Jób 19
1 Felele pedig Jób, és monda:
Respondens autem Job, dixit:
2 Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?
Usquequo affligitis animam meam, et atteritis me sermonibus?
3 Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erősködtök ellenem?
En decies confunditis me, et non erubescitis opprimentes me.
4 Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.
Nempe etsi ignoravi, mecum erit ignorantia mea.
5 Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddődni az én gyalázatom felett?
At vos contra me erigimini, et arguitis me opprobriis meis.
6 Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az ő hálójával ő vett engem körül.
Saltem nunc intelligite quia Deus non æquo judicio afflixerit me, et flagellis suis me cinxerit.
7 Ímé, kiáltozom az erőszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.
Ecce clamabo, vim patiens, et nemo audiet; vociferabor, et non est qui judicet.
8 Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.
Semitam meam circumsepsit, et transire non possum: et in calle meo tenebras posuit.
9 Tisztességemből kivetkőztetett, és fejemnek koronáját elvevé.
Spoliavit me gloria mea, et abstulit coronam de capite meo.
10 Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.
Destruxit me undique, et pereo: et quasi evulsæ arbori abstulit spem meam.
11 Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.
Iratus est contra me furor ejus, et sic me habuit quasi hostem suum.
12 Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak.
Simul venerunt latrones ejus, et fecerunt sibi viam per me, et obsederunt in gyro tabernaculum meum.
13 Atyámfiait távol űzé mellőlem, barátaim egészen elidegenedtek tőlem.
Fratres meos longe fecit a me, et noti mei quasi alieni recesserunt a me.
14 Rokonaim visszahúzódtak, ismerőseim pedig elfelejtkeznek rólam.
Dereliquerunt me propinqui mei, et qui me noverant obliti sunt mei.
15 Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem előttök.
Inquilini domus meæ et ancillæ meæ sicut alienum habuerunt me, et quasi peregrinus fui in oculis eorum.
16 Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.
Servum meum vocavi, et non respondit: ore proprio deprecabar illum.
17 Lehelletem idegenné lett házastársam előtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai előtt.
Halitum meum exhorruit uxor mea, et orabam filios uteri mei.
18 Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.
Stulti quoque despiciebant me: et cum ab eis recessissem, detrahebant mihi.
19 Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.
Abominati sunt me quondam consiliarii mei, et quem maxime diligebam, aversatus est me.
20 Bőrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.
Pelli meæ, consumptis carnibus, adhæsit os meum, et derelicta sunt tantummodo labia circa dentes meos.
21 Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!
Miseremini mei, miseremini mei saltem vos, amici mei, quia manus Domini tetigit me.
22 Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?
Quare persequimini me sicut Deus, et carnibus meis saturamini?
23 Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!
Quis mihi tribuat ut scribantur sermones mei? quis mihi det ut exarentur in libro
24 Vasvesszővel és ónnal örökre kősziklába metszetnének!
stylo ferreo et plumbi lamina, vel celte sculpantur in silice?
25 Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.
Scio enim quod redemptor meus vivit, et in novissimo die de terra surrecturus sum:
26 És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.
et rursum circumdabor pelle mea, et in carne mea videbo Deum meum:
27 A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;
quem visurus sum ego ipse, et oculi mei conspecturi sunt, et non alius: reposita est hæc spes mea in sinu meo.
28 Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk őt üldözni! látva, hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.
Quare ergo nunc dicitis: Persequamur eum, et radicem verbi inveniamus contra eum?
29 Féljetek a fegyvertől, mert a fegyver a bűnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!
Fugite ergo a facie gladii, quoniam ultor iniquitatum gladius est: et scitote esse judicium.
