönnyebbíti panaszolkodásomat az én ágyasházam:
Quando io dico: «Il mio giaciglio mi darà sollievo, il mio letto allevierà la mia sofferenza»,
14 Akkor álmokkal rettentesz meg engem és látásokkal háborítasz meg engem;
tu allora mi spaventi con sogni e con fantasmi tu mi atterrisci.
15 Úgy, hogy inkább választja lelkem a megfojtatást, inkább a halált, mint csontjaimat.
Preferirei essere soffocato, la morte piuttosto che questi miei dolori!
16 Utálom! Nem akarok örökké élni. Távozzál el tőlem, mert nyomorúság az én életem.
Io mi disfaccio, non vivrò più a lungo. Lasciami, perché un soffio sono i miei giorni.
17 Micsoda az ember, hogy őt ily nagyra becsülöd, és hogy figyelmedet fordítod reá?
Che è quest'uomo che tu nei fai tanto conto e a lui rivolgi la tua attenzione
18 Meglátogatod őt minden reggel, és minden szempillantásban próbálod őt.
e lo scruti ogni mattina e ad ogni istante lo metti alla prova?
19 Míglen nem fordítod el tőlem szemedet, nem távozol csak addig is tőlem, a míg nyálamat lenyelem?
Fino a quando da me non toglierai lo sguardo e non mi lascerai inghiottire la saliva?
20 Vétkeztem! Mit cselekedjem én néked, oh embereknek őrizője? Mért tettél ki czéltáblául magadnak? Mért legyek magamnak is terhére.
Se ho peccato, che cosa ti ho fatto, o custode dell'uomo? Perché m'hai preso a bersaglio e ti son diventato di peso?
21 És mért nem bocsátod meg vétkemet és nem törlöd el az én bűnömet? Hiszen immár a porban fekszem, és ha keresel engem, nem leszek.
Perché non cancelli il mio peccato e non dimentichi la mia iniquità? Ben presto giacerò nella polvere, mi cercherai, ma più non sarò!
