Jób 7
1 Nem rabszolga élete van-é az embernek a földön, és az ő napjai nem olyanok-é, mint a béresnek napjai?
La vie de l’homme sur la terre est celle du soldat, et ses jours sont comme les jours d’un mercenaire.
2 A mint a szolga kívánja az árnyékot, és a mint a béres reményli az ő bérét:
Comme un esclave soupire après l’ombre, et comme un mercenaire attend la fin de son travail,
3 Úgy részesültem én keserves hónapokban, és nyomorúságnak éjszakái jutottak számomra.
ainsi je n’ai eu que des mois vides, et je ne compte que des nuits douloureuses.
4 Ha lefekszem, azt mondom: mikor kelek föl? de hosszú az estve, és betelek a hánykolódással reggeli szürkületig.
Si je m’endors, je dis: Quand me lèverai-je? et j’attends de nouveau le soir, et je suis rempli de douleurs jusqu’à la nuit.
5 Testem férgekkel van fedve és a pornak piszokjával; bőröm összehúzódik és meggennyed.
Ma chair est couverte de pourriture et d’une sale poussière; ma peau est toute sèche et retirée.
6 Napjaim gyorsabbak voltak a vetélőnél, és most reménység nélkül tünnek el.
Mes jours ont passé plus vite que la toile n’est coupée par le tisserand, et ils se sont consumés sans aucune espérance.
7 Emlékezzél meg, hogy az én életem csak egy lehellet, és az én szemem nem lát többé jót.
Souvenez-vous que ma vie n’est qu’un souffle, et que mes yeux ne verront plus le bonheur.
8 Nem lát engem szem, a mely rám néz; te rám veted szemed, de már nem vagyok!
Le regard de l’homme ne m’apercevra plus. Vos yeux sont sur moi, et je ne pourrai subsister.
Comme une nuée se dissipe et passe, ainsi celui qui descend au séjour des morts ne remontera plus. (Sheol h7585)
10 Nem tér vissza többé az ő hajlékába, és az ő helye nem ismeri őt többé.
Il ne reviendra plus dans sa maison, et le lieu où il était ne le reconnaîtra plus.
11 Én sem tartóztatom hát meg az én számat; szólok az én lelkemnek fájdalmában, és panaszkodom az én szívemnek keserűségében.
C’est pourquoi je ne retiendrai pas ma langue; je parlerai dans l’affliction de mon esprit, je m’entretiendrai dans l’amertume de mon âme.
12 Tenger vagyok-é én, avagy czethal, hogy őrt állítasz ellenem?
Suis-je une mer, ou un monstre marin, pour que vous m’ayez renfermé dans une prison?
13 Mikor azt gondolom, megvigasztal engem az én nyoszolyám, megkönnyebbíti panaszolkodásomat az én ágyasházam:
Si je dis: Mon lit me consolera, et en m’entretenant avec moi-même je me reposerai sur ma couche,
14 Akkor álmokkal rettentesz meg engem és látásokkal háborítasz meg engem;
vous me tourmentez par des songes, et vous me troublez par d’horribles visions.
15 Úgy, hogy inkább választja lelkem a megfojtatást, inkább a halált, mint csontjaimat.
C’est pourquoi mon âme préfère une mort violente, et mes os appellent le trépas.
16 Utálom! Nem akarok örökké élni. Távozzál el tőlem, mert nyomorúság az én életem.
J’ai perdu tout espoir; la vie m’échappe à jamais. Epargnez-moi, car mes jours ne sont que néant.
17 Micsoda az ember, hogy őt ily nagyra becsülöd, és hogy figyelmedet fordítod reá?
Qu’est-ce que l’homme pour que vous en fassiez tant de cas? Et comment daignez-vous appliquer sur lui votre cœur?
18 Meglátogatod őt minden reggel, és minden szempillantásban próbálod őt.
Vous le visitez le matin, et aussitôt vous l’éprouvez.
19 Míglen nem fordítod el tőlem szemedet, nem távozol csak addig is tőlem, a míg nyálamat lenyelem?
Jusques à quand ne m’épargnerez-vous pas, et ne me laisserez-vous pas même avaler ma salive?
20 Vétkeztem! Mit cselekedjem én néked, oh embereknek őrizője? Mért tettél ki czéltáblául magadnak? Mért legyek magamnak is terhére.
J’ai péché, que vous ferai-je, ô gardien des hommes? Pourquoi m’avez-vous mis en butte à vos coups, et m’avez-vous rendu insupportable à moi-même?
21 És mért nem bocsátod meg vétkemet és nem törlöd el az én bűnömet? Hiszen immár a porban fekszem, és ha keresel engem, nem leszek.
Pourquoi n’enlevez-vous pas mon péché, et ne me pardonnez-vous pas mon iniquité? Je vais bientôt dormir dans la poussière, et quand vous me chercherez le matin, je ne serai plus.
