Jób 35

1 Tovább is felele Elihu, és monda:

Još govori Elijuj i reèe:

2 Azt gondolod-é igaznak, ha így szólsz: Az én igazságom nagyobb, mint Istené?

Misliš li da si pravo rekao: moja je pravda veæa od Božije?

3 Hogyha ezt mondod: Mi hasznod belőle? Mivel várhatok többet, mintha vétkezném?

Jer si rekao: šta æe mi pomoæi, kaka æe mi biti korist, da ne griješim?

4 Én megadom rá néked a feleletet, és barátaidnak te veled együtt.

Ja æu odgovoriti tebi i drugovima tvojim s tobom.

5 Tekints az égre és lásd meg; és nézd meg a fellegeket, milyen magasan vannak feletted!

Pogledaj nebo, i vidi; pogledaj oblake, kako su viši od tebe.

6 Hogyha vétkezel, mit tehetsz ellene; ha megsokasítod bűneidet, mit ártasz néki?

Ako griješiš, šta æeš mu uèiniti? ili ako se umnože bezakonja tvoja, šta æeš mu nauditi?

7 Ha igaz vagy, mit adsz néki, avagy mit kap a te kezedből?

Ako si pravedan, šta æeš mu dati? ili šta æe primiti iz ruke tvoje?

8 Az olyan embernek árt a te gonoszságod, mint te vagy, és igazságod az ilyen ember fiának használ.

Èovjeku kakav si može nauditi tvoja zloæa, i sinu èovjeèijemu pomoæi tvoja pravda.

9 A sok erőszak miatt kiáltoznak; jajgatnak a hatalmasok karja miatt;

Vapiju od velikoga nasilja kojima se èini, i vièu na ruku silnijeh;

10 De egy sem mondja: Hol van Isten, az én teremtőm, a ki hálaénekre indít éjszaka;

A nijedan ne govori: gdje je Bog, stvoritelj moj, koji daje pjesmu noæu;

11 A ki többre tanít minket a mezei vadaknál, és bölcsebbekké tesz az ég madarainál?

Koji èini te smo razumniji od zvijerja zemaljskoga, i mudriji od ptica nebeskih.

12 Akkor azután kiálthatnak, de ő nem felel a gonoszok kevélysége miatt;

Tamo vièu s oholosti zlijeh ljudi, ali ne bivaju uslišeni.

13 Mert a hiábavalóságot Isten meg nem hallgatja, a Mindenható arra nem tekint.

Jer Bog ne sluša taštine, i svemoguæi ne gleda na nju.

14 Hátha még azt mondod: Te nem látod őt; az ügy előtte van és te reá vársz!

Akamoli kad kažeš: ne vidiš to. Pred njim je sud; èekaj ga.

15 Most pedig, mivel nem büntet haragja, és nem figyelmez a nagy álnokságra:

A sada èim te gnjev pohodi, nije ništa, niti je gledao na sve što si uèinio;

16 Azért tátja fel Jób hívságra a száját, és szaporítja a szót értelem nélkül.

Zato Jov naprazno otvora usta svoja, i bezumno umnožava rijeèi.