Jób 7
1 Nem rabszolga élete van-é az embernek a földön, és az ő napjai nem olyanok-é, mint a béresnek napjai?
人生在世，豈不像服兵役﹖人的歲月，豈不像傭工的時日﹖
2 A mint a szolga kívánja az árnyékot, és a mint a béres reményli az ő bérét:
有如奴工切望陰涼，傭工期待工資：
3 Úgy részesültem én keserves hónapokban, és nyomorúságnak éjszakái jutottak számomra.
這樣，我也只有承受失意的歲月，為我注定的苦痛長夜。
4 Ha lefekszem, azt mondom: mikor kelek föl? de hosszú az estve, és betelek a hánykolódással reggeli szürkületig.
我臥下時說：「幾時天亮﹖」我起來時又說：「黑夜何時到﹖」我整夜輾轉反側，直到天亮。
5 Testem férgekkel van fedve és a pornak piszokjával; bőröm összehúzódik és meggennyed.
我的肉身以蛆蟲與泥皮為衣，我的皮膚破裂流膿。
6 Napjaim gyorsabbak voltak a vetélőnél, és most reménység nélkül tünnek el.
我的日月速於織梭，也因無希望而中斷。
7 Emlékezzél meg, hogy az én életem csak egy lehellet, és az én szemem nem lát többé jót.
請你記住：我的生命無非像一口氣，我的眼再也見不到幸福。
8 Nem lát engem szem, a mely rám néz; te rám veted szemed, de már nem vagyok!
注目於我的，再也見不到我；你的眼看我時、我已不在了。
他去了，好像雲消霧散；下到陰府的，再也不得上來， (Sheol h7585)
10 Nem tér vissza többé az ő hajlékába, és az ő helye nem ismeri őt többé.
不再回家，本鄉也不認識他。
11 Én sem tartóztatom hát meg az én számat; szólok az én lelkemnek fájdalmában, és panaszkodom az én szívemnek keserűségében.
為此，我不能再閉口不言，我要吐露我心靈的憂愁，陳述我靈魂的苦楚。
12 Tenger vagyok-é én, avagy czethal, hogy őrt állítasz ellenem?
我豈是海洋或海怪﹖你竟派遣警衛把守我。
13 Mikor azt gondolom, megvigasztal engem az én nyoszolyám, megkönnyebbíti panaszolkodásomat az én ágyasházam:
我若想：「我的床榻會寬慰我，我的臥舖會減輕我的痛苦。」
14 Akkor álmokkal rettentesz meg engem és látásokkal háborítasz meg engem;
你就以噩夢擾亂我，以異像驚嚇我。
15 Úgy, hogy inkább választja lelkem a megfojtatást, inkább a halált, mint csontjaimat.
我的心靈寧願窒息，寧死不願受此苦痛。
16 Utálom! Nem akarok örökké élni. Távozzál el tőlem, mert nyomorúság az én életem.
我已筋疲力盡，活不下去。任憑我去罷! 因為我的日月僅是一口氣。
17 Micsoda az ember, hogy őt ily nagyra becsülöd, és hogy figyelmedet fordítod reá?
人算什麼，你竟如此顯揚他，將他置諸心頭，
18 Meglátogatod őt minden reggel, és minden szempillantásban próbálod őt.
天天早晨看護他，時刻不斷考察他﹖
19 Míglen nem fordítod el tőlem szemedet, nem távozol csak addig is tőlem, a míg nyálamat lenyelem?
你到何時纔不注視我，而讓我輕鬆咽一下唾沫﹖
20 Vétkeztem! Mit cselekedjem én néked, oh embereknek őrizője? Mért tettél ki czéltáblául magadnak? Mért legyek magamnak is terhére.
監察人者啊! 我犯罪與你何干﹖為何叫我當你的箭靶，使我成為你的重擔﹖
21 És mért nem bocsátod meg vétkemet és nem törlöd el az én bűnömet? Hiszen immár a porban fekszem, és ha keresel engem, nem leszek.
為何你不肯容忍我的過錯，寬赦我的罪惡﹖不久我將臥在塵土中，任你尋找我，我已不在了。
