Jób 17
1 Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír.
Spiritus meus attenuabitur; dies mei breviabuntur: et solum mihi superest sepulchrum.
2 Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt.
Non peccavi, et in amaritudinibus moratur oculus meus.
3 Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; különben ki csap velem kezet?
Libera me, Domine, et pone me juxta te, et cujusvis manus pugnet contra me.
4 Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket.
Cor eorum longe fecisti a disciplina: propterea non exaltabuntur.
5 A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.
Prædam pollicetur sociis, et oculi filiorum ejus deficient.
6 Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök.
Posuit me quasi in proverbium vulgi, et exemplum sum coram eis.
7 A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.
Caligavit ab indignatione oculus meus, et membra mea quasi in nihilum redacta sunt.
8 Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.
Stupebunt justi super hoc, et innocens contra hypocritam suscitabitur.
9 Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz.
Et tenebit justus viam suam, et mundis manibus addet fortitudinem.
10 Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.
Igitur omnes vos convertimini, et venite, et non inveniam in vobis ullum sapientem.
11 Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.
Dies mei transierunt; cogitationes meæ dissipatæ sunt, torquentes cor meum.
12 Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.
Noctem verterunt in diem, et rursum post tenebras spero lucem.
Si sustinuero, infernus domus mea est, et in tenebris stravi lectulum meum. (Sheol h7585)
14 A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.
Putredini dixi: Pater meus es; Mater mea, et soror mea, vermibus.
15 Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel?
Ubi est ergo nunc præstolatio mea? et patientiam meam quis considerat?
