Jób 4
1 És felele a témáni Elifáz, és monda:
But Eliphaz the Themanite, answering, said:
2 Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtőztetni magát a beszédben?
If we start to speak to you, perhaps you will take it badly, but who can hold back the words he has conceived?
3 Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerősítetted;
Behold, you have taught many, and you have strengthened weary hands.
4 A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszkető térdeket megerősítetted;
Your words have reassured the wavering, and you have fortified the trembling knees.
5 Most, hogy rád jött a sor, zokon veszed; hogy téged ért a baj, elrettensz!
But now the scourge has overcome you, and you falter. It has touched you, and you are disturbed.
6 Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed-é utaidnak becsületessége?
Where is your reverence, your fortitude, your patience, and the perfection of your ways?
7 Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak?
Consider this, I beg you: who ever perished being innocent? Or when have the righteous been destroyed?
8 A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak.
In fact, I have instead seen those who work iniquity and who sow resentments, reap them,
9 Az Istennek lehelletétől elvesznek, az ő haragjának szelétől elpusztulnak.
perishing by the breath of God, and being consumed by the wrath of his spirit.
10 Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek.
The roaring of the lion, and the voice of the lioness, and the teeth of young lions have been worn away.
11 Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nőstény oroszlán kölykei elszélednek.
The tiger has perished because it does not have prey, and the young lions have been scattered.
12 Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet.
Furthermore, a word was spoken to me in secret, and, as if by theft, my ears received the pulse of its whisper.
13 Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket.
In the horror of a vision by night, when men are accustomed to be overtaken by a deep sleep,
14 Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.
fear and trembling seized me and all my bones were terrified.
15 Valami szellem suhant el előttem, s testemnek szőre felborzolódék.
And when a spirit passed before me, the hair on my body stood up.
16 Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim előtt, mély csend, és ilyen szót hallék:
There appeared an image before my eyes, someone whose face I did not recognize, and I heard a voice like a gentle breeze.
17 Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az ő teremtője előtt tiszta-é az ember?
Should man be justified in relation to God, or will a man be more pure than his Maker?
18 Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát:
Behold, those who serve him are not steadfast, and in his angels he finds imperfection.
19 Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!
How much more will those who live in houses of clay, which have an earthly foundation, be consumed like the moth?
20 Reggeltől estig gyötrődnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre.
From morning all the way to evening, they will be cut down, and because no one understands, they will be destroyed without ceasing.
21 Ha kiszakíttatik belőlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?
But those who are left behind will be taken away from them; they will die, and not in wisdom.
