< Jób 7 >

1 Nem rabszolga élete van-é az embernek a földön, és az ő napjai nem olyanok-é, mint a béresnek napjai?
“Isn’t a man forced to labour on earth? Aren’t his days like the days of a hired hand?
2 A mint a szolga kívánja az árnyékot, és a mint a béres reményli az ő bérét:
As a servant who earnestly desires the shadow, as a hireling who looks for his wages,
3 Úgy részesültem én keserves hónapokban, és nyomorúságnak éjszakái jutottak számomra.
so I am made to possess months of misery, wearisome nights are appointed to me.
4 Ha lefekszem, azt mondom: mikor kelek föl? de hosszú az estve, és betelek a hánykolódással reggeli szürkületig.
When I lie down, I say, ‘When will I arise, and the night be gone?’ I toss and turn until the dawning of the day.
5 Testem férgekkel van fedve és a pornak piszokjával; bőröm összehúzódik és meggennyed.
My flesh is clothed with worms and clods of dust. My skin closes up, and breaks out afresh.
6 Napjaim gyorsabbak voltak a vetélőnél, és most reménység nélkül tünnek el.
My days are swifter than a weaver’s shuttle, and are spent without hope.
7 Emlékezzél meg, hogy az én életem csak egy lehellet, és az én szemem nem lát többé jót.
Oh remember that my life is a breath. My eye will no more see good.
8 Nem lát engem szem, a mely rám néz; te rám veted szemed, de már nem vagyok!
The eye of him who sees me will see me no more. Your eyes will be on me, but I will not be.
9 A felhő eltünik és elmegy, így a ki leszáll a sírba, nem jő fel többé. (Sheol h7585)
As the cloud is consumed and vanishes away, so he who goes down to Sheol will come up no more. (Sheol h7585)
10 Nem tér vissza többé az ő hajlékába, és az ő helye nem ismeri őt többé.
He will return no more to his house, neither will his place know him any more.
11 Én sem tartóztatom hát meg az én számat; szólok az én lelkemnek fájdalmában, és panaszkodom az én szívemnek keserűségében.
“Therefore I will not keep silent. I will speak in the anguish of my spirit. I will complain in the bitterness of my soul.
12 Tenger vagyok-é én, avagy czethal, hogy őrt állítasz ellenem?
Am I a sea, or a sea monster, that you put a guard over me?
13 Mikor azt gondolom, megvigasztal engem az én nyoszolyám, megkönnyebbíti panaszolkodásomat az én ágyasházam:
When I say, ‘My bed will comfort me. My couch will ease my complaint,’
14 Akkor álmokkal rettentesz meg engem és látásokkal háborítasz meg engem;
then you scare me with dreams and terrify me through visions,
15 Úgy, hogy inkább választja lelkem a megfojtatást, inkább a halált, mint csontjaimat.
so that my soul chooses strangling, death rather than my bones.
16 Utálom! Nem akarok örökké élni. Távozzál el tőlem, mert nyomorúság az én életem.
I loathe my life. I don’t want to live forever. Leave me alone, for my days are but a breath.
17 Micsoda az ember, hogy őt ily nagyra becsülöd, és hogy figyelmedet fordítod reá?
What is man, that you should magnify him, that you should set your mind on him,
18 Meglátogatod őt minden reggel, és minden szempillantásban próbálod őt.
that you should visit him every morning, and test him every moment?
19 Míglen nem fordítod el tőlem szemedet, nem távozol csak addig is tőlem, a míg nyálamat lenyelem?
How long will you not look away from me, nor leave me alone until I swallow down my spittle?
20 Vétkeztem! Mit cselekedjem én néked, oh embereknek őrizője? Mért tettél ki czéltáblául magadnak? Mért legyek magamnak is terhére.
If I have sinned, what do I do to you, you watcher of men? Why have you set me as a mark for you, so that I am a burden to myself?
21 És mért nem bocsátod meg vétkemet és nem törlöd el az én bűnömet? Hiszen immár a porban fekszem, és ha keresel engem, nem leszek.
Why do you not pardon my disobedience, and take away my iniquity? For now will I lie down in the dust. You will seek me diligently, but I will not be.”

< Jób 7 >