Jób 36

1 És folytatá Elihu, és monda:

Elihu yi edzi be,

2 Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom.

“Kpɔ nye asinu vie eye maɖee afia wò be nya geɖewo li magblɔ ɖe Mawu nu.

3 Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtőmnek igazat adok.

Mexɔa nye gɔmesese tso afi aɖeke ɖaa, eya ta matso na nye Wɔla.

4 Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású ember áll melletted.

Kakaɖedzi nenɔ asiwò be, nye nyawo menye aʋatso o eya ta ame si si gɔmesese deto le lae le gbɔwò.

5 Ímé, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az ő lelkének ereje.

“Mawu nye Ŋusẽtɔ, etri akɔ eye meʋãna le eƒe taɖodzinu me o gake medoa vlo amewo o.

6 Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen.

Menana ame vɔ̃ɖiwo nɔa agbe o, ke boŋ ekpɔa hiãtɔwo ƒe hiahiãwo gbɔ na wo.

7 Nem veszi le az igazról szemeit, sőt a királyok mellé, a trónba ülteti őket örökre, hogy felmagasztaltassanak.

Meɖea eƒe ŋku ɖa le ame dzɔdzɔewo ŋu o, eɖoa wo zi dzi ɖe fiawo xa eye wòdoa wo ɖe dzi tegbetegbe.

8 És ha békókba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein:

Ke ne wode ga amewo, hebla wo sesĩe kple hiã ƒe kawo la,

9 Tudtokra adja cselekedetöket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak rajtok.

egblɔa nu si wowɔ la na wo, esi nye be wowɔ nu vɔ̃ dadatɔe.

10 Megnyitja füleiket a feddőzésnek és megparancsolja, hogy a vétekből megtérjenek:

Enana woɖoa to ɖɔɖɔɖo eye wòɖea gbe na wo be woatrɔ le woƒe nu vɔ̃ɖi la me.

11 Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az ő esztendeiket gyönyörűségekben.

Ne woɖo to eye wosubɔe la, woanɔ woƒe agbemeŋkeke mamlɛawo le nukpɔkpɔ me eye woƒe ƒewo ayɔ fũu kple dzidzeme.

12 Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki.

Ke ne womeɖo to o la, yi atsrɔ̃ wo eye woaku numanyamanyae.

13 De az álnok szívűek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi őket.

“Fuléle le dzi me na Mawumavɔ̃lawo, ne ede kunyowu woƒe afɔwo hã la, womedoa ɣli be woaxɔ na yewo o.

14 Azért ifjúságukban hal meg az ő lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló.

Wokuna le woƒe ɖekakpui dzodzoe me, ɖe ŋutsu gbolowɔla siwo nɔa trɔ̃xɔwo me la dome.

15 A nyomorultat megszabadítja az ő nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülöket.

Ke eɖea ame siwo le fu kpem la le woƒe fukpekpewo me eye wòƒoa nu na wo le woƒe xaxa me.

16 Téged is kiszabadítana az ínség torkából tág mezőre, a hol nincs szorultság, és asztalod étke kövérséggel lenne rakva;

“Ele nuwò blem be nàdo go tso xaxa ƒe glã me, ava teƒe keke, ahavo tso dzizizi me eye nànɔ wò kplɔ̃ si dzi nuɖuɖu damiwo le fũu la ŋu le dziɖeɖi me.

17 De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság.

Ke azɔ la, wotsɔ ʋɔnudɔdrɔ̃ si dze na ame vɔ̃ɖiwo la do agbae na wò, ale nège ɖe afiatsotso kple tohehe ƒe asi me.

18 Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy váltságdíj se tántorítson el.

Kpɔ nyuie be ame aɖeke metsɔ kesinɔnuwo ble nuwòe o eye zãnu si le kpekpem segee la nana nàdze ɖe aga o.

19 Ad-é valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erőfeszítésre!

Ɖe wò kesinɔnuwo alo wò kutrikuku veviwo katã alé wò ɖe asi be màɖo xaxa me oa?

20 Ne kívánjad az éjszakát, a mely népeket mozdít ki helyökből.

Wò dzi megatsi dzi ɖe zã ƒe dodo ŋu ne nàhe amewo ado goe le woƒe aƒewo me o.

21 Vigyázz! ne pártolj a bűnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted.

Kpɔ nyuie be mètrɔ ɖe nu vɔ̃ɖi, si nèdi wu hiã la ŋu o.

22 Ímé, mily fenséges az Isten az ő erejében; kicsoda az, a ki úgy tanítson, mint ő?

“Kpɔ ɖa, wodo Mawu ɖe dzi bobobo le eƒe ŋusẽ me. Ame kae nye nufiala abe eya ene?

23 Kicsoda szabta meg az ő útjait, vagy ki mondhatja azt: Igazságtalanságot cselekedtél?

Ame kae tia mɔ siwo wòato la nɛ alo gblɔ nɛ be, ‘Èwɔ nu gbegblẽ?’

24 Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az ő cselekedetét, a melyről énekelnek az emberek!

Ɖo ŋku edzi, nàdo eƒe dɔwɔwɔwo ɖe dzi, siwo amewo kafuna le woƒe hadzidziwo me.

25 Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja.

Amegbetɔwo katã kpɔe eye agbagbeawo ɖea ŋku ɖee tso adzɔge.

26 Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük őt! esztendeinek száma sem nyomozható ki.

Mawu lolo loo, ekɔ gbɔ míaƒe gɔmesese ta! Eƒe ƒewo ƒe gɔmedidi gbɔ míaƒe nudidi ƒe ŋutete ta.

27 Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködéből mint eső cseperegnek alá,

“Ehea tsi si le gegem toŋtoŋtoŋ la ƒoa ƒu, si dzana abe tsi ene ɖe tɔʋuwo me,

28 A melyet a fellegek özönnel öntenek, és hullatnak le temérdek emberre.

lilikpowo hã lolõa tsi si le wo me, eye tsi dzana bababa ɖe amegbetɔwo dzi.

29 De sőt értheti-é valaki a felhő szétoszlását, az ő sátorának zúgását?

Ame kae ase ale si wòkeke lilikpowo, kple ale si wòɖea gbe tso eƒe agbadɔ me la gɔme?

30 Ímé, szétterjeszti magára az ő világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit.

Kpɔ ale si wòkaka eƒe dzikedzo ƒo xlã eɖokui eye wòblu atsiaƒu ƒe gogloƒewo ke hã ɖa.

31 Mert ezek által ítéli meg a népeket, ád eledelt bőségesen.

Aleae wòkplɔa dukɔwoe eye wònaa nuɖuɖu wo le agbɔsɔsɔ me.

32 Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen.

Etsɔa dzikedzo yɔa eƒe asiwo mee eye wòdɔnɛ be wòake dzo ɖe nu si wòɖoe na la dzi.

33 Az ő dörgése ad hírt felőle, mint a barom a közeledő viharról.

Eƒe dziɖegbe ɖea gbeƒã ahom si gbɔna, nyiwo gɔ̃ hã ɖea gbeƒã, ne egbɔna.