Jób 3
1 Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő napját.
After this Job began speaking, cursing the day of his birth.
2 És szóla Jób, és monda:
He said,
3 Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.
“Wipe out the day I was born, and the night when it was announced that a boy had been conceived.
4 Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.
Turn that day to darkness. God above should not remember it. Don't let light shine on it.
5 Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; a felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.
Take it back, darkness and death-shadow. A black cloud should overshadow it. It should be as terrifying as the darkness of an eclipse during the day.
6 Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.
Blot out that night as if it never existed. Don't count it on the calendar. Don't let it have a day in any month.
7 Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.
Let that night be childless, with no sounds of happiness heard.
8 Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.
Those who place curses on certain days should curse it, those who have the power to raise Leviathan.
9 Sötétüljenek el az ő estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!
Its early morning stars should stay dark. Looking for light, may none come, may it not see the glimmer of dawn
10 Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot.
for it did not shut my mother's womb to prevent me from seeing trouble.
11 Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?
Why wasn't I stillborn? Why didn't I die at birth?
12 Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?!
Why was there a lap for me to lie on, or breasts for me to suck?
13 Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék –
For now I would be lying down in peace. I would be sleeping and at rest,
14 Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kőhalmokat építenek.
along with the kings of this world and their officials whose palaces now lie in ruins,
15 Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.
or with noblemen who collected gold and filled their houses with silver.
16 Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?
Why wasn't I a miscarriage, buried in secret, a baby who never saw the light?
17 Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.
There in the grave the wicked give no more trouble, and those whose strength is gone have their rest.
18 A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.
There prisoners take it easy—they don't hear the commands of their oppressors.
19 Kicsiny és nagy ott egyenlő, és a szolga az ő urától szabad.
Both small and great are there, and slaves are freed from their masters.
20 Mért is ad Isten a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivűeknek?
Why does God give life to those who are suffering, living bitterly miserable lives,
21 A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.
those who are waiting for death that does not come and who are looking for death more desperately than hunting for treasure?
22 A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.
They're so incredibly happy when the reach the grave!
23 A férfiúnak, a ki útvesztőbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.
Why is light given to someone who doesn't know where they're going, someone God has fenced in?
24 Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.
My groans are the bread I eat; my raging tears are the water I drink.
25 Mert a mitől remegve remegtem, az jöve reám, és a mitől rettegtem, az esék rajtam.
For all that I feared has happened to me; everything that I dreaded has come upon me.
26 Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.
I have no peace, no quiet, no rest. All that comes is rage.”
