Jób 7
1 Nem rabszolga élete van-é az embernek a földön, és az ő napjai nem olyanok-é, mint a béresnek napjai?
“Isn't life for human beings like serving a sentence of hard labor? Don't their days pass like those of a hired laborer?
2 A mint a szolga kívánja az árnyékot, és a mint a béres reményli az ő bérét:
Like some slave longing for a bit of shade, like a hired hand anxiously waiting for pay day,
3 Úgy részesültem én keserves hónapokban, és nyomorúságnak éjszakái jutottak számomra.
I've been given months of emptiness and nights of misery.
4 Ha lefekszem, azt mondom: mikor kelek föl? de hosszú az estve, és betelek a hánykolódással reggeli szürkületig.
When I go to bed I ask, ‘When shall I get up?’ But the night goes on and on, and I toss and turn until dawn.
5 Testem férgekkel van fedve és a pornak piszokjával; bőröm összehúzódik és meggennyed.
My body is covered with maggots and caked in dirt; my skin is cracked, with oozing sores.
6 Napjaim gyorsabbak voltak a vetélőnél, és most reménység nélkül tünnek el.
My days pass quicker than a weaver's shuttle and they come to an end without hope.
7 Emlékezzél meg, hogy az én életem csak egy lehellet, és az én szemem nem lát többé jót.
Remember that my life is just a breath; I will not see happiness again.
8 Nem lát engem szem, a mely rám néz; te rám veted szemed, de már nem vagyok!
Those watching me won't see me anymore; your eyes will be looking for me, but I will be gone.
When a cloud disappears, it's gone, just as anyone who goes down to Sheol does not come back up. (Sheol h7585)
10 Nem tér vissza többé az ő hajlékába, és az ő helye nem ismeri őt többé.
They will never return home, and the people they knew will forget them.
11 Én sem tartóztatom hát meg az én számat; szólok az én lelkemnek fájdalmában, és panaszkodom az én szívemnek keserűségében.
So, no, I won't hold my tongue—I will speak in the agony of my spirit; I will complain in the bitterness of my soul.
12 Tenger vagyok-é én, avagy czethal, hogy őrt állítasz ellenem?
Am I the sea or a sea monster that you have to guard me?
13 Mikor azt gondolom, megvigasztal engem az én nyoszolyám, megkönnyebbíti panaszolkodásomat az én ágyasházam:
If I tell myself, ‘I'll feel better if I lie down in my bed,’ or ‘it will help me to lie down on my couch,’
14 Akkor álmokkal rettentesz meg engem és látásokkal háborítasz meg engem;
then you scare me so much with dreams and terrify me with visions
15 Úgy, hogy inkább választja lelkem a megfojtatást, inkább a halált, mint csontjaimat.
that I would rather be strangled—I would rather die than become just a bag of bones.
16 Utálom! Nem akarok örökké élni. Távozzál el tőlem, mert nyomorúság az én életem.
I hate my life! I know I won't live long. Leave me alone because my life is just a breath.
17 Micsoda az ember, hogy őt ily nagyra becsülöd, és hogy figyelmedet fordítod reá?
Why are human beings so important to you; why are you so concerned about them
18 Meglátogatod őt minden reggel, és minden szempillantásban próbálod őt.
that you inspect them every morning and test them every moment? Won't you ever stop staring at me?
19 Míglen nem fordítod el tőlem szemedet, nem távozol csak addig is tőlem, a míg nyálamat lenyelem?
Won't you ever leave me alone long enough to catch my breath?
20 Vétkeztem! Mit cselekedjem én néked, oh embereknek őrizője? Mért tettél ki czéltáblául magadnak? Mért legyek magamnak is terhére.
What have I done wrong? What have I done to you, Watcher of Humanity? Why have you made me your target, so that I'm a burden even to myself?
21 És mért nem bocsátod meg vétkemet és nem törlöd el az én bűnömet? Hiszen immár a porban fekszem, és ha keresel engem, nem leszek.
If so why don't you pardon my sins, and take away my guilt? Right now I'm going to lie down in the dust, and though you will look for me, I will be gone.”
