Jób 27

1 Jób pedig folytatá az ő beszédét, monda:

ヨブまた語を繼ていはく

2 Él az Isten, a ki az én igazamat elfordította, és a Mindenható, a ki keserűséggel illette az én lelkemet,

われに義しき審判を施したまはざる神 わが心魂をなやまし給ふ全能者 此神は活く

3 Hogy mindaddig, a míg az én lelkem én bennem van, és az Istennek lehellete van az én orromban;

（わが生命なほ全くわれの衷にあり 神の氣息なほわが鼻にあり）

4 Az én ajakim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot!

わが口は惡を言ず わが舌は謊言を語らじ

5 Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak néktek! A míg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom.

我決めて汝等を是とせじ 我に死るまで我が罪なきを言ことを息じ

6 Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem.

われ堅くわが正義を持ちて之を棄じ 我は今まで一日も心に責られし事なし

7 Ellenségem lesz olyan, mint a gonosz, és a ki ellenem támad, mint az álnok.

我に敵する者は惡き者と成り我を攻る者は義からざる者と成るべし

8 Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az ő lelkét?

邪曲なる者もし神に絶れその魂神を脱とらるるに於ては何の望かあらん

9 Meghallja-é kiáltását az Isten, ha eljő a nyomorúság reá?

かれ艱難に罹る時に神その呼號を聽いれたまはんや

10 Vajjon gyönyörködhetik-é a Mindenhatóban; segítségül hívhatja-é mindenkor az Istent?

かれ全能者を喜こばんや 常に神を龥んや

11 Megtanítlak benneteket Isten dolgaira; a mik a Mindenhatónál vannak, nem titkolom el.

われ神の御手を汝等に教へん 全能者の道を汝等に隱さじ

12 Ímé, ti is mindnyájan látjátok: miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?!

視よ汝等もみな自らこれを觀たり 然るに何ぞ斯愚蒙をきはむるや

13 Ez a gonosz embernek osztályrésze Istentől, és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, a melyet elvesznek:

惡き人の神に得る分 強暴の人の全能者より受る業は是なり

14 Ha megsokasulnak is az ő fiai, a kardnak sokasulnak meg, és az ő magzatai nem lakhatnak jól kenyérrel sem.

その子等蕃れば劍に殺さる その子孫は食物に飽ず

15 Az ő maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az ő özvegyeik meg sem siratják.

その遺れる者は疫病に斃れて埋められ その妻等は哀哭をなさず

16 Ha mint a port, úgy halmozná is össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze ruháit, mint a sarat:

かれ銀を積むこと塵のごとく衣服を備ふること土のごとくなるとも

17 Összeszerezheti ugyan, de az igaz ruházza magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.

その備ふる者は義き人これを着ん またその銀は無辜者これを分ち取ん

18 Házát pók módjára építette föl, és olyanná, mint a csősz-csinálta kunyhó.

その建る家は蟲の巣のごとく また番人の造る茅家のごとし

19 Gazdagon fekszik le, mert nincsen kifosztva; felnyitja szemeit és semmije sincsen.

彼は富る身にて寢臥し重ねて興ること無し また目を開けば即ちその身きえ亡す

20 Meglepi őt, mint az árvíz, a félelem, éjjel ragadja el a zivatar.

懼ろしき事大水のごとく彼に追及き 夜の暴風かれを奪ひ去る

21 Felkapja őt a keleti szél és elviszi, elragadja őt helyéről.

東風かれを颺げて去り 彼をその處より吹はらふ

22 Nyilakat szór reá és nem kiméli; futva kell futnia keze elől.

神かれを射て恤まず 彼その手より逃れんともがく

23 Csapkodják felette kezeiket, és kisüvöltik őt az ő lakhelyéből.

人かれに對ひて手を鳴し嘲りわらひてその處をいでゆかしむ