Jób 39

1 Tudod-é a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?

Znaš li vrijeme kad se divokoze koze? i jesi li vidio kad se košute legu?

2 Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?

Jesi li izbrojio mjesece, dokle nose? znaš li vrijeme kad se legu?

3 Csak összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól megszabadulnak.

Kako se savijaju, mlad svoju ispuštaju, i opraštaju se bolova?

4 Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyranőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.

Kako jaèa mlad njihova, raste po polju i otišavši ne vraæa se k njima?

5 Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,

Ko je pustio divljega magarca da je slobodan, i remene divljemu magarcu ko je razdriješio?

6 A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?

Kojemu odredih pustinju za kuæu i za stan slatinu.

7 Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.

On se smije vrevi gradskoj, i ne sluša vike nastojnikove.

8 A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld gazt felkeres.

Što nalazi u gorama, ono mu je piæa, i traži svaku zelen.

9 Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?

Bi li ti jednorog htio služiti? bi li noæivao za jaslima tvojim?

10 Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?

Možeš li vezati užem jednoroga da ore? hoæe li vlaèiti brazde za tobom?

11 Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?

Hoæeš li se osloniti na nj što mu je snaga velika? i ostaviti na njemu svoj posao?

12 Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja?

Hoæeš li se pouzdati u nj da æe ti svesti ljetinu i na gumno tvoje složiti?

13 Vígan leng a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?

Jesi li ti dao paunu lijepa krila i perje èaplji ili noju?

14 Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!

Koji snese na zemlji jajca svoja, i ostavi da ih prah grije;

15 És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.

I ne misli da æe ih noga razbiti i zvijer poljska zgaziti;

16 Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;

Nemilostiv je ptiæima svojim kao da nijesu njegovi, i da mu trud ne bude uzalud ne boji se.

17 Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.

Jer mu Bog nije dao mudrost niti mu je udijelio razuma.

18 De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.

Kad se podigne u vis, smije se konju i konjiku.

19 Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?

Jesi li ti dao konju jaèinu? jesi li ti okitio vrat njegov rzanjem?

20 Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes!

Hoæeš li ga poplašiti kao skakavca? frkanje nozdrva njegovijeh strašno je;

21 Lábai vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.

Kopa zemlju, veseo je od sile, ide na susret oružju;

22 Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől;

Smije se strahu i ne plaši se niti uzmièe ispred maèa;

23 Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:

Kad zvekæe nad njim tul i sijeva koplje i sulica;

24 Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.

Od nemirnoæe i ljutine kopa zemlju, i ne može da stoji kad truba zatrubi.

25 A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.

Kad truba zatrubi, on vrišti, izdaleka èuje boj, viku vojvoda i pokliè.

26 A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, és kiterjeszti szárnyait dél felé?

Eda li po tvome razumu leti jastrijeb? širi krila svoja na jug?

27 A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban?

Eda li se na tvoju zapovijest diže u vis orao, i na visini vije gnijezdo?

28 A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetőkön.

Na stijeni stanuje i bavi se, navrh stijene, na tvrdu mjestu.

29 Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei.

Odatle gleda hrane, daleko mu vide oèi.

30 Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott terem.

I ptiæi njegovi piju krv, i gdje su mrtva tjelesa ondje je on.