Jób 27

1 Jób pedig folytatá az ő beszédét, monda:

Job reprit son discours et dit:

2 Él az Isten, a ki az én igazamat elfordította, és a Mindenható, a ki keserűséggel illette az én lelkemet,

Par le Dieu vivant qui me refuse justice, par le Tout-Puissant qui remplit mon âme d'amertume:

3 Hogy mindaddig, a míg az én lelkem én bennem van, és az Istennek lehellete van az én orromban;

aussi longtemps que j'aurai la respiration, que le souffle de Dieu sera dans mes narines,

4 Az én ajakim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot!

mes lèvres ne prononceront rien d'inique, ma langue ne proférera pas le mensonge.

5 Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak néktek! A míg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom.

Loin de moi la pensée de vous donner raison! Jusqu'à ce que j'expire, je défendrai mon innocence.

6 Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem.

J'ai entrepris ma justification, je ne l'abandonnerai pas; mon cœur ne condamne aucun de mes jours.

7 Ellenségem lesz olyan, mint a gonosz, és a ki ellenem támad, mint az álnok.

Que mon ennemi soit traité comme le méchant! Que mon adversaire ait le sort de l'impie!

8 Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az ő lelkét?

Quel sera l'espoir de l'impie quand Dieu le retranchera, quand il retirera son âme?

9 Meghallja-é kiáltását az Isten, ha eljő a nyomorúság reá?

Est-ce que Dieu écoutera ses cris, au jour où l'angoisse viendra sur lui?

10 Vajjon gyönyörködhetik-é a Mindenhatóban; segítségül hívhatja-é mindenkor az Istent?

Trouve-t-il ses délices dans le Tout-Puissant? Adresse-t-il en tout temps ses prières à Dieu?

11 Megtanítlak benneteket Isten dolgaira; a mik a Mindenhatónál vannak, nem titkolom el.

Je vous enseignerai la conduite de Dieu, et je ne vous cacherai pas les desseins du Tout-Puissant.

12 Ímé, ti is mindnyájan látjátok: miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?!

Voici que vous-mêmes, vous avez tous vu; pourquoi donc discourez-vous en vain?

13 Ez a gonosz embernek osztályrésze Istentől, és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, a melyet elvesznek:

Voici la part que Dieu réserve au méchant, l'héritage que les violents reçoivent du Tout-Puissant.

14 Ha megsokasulnak is az ő fiai, a kardnak sokasulnak meg, és az ő magzatai nem lakhatnak jól kenyérrel sem.

S'il a des fils en grand nombre, c'est pour le glaive; ses rejetons ne seront pas rassasiés de pain.

15 Az ő maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az ő özvegyeik meg sem siratják.

Ses survivants seront ensevelis dans la mort, leurs veuves ne les pleureront pas.

16 Ha mint a port, úgy halmozná is össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze ruháit, mint a sarat:

S'il amasse l'argent comme la poussière, s'il entasse les vêtements comme la boue,

17 Összeszerezheti ugyan, de az igaz ruházza magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.

c'est lui qui entasse, mais c'est le juste qui les porte, c'est le juste qui hérite de ton argent.

18 Házát pók módjára építette föl, és olyanná, mint a csősz-csinálta kunyhó.

Sa maison est comme celle que bâtit la teigne, comme la hutte que se construit le gardien des vignes.

19 Gazdagon fekszik le, mert nincsen kifosztva; felnyitja szemeit és semmije sincsen.

Le riche se couche, c'est pour la dernière fois; il ouvre les yeux, il n'est plus.

20 Meglepi őt, mint az árvíz, a félelem, éjjel ragadja el a zivatar.

Les terreurs fondent sur lui comme des eaux, un tourbillon l'enlève au milieu de la nuit.

21 Felkapja őt a keleti szél és elviszi, elragadja őt helyéről.

Le vent d'orient l'emporte, et il disparaît; il l'arrache violemment de sa demeure.

22 Nyilakat szór reá és nem kiméli; futva kell futnia keze elől.

Dieu lance sur lui ses traits sans pitié, il fuit éperdu loin de sa main;

23 Csapkodják felette kezeiket, és kisüvöltik őt az ő lakhelyéből.

on bat des mains à son sujet, de sa demeure on siffle sur lui.