Jób 36

1 És folytatá Elihu, és monda:

Y pasando a delante Eliú, dijo:

2 Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom.

Espérame un poco, y enseñarte he: porque todavía hablo por Dios.

3 Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtőmnek igazat adok.

Tomaré mi sabiduría de lejos, y daré la justicia a mi Hacedor.

4 Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású ember áll melletted.

Porque de cierto no son mentira mis palabras, antes se trata contigo con perfecta sabiduría.

5 Ímé, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az ő lelkének ereje.

He aquí, que Dios es grande, y no aborrece, fuerte en virtud de corazón.

6 Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen.

No dará vida al impío; y a los afligidos dará su derecho.

7 Nem veszi le az igazról szemeit, sőt a királyok mellé, a trónba ülteti őket örökre, hogy felmagasztaltassanak.

No quitará sus ojos del justo: mas con los reyes los pondrá también en trono para siempre, y serán ensalzados.

8 És ha békókba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein:

Y si estuvieren presos en grillos, y cautivos en las cuerdas de aflicción,

9 Tudtokra adja cselekedetöket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak rajtok.

El les anunciará la obra de ellos, y que sus rebeliones prevalecieron.

10 Megnyitja füleiket a feddőzésnek és megparancsolja, hogy a vétekből megtérjenek:

Y despierta el oído de ellos para castigo, y dice que se conviertan de la iniquidad.

11 Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az ő esztendeiket gyönyörűségekben.

Si oyeren, y sirvieren, acabarán sus días en bien, y sus años en deleites.

12 Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki.

Mas si no oyeren, serán pasados a cuchillo: y perecerán sin sabiduría.

13 De az álnok szívűek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi őket.

Mas los hipócritas de corazón le irritarán más; y no clamarán, cuando él los atare.

14 Azért ifjúságukban hal meg az ő lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló.

El alma de ellos morirá en su mocedad, y su vida entre los sodomíticos.

15 A nyomorultat megszabadítja az ő nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülöket.

Al pobre librará de su pobreza, y en la aflicción despertará su oreja.

16 Téged is kiszabadítana az ínség torkából tág mezőre, a hol nincs szorultság, és asztalod étke kövérséggel lenne rakva;

Y aun te apartará de la boca de la angustia en anchura, debajo de la cual no haya estrechura, y te asentará mesa llena de grosura.

17 De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság.

Mas tú has henchido el juicio del impío contra la justicia, y el juicio [que lo] sustenta todo.

18 Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy váltságdíj se tántorítson el.

Por lo cual es de temer, que no te quite con herida, la cual no evites con gran rescate.

19 Ad-é valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erőfeszítésre!

¿Estimará él tus riquezas, ni el oro, ni todas las fuerzas de poder?

20 Ne kívánjad az éjszakát, a mely népeket mozdít ki helyökből.

No desees la noche, en la cual él corta los pueblos de su lugar.

21 Vigyázz! ne pártolj a bűnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted.

Guárdate, no mires a la iniquidad, teniéndola por mejor que la pobreza.

22 Ímé, mily fenséges az Isten az ő erejében; kicsoda az, a ki úgy tanítson, mint ő?

He aquí, que Dios será ensalzado con su poder, ¿quién semejante a él, enseñador?

23 Kicsoda szabta meg az ő útjait, vagy ki mondhatja azt: Igazságtalanságot cselekedtél?

¿Quién visitó sobre él su camino? ¿Y quién dijo: Iniquidad has hecho?

24 Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az ő cselekedetét, a melyről énekelnek az emberek!

Acuérdate de engrandecer su obra, la cual contemplan los hombres.

25 Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja.

La cual vieron todos los hombres, y el hombre la ve de lejos.

26 Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük őt! esztendeinek száma sem nyomozható ki.

He aquí que Dios es grande, y nosotros no le conoceremos: ni se puede rastrear el número de sus años.

27 Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködéből mint eső cseperegnek alá,

Porque él detiene las goteras de las aguas, cuando la lluvia se derrama de su vapor.

28 A melyet a fellegek özönnel öntenek, és hullatnak le temérdek emberre.

Cuando gotean de las nubes, gotean sobre los hombres en abundancia.

29 De sőt értheti-é valaki a felhő szétoszlását, az ő sátorának zúgását?

¿Si entenderá también los extendimientos de las nubes, y los bramidos de su tabernáculo?

30 Ímé, szétterjeszti magára az ő világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit.

He aquí, que él extendió sobre ella su luz; y cubrió las raíces de la mar.

31 Mert ezek által ítéli meg a népeket, ád eledelt bőségesen.

Con ellas castiga a los pueblos, y da comida a la multitud.

32 Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen.

Con las nubes encubre la luz, y les manda que vayan contra ella.

33 Az ő dörgése ad hírt felőle, mint a barom a közeledő viharról.

La una da nuevas de la otra: la una adquiere ira contra la que viene.