Jób 30
1 Most pedig nevetnek rajtam, a kik fiatalabbak nálam a kiknek atyjokat az én juhaimnak komondorai közé sem számláltam volna.
But now yongere men in tyme scornen me, whos fadris Y deynede not to sette with the doggis of my flok.
2 Mire való lett volna nékem még kezök ereje is? Rájok nézve a vénség elveszett!
Of whiche men the vertu of hondis was for nouyt to me, and thei weren gessid vnworthi to that lijf.
3 Szükség és éhség miatt összeaszottak, a kik a kopár földet futják, a sötét, sivatag pusztaságot.
Thei weren bareyn for nedynesse and hungur; that gnawiden in wildirnesse, and weren pale for pouert and wretchidnesse;
4 A kik keserű füvet tépnek a bokor mellett, és rekettyegyökér a kenyerök.
and eeten eerbis, aud the ryndis of trees; and the roote of iunyperis was her mete.
5 Az emberek közül kiűzik őket, úgy hurítják őket, mint a tolvajt.
Whiche men rauyschiden these thingis fro grete valeis; and whanne thei hadden foundun ony of alle, thei runnen with cry to tho.
6 Félelmetes völgyekben kell lakniok, a földnek és szikláknak hasadékaiban.
Thei dwelliden in deseertis of strondis, and in caues of erthe, ethir on grauel, `ethir on cley.
7 A bokrok között ordítanak, a csalánok alatt gyülekeznek.
Whiche weren glad among siche thingis, and arettiden delices to be vndur buschis.
8 Esztelen legények, sőt becstelen fiak, a kiket kivertek az országból.
The sones of foolis and of vnnoble men, and outirli apperynge not in erthe.
9 És most ezeknek lettem gúnydalává, nékik levék beszédtárgyuk!
But now Y am turned in to the song of hem, and Y am maad a prouerbe to hem.
10 Útálnak engem, messze távoznak tőlem, és nem átalanak pökdösni előttem.
Thei holden me abhomynable, and fleen fer fro me, and dreden not to spete on my face.
11 Sőt leoldják kötelöket és bántalmaznak engem, és a zabolát előttem kivetik.
For God hath openyd his arowe caas, and hath turmentid me, and hath set a bridil in to my mouth.
12 Jobb felől ifjak támadnak ellenem, gáncsot vetnek lábaimnak, és ösvényt törnek felém, hogy megrontsanak.
At the riytside of the eest my wretchidnessis risiden anoon; thei turneden vpsedoun my feet, and oppressiden with her pathis as with floodis.
13 Az én útamat elrontják, romlásomat öregbítik, nincsen segítség ellenök.
Thei destrieden my weies; thei settiden tresoun to me, and hadden the maistri; and `noon was that helpide.
14 Mint valami széles résen, úgy rontanak elő, pusztulás között hömpölyögnek ide.
Thei felden in on me as bi a brokun wal, and bi yate openyd, and weren stretchid forth to my wretchidnessis.
15 Rettegések fordultak ellenem, mint vihar űzik el tisztességemet, boldogságom eltünt, mint a felhő.
Y am dryuun in to nouyt; he took awei my desir as wynd, and myn helpe passide awei as a cloude.
16 Mostan azért enmagamért ontja ki magát lelkem; nyomorúságnak napjai fognak meg engem.
But now my soule fadith in my silf, and daies of turment holden me stidfastly.
17 Az éjszaka meglyuggatja csontjaimat bennem, és nem nyugosznak az én inaim.
In nyyt my boon is persid with sorewis; and thei, that eten me, slepen not.
18 A sok erőlködés miatt elváltozott az én ruházatom; úgy szorít engem, mint a köntösöm galléra.
In the multitude of tho my cloth is wastid, and thei han gird me as with coler of a coote.
19 A sárba vetett engem, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz.
Y am comparisound to cley, and Y am maad lijk to a deed sparcle and aisch.
20 Kiáltok hozzád, de nem felelsz; megállok és csak nézel reám!
Y schal cry to thee, and thou schalt not here me; Y stonde, and thou biholdist not me.
21 Kegyetlenné változtál irántam; kezed erejével harczolsz ellenem.
Thou art chaungid in to cruel to me, and in the hardnesse of thin hond thou art aduersarie to me.
22 Felemelsz, szélnek eresztesz engem, és széttépsz engem a viharban.
Thou hast reisid me, and hast set as on wynd; and hast hurtlid me doun strongli.
23 Hiszen tudtam, hogy visszatérítesz engem a halálba, és a minden élő gyülekező házába;
Y woot, that thow schalt bitake me to deeth, where an hows is ordeyned to ech lyuynge man.
24 De a roskadóban levő ne nyujtsa-é ki kezét? Avagy ha veszendőben van, ne kiáltson-é segítségért?
Netheles thou sendist not out thin hond to the wastyng of hem; and if thei fallen doun, thou schalt saue.
25 Avagy nem sírtam-é azon, a kinek kemény napja volt; a szűkölködő miatt nem volt-é lelkem szomorú?
Y wepte sum tyme on him, that was turmentid, and my soule hadde compassioun on a pore man.
26 Bizony jót reméltem és rossz következék, világosságot vártam és homály jöve.
Y abood goodis, and yuelis ben comun to me; Y abood liyt, and derknessis braken out.
27 Az én bensőm forr és nem nyugoszik; megrohantak engem a nyomorúságnak napjai.
Myn ynnere thingis buyliden out with outen my reste; daies of turment camen bifor me.
28 Feketülten járok, de nem a nap hősége miatt; felkelek a gyülekezetben és kiáltozom.
Y yede morenynge, and Y roos with out woodnesse in the cumpenye, and criede.
29 Atyjok fiává lettem a sakáloknak, és társokká a strucz madaraknak.
Y was the brother of dragouns, and the felow of ostrigis.
30 Bőröm feketülten hámlik le rólam, és csontom elég a hőség miatt.
My skyn was maad blak on me, and my boonys drieden for heete.
31 Hegedűm sírássá változék, sípom pedig jajgatók szavává.
Myn harpe is turned in to morenyng, and myn orgun in to the vois of weperis.
