Jób 41

1 Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel?

Zar loviš Levijatana udicom? Zar ćeš mu jezik zažvalit' užetom?

2 Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é?

Zar mu nozdrve trskom probost' možeš ili mu kukom probiti vilicu?

3 Vajjon járul-é elődbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel?

Hoće li te on preklinjat' za milost, hoće li s tobom blago govoriti?

4 Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd őt örökös szolgádul?

I zar će s tobom savez on sklopiti da sveg života tebi sluga bude?

5 Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é?

Hoćeš li se s njim k'o s pticom poigrat' i vezat' ga da kćeri razveseliš?

6 Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt?

Hoće li se za nj cjenkati ribari, među sobom podijelit' ga trgovci?

7 Tele rakhatod-é nyársakkal a bőrét, avagy szigonynyal a fejét?

Možeš li kopljem njemu kožu izbost ili glavu mu probiti ostima?

8 Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed.

Podigni de ruku svoju na njega: za boj se spremi - bit će ti posljednji!

9 Ímé, az ő reménykedése csalárd; puszta látása is halálra ijeszt!

Zalud je nadu u njega gojiti, na pogled njegov čovjek već pogiba.

10 Nincs oly merész, a ki őt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe?

Junaka nema da njega razdraži, tko će mu se u lice suprotstavit'?

11 Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém!

Tko se sukobi s njim i živ ostade? Pod nebesima tog čovjeka nema!

12 Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét.

Prešutjet neću njegove udove, ni silnu snagu, ni ljepotu stasa.

13 Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be?

Tko mu smije razodjenut' odjeću, tko li kroz dvostruk prodrijeti mu oklop?

14 Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület lakik!

Tko će mu ralje rastvorit' dvokrilne kad strah vlada oko zubi njegovih?

15 Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva mintegy szorító pecséttel.

Hrbat mu je od ljuskavih štitova, zapečaćenih pečatom kamenim.

16 Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegő se megy.

Jedni uz druge tako se sljubiše da među njima dah ne bi prošao.

17 Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok.

Tako su čvrsto slijepljeni zajedno: priljubljeni, razdvojit' se ne mogu.

18 Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái.

Kad kihne, svjetlost iz njega zapršti, poput zorinih vjeđa oči su mu.

19 A szájából szövétnekek jőnek ki, és tüzes szikrák omlanak ki.

Zublje plamsaju iz njegovih ralja, iskre ognjene iz njih se prosiplju.

20 Orrlyukaiból gőz lövel elő, mint a forró fazékból és üstből.

Iz nozdrva mu sukljaju dimovi kao iz kotla što kipi na vatri.

21 Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elő.

Dah bi njegov zapalio ugljevlje, jer mu iz ralja plamenovi suču.

22 Nyakszirtjén az erő tanyáz, előtte félelem ugrándozik.

U šiji leži sva snaga njegova, a ispred njega užas se prostire.

23 Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog.

Kad se ispravi, zastrepe valovi i prema morskoj uzmiču pučini.

24 Szíve kemény, mint a kő, oly kemény, mint az alsó malomkő.

Poput pećine srce mu je tvrdo, poput mlinskoga kamena otporno.

25 Hogyha felkél, hősök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak.

Pregibi tusta mesa srasli su mu, čvrsti su kao da su saliveni.

26 Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, legyen bár dárda, kopja vagy kelevéz.

Zgodi li ga mač, od njeg se odbije, tako i koplje, sulica i strijela.

27 Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát.

Poput slame je za njega željezo, mjed je k'o drvo iscrvotočeno.

28 A nyíl vesszője el nem űzi őt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta.

On ne uzmiče od strelice s luka, stijenje iz praćke na nj k'o pljeva pada.

29 Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását.

K'o slamčica je toljaga za njega, koplju se smije kad zazviždi nad njim.

30 Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett.

Crepovlje oštro ima na trbuhu i blato njime ore k'o drljačom.

31 Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény.

Pod njim vrtlog sav k'o lonac uskipi, uspjeni more k'o pomast u kotlu.

32 Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné valaki, a tenger megőszült.

Za sobom svijetlu ostavlja on brazdu, regbi, bijelo runo bezdan prekriva.

33 Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen.

Ništa slično na zemlji ne postoji i niti je tko tako neustrašiv.

34 Lenéz minden nagy állatot, ő a király minden ragadozó felett.

I na najviše on s visoka gleda, kralj je svakome, i najponosnijim.”