Jób 21
1 Felele pedig Jób, és monda:
Respondens autem Job, dixit:
2 Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok helyett.
Audite, quæso, sermones meos, et agite pœnitentiam.
3 Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.
Sustinete me, et ego loquar: et post mea, si videbitur, verba, ridete.
4 Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserű a lelkem?
Numquid contra hominem disputatio mea est, ut merito non debeam contristari?
5 Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.
Attendite me et obstupescite, et superponite digitum ori vestro.
6 Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.
Et ego, quando recordatus fuero, pertimesco, et concutit carnem meam tremor.
7 Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sőt még meg is gyarapodnak?
Quare ergo impii vivunt, sublevati sunt, confortatique divitiis?
8 Az ő magvok előttök nő fel ő velök, és az ő sarjadékuk szemeik előtt.
Semen eorum permanet coram eis: propinquorum turba et nepotum in conspectu eorum.
9 Házok békességes a félelemtől, és az Isten vesszeje nincsen ő rajtok.
Domus eorum securæ sunt et pacatæ, et non est virga Dei super illos.
10 Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.
Bos eorum concepit, et non abortivit: vacca peperit, et non est privata fœtu suo.
11 Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az ő magzataik.
Egrediuntur quasi greges parvuli eorum, et infantes eorum exultant lusibus.
12 Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.
Tenent tympanum et citharam, et gaudent ad sonitum organi.
Ducunt in bonis dies suos, et in puncto ad inferna descendunt. (Sheol h7585)
14 Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tőlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!
Qui dixerunt Deo: Recede a nobis, et scientiam viarum tuarum nolumus.
15 Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk előtte?
Quis est Omnipotens, ut serviamus ei? et quid nobis prodest si oraverimus illum?
16 Mindazáltal az ő javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!
Verumtamen quia non sunt in manu eorum bona sua, consilium impiorum longe sit a me.
17 Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jő rájok az ő veszedelmök! Hányszor osztogatja részöket haragjában.
Quoties lucerna impiorum extinguetur, et superveniet eis inundatio, et dolores dividet furoris sui?
18 Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el.
Erunt sicut paleæ ante faciem venti, et sicut favilla quam turbo dispergit.
19 Isten az ő fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.
Deus servabit filiis illius dolorem patris, et cum reddiderit, tunc sciet.
20 Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik.
Videbunt oculi ejus interfectionem suam, et de furore Omnipotentis bibet.
21 Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az ő hónapjainak száma letelt?!
Quid enim ad eum pertinet de domo sua post se, et si numerus mensium ejus dimidietur?
22 Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz ő ítéli meg a magasságban levőket is!
Numquid Deus docebit quispiam scientiam, qui excelsos judicat?
23 Ez meghal az ő teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;
Iste moritur robustus et sanus, dives et felix:
24 Fejőedényei tejjel vannak tele, csontjainak velője nedvességtől árad.
viscera ejus plena sunt adipe, et medullis ossa illius irrigantur:
25 Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.
alius vero moritur in amaritudine animæ absque ullis opibus:
26 Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi őket.
et tamen simul in pulvere dormient, et vermes operient eos.
27 Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem;
Certe novi cogitationes vestras, et sententias contra me iniquas.
28 Mert ezt mondjátok: Hol van ama főembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?
Dicitis enim: Ubi est domus principis? et ubi tabernacula impiorum?
29 Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik sokat utaznak és jeleiket nem ismeritek-é?
Interrogate quemlibet de viatoribus, et hæc eadem illum intelligere cognoscetis:
30 Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.
quia in diem perditionis servatur malus, et ad diem furoris ducetur.
31 Kicsoda veti szemére az ő útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?
Quis arguet coram eo viam ejus? et quæ fecit, quis reddet illi?
32 Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.
Ipse ad sepulchra ducetur, et in congerie mortuorum vigilabit.
33 Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok mentek el előtte.
Dulcis fuit glareis Cocyti, et post se omnem hominem trahet, et ante se innumerabiles.
34 Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.
Quomodo igitur consolamini me frustra, cum responsio vestra repugnare ostensa sit veritati?
