Jób 7
1 Nem rabszolga élete van-é az embernek a földön, és az ő napjai nem olyanok-é, mint a béresnek napjai?
The life of a man on the earth is a battle, and his days are like the days of a hired hand.
2 A mint a szolga kívánja az árnyékot, és a mint a béres reményli az ő bérét:
Just as a servant desires the shade, and just as the hired hand looks forward to the end of his work,
3 Úgy részesültem én keserves hónapokban, és nyomorúságnak éjszakái jutottak számomra.
so also have I had empty months and have counted my burdensome nights.
4 Ha lefekszem, azt mondom: mikor kelek föl? de hosszú az estve, és betelek a hánykolódással reggeli szürkületig.
If I lie down to sleep, I will say, “When will I rise?” And next I will hope for the evening and will be filled with sorrows even until darkness.
5 Testem férgekkel van fedve és a pornak piszokjával; bőröm összehúzódik és meggennyed.
My flesh is clothed with particles of rottenness and filth; my skin is dried up and tightened.
6 Napjaim gyorsabbak voltak a vetélőnél, és most reménység nélkül tünnek el.
My days have passed by more quickly than threads are cut by a weaver, and they have been consumed without any hope.
7 Emlékezzél meg, hogy az én életem csak egy lehellet, és az én szemem nem lát többé jót.
Remember that my life is wind, and my eye will not return to see good things.
8 Nem lát engem szem, a mely rám néz; te rám veted szemed, de már nem vagyok!
Neither will the sight of man gaze upon me; your eyes are upon me, and I will not endure.
Just as a cloud is consumed and passes away, so he who descends to hell will not ascend. (Sheol h7585)
10 Nem tér vissza többé az ő hajlékába, és az ő helye nem ismeri őt többé.
He will not return again to his house, nor will his own place know him any longer.
11 Én sem tartóztatom hát meg az én számat; szólok az én lelkemnek fájdalmában, és panaszkodom az én szívemnek keserűségében.
And because of this, I will not restrain my mouth. I will speak in the affliction of my spirit. I will converse from the bitterness of my soul.
12 Tenger vagyok-é én, avagy czethal, hogy őrt állítasz ellenem?
Am I an ocean or a whale, that you have encircled me in a prison?
13 Mikor azt gondolom, megvigasztal engem az én nyoszolyám, megkönnyebbíti panaszolkodásomat az én ágyasházam:
If I say, “My bed will comfort me, and I will find rest, speaking with myself on my blanket,”
14 Akkor álmokkal rettentesz meg engem és látásokkal háborítasz meg engem;
then you will frighten me with dreams, and strike dread through visions,
15 Úgy, hogy inkább választja lelkem a megfojtatást, inkább a halált, mint csontjaimat.
so that, because of these things, my soul would choose hanging, and my bones, death.
16 Utálom! Nem akarok örökké élni. Távozzál el tőlem, mert nyomorúság az én életem.
I despair; by no means will I live any longer. Spare me, for my days are nothing.
17 Micsoda az ember, hogy őt ily nagyra becsülöd, és hogy figyelmedet fordítod reá?
What is man, that you should praise him? Or why do you place your heart near him?
18 Meglátogatod őt minden reggel, és minden szempillantásban próbálod őt.
You visit him at dawn, and you test him unexpectedly.
19 Míglen nem fordítod el tőlem szemedet, nem távozol csak addig is tőlem, a míg nyálamat lenyelem?
How long will you not spare me, nor release me to ingest my saliva?
20 Vétkeztem! Mit cselekedjem én néked, oh embereknek őrizője? Mért tettél ki czéltáblául magadnak? Mért legyek magamnak is terhére.
I have sinned; what should I do for you, O keeper of men? Why have you set me against you, so that I have become burdensome even to myself?
21 És mért nem bocsátod meg vétkemet és nem törlöd el az én bűnömet? Hiszen immár a porban fekszem, és ha keresel engem, nem leszek.
Why do you not steal away my sin, and why do you not sweep away my iniquity? Behold, now I will sleep in the dust, and if you seek me in the morning, I will not remain.
