Jób 22
1 Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda:
Respondens autem Eliphaz Themanites, dixit:
2 Az Istennek használ-é az ember? Sőt önmagának használ az okos!
Numquid Deo potest comparari homo, etiam cum perfectæ fuerit scientiæ?
3 Gyönyörűségére van-é az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-é, hogy feddhetetlenül jársz?
Quid prodest Deo, si justus fueris? aut quid ei confers, si immaculata fuerit via tua?
4 A te isteni félelmedért fedd-é téged, és azért perel-é veled?
Numquid timens arguet te, et veniet tecum in judicium,
5 Avagy nem sok-é a te gonoszságod, és nem véghetetlen-é a te hamisságod?
et non propter malitiam tuam plurimam, et infinitas iniquitates tuas?
6 Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted.
Abstulisti enim pignus fratrum tuorum sine causa, et nudos spoliasti vestibus.
7 Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezőtől megtagadtad a kenyeret.
Aquam lasso non dedisti, et esurienti subtraxisti panem.
8 A ki hatalmas volt, azé vala az ország, és a ki nagytekintélyű volt, az lakik vala rajta.
In fortitudine brachii tui possidebas terram, et potentissimus obtinebas eam.
9 Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek.
Viduas dimisisti vacuas, et lacertos pupillorum comminuisti.
10 Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés;
Propterea circumdatus es laqueis, et conturbat te formido subita.
11 Avagy a setétség, hogy ne láthass, és a vizek árja, a mely elborít!
Et putabas te tenebras non visurum, et impetu aquarum inundantium non oppressum iri?
12 Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak!
an non cogitas quod Deus excelsior cælo sit, et super stellarum verticem sublimetur?
13 És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; megítélheti-é, a mi a homály mögött van?
Et dicis: Quid enim novit Deus? et quasi per caliginem judicat.
14 Sűrű felhők leplezik el őt és nem lát, és az ég körületén jár.
Nubes latibulum ejus, nec nostra considerat, et circa cardines cæli perambulat.
15 Az ősvilág ösvényét követed-é, a melyen az álnok emberek jártak;
Numquid semitam sæculorum custodire cupis, quam calcaverunt viri iniqui,
16 A kik időnap előtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a víz?!
qui sublati sunt ante tempus suum, et fluvius subvertit fundamentum eorum?
17 A kik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tőlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható?
Qui dicebant Deo: Recede a nobis: et quasi nihil posset facere Omnipotens, æstimabant eum,
18 Ő pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tőlem.
cum ille implesset domos eorum bonis: quorum sententia procul sit a me.
19 Látják ezt az igazak és örülnek rajta, az ártatlan pedig csúfolja őket:
Videbunt justi, et lætabuntur, et innocens subsannabit eos:
20 Valósággal kigyomláltatott a mi ellenségünk, és az ő maradékjokat tűz emészti meg!
nonne succisa est erectio eorum? et reliquias eorum devoravit ignis?
21 Bízd csak azért magadat ő reá és légy békességben: ezekből jó származik reád.
Acquiesce igitur ei, et habeto pacem, et per hæc habebis fructus optimos.
22 Végy csak oktatást az ő szájából, és vésd szívedbe az ő beszédeit!
Suscipe ex ore illius legem, et pone sermones ejus in corde tuo.
23 Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, és az álnokságot távol űzöd a te sátorodtól.
Si reversus fueris ad Omnipotentem, ædificaberis, et longe facies iniquitatem a tabernaculo tuo.
24 Vesd a porba a nemes érczet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat:
Dabit pro terra silicem, et pro silice torrentes aureos.
25 És akkor a Mindenható lesz a te nemes érczed és a te ragyogó ezüstöd.
Eritque Omnipotens contra hostes tuos, et argentum coacervabitur tibi.
26 Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arczodat Istenhez emeled.
Tunc super Omnipotentem deliciis afflues, et elevabis ad Deum faciem tuam.
27 Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat.
Rogabis eum, et exaudiet te, et vota tua reddes.
28 Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te utaidon világosság fénylik.
Decernes rem, et veniet tibi, et in viis tuis splendebit lumen.
29 Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és ő az alázatost megtartja.
Qui enim humiliatus fuerit, erit in gloria, et qui inclinaverit oculos, ipse salvabitur.
30 Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az.
Salvabitur innocens: salvabitur autem in munditia manuum suarum.
