Jób 6
1 Jób pedig felele, és monda:
But Job answered and said,
2 Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!
Oh that my grief were throughly weighed, and my calamity laid in the balances together!
3 Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.
For now it would be heavier than the sand of the sea: therefore my words are swallowed up.
4 Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.
For the arrows of the Almighty [are] within me, the poison whereof drinketh up my spirit: the terrors of God do set themselves in array against me.
5 Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?
Doth the wild ass bray when he hath grass? or loweth the ox over his fodder?
6 Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?
Can that which is unsavoury be eaten without salt? or is there [any] taste in the white of an egg?
7 Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!
The things [that] my soul refused to touch [are] as my sorrowful meat.
8 Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;
Oh that I might have my request; and that God would grant [me] the thing that I long for!
9 És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!
Even that it would please God to destroy me; that he would let loose his hand, and cut me off!
10 Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.
Then should I yet have comfort; yea, I would harden myself in sorrow: let him not spare; for I have not concealed the words of the Holy One.
11 Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!
What [is] my strength, that I should hope? and what [is] mine end, that I should prolong my life?
12 Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?
[Is] my strength the strength of stones? or [is] my flesh of brass?
13 Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!
[Is] not my help in me? and is wisdom driven quite from me?
14 A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.
To him that is afflicted pity [should be shewed] from his friend; but he forsaketh the fear of the Almighty.
15 Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.
My brethren have dealt deceitfully as a brook, [and] as the stream of brooks they pass away;
16 A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben olvadt hó hömpölyög;
Which are blackish by reason of the ice, [and] wherein the snow is hid:
17 Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.
What time they wax warm, they vanish: when it is hot, they are consumed out of their place.
18 Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba utánok és elvesznek.
The paths of their way are turned aside; they go to nothing, and perish.
19 Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.
The troops of Tema looked, the companies of Sheba waited for them.
20 Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.
They were confounded because they had hoped; they came thither, and were ashamed.
21 Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.
For now ye are nothing; ye see [my] casting down, and are afraid.
22 Hát mondtam-é: adjatok nékem valamit, és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?
Did I say, Bring unto me? or, Give a reward for me of your substance?
23 Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?
Or, Deliver me from the enemy’s hand? or, Redeem me from the hand of the mighty?
24 Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.
Teach me, and I will hold my tongue: and cause me to understand wherein I have erred.
25 Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?
How forcible are right words! but what doth your arguing reprove?
26 Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!
Do ye imagine to reprove words, and the speeches of one that is desperate, [which are] as wind?
27 Még az árvának is néki esnétek, és sírt ásnátok a ti barátotoknak is?!
Yea, ye overwhelm the fatherless, and ye dig [a pit] for your friend.
28 Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?
Now therefore be content, look upon me; for [it is] evident unto you if I lie.
29 Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.
Return, I pray you, let it not be iniquity; yea, return again, my righteousness [is] in it.
30 Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?
Is there iniquity in my tongue? cannot my taste discern perverse things?
