Jób 16

1 Felele pedig Jób, és monda:

Alors Job prit la parole et dit:

2 Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan!

J'ai souvent entendu de semblables harangues; vous êtes tous d'insupportables consolateurs.

3 Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy így felelsz?

Quand finiront ces vains discours? Quel aiguillon t'excite à répliquer?

4 Én is szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet;

Moi aussi, je saurais parler comme vous, si vous étiez à ma place; j'arrangerais de beaux discours à votre adresse, je secouerais la tête sur vous;

5 Erősíthetnélek titeket csak a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené fájdalmatokat.

je vous encouragerais de la bouche, et vous auriez pour soulagement l'agitation de mes lèvres.

6 Ha szólnék is, nem kevesbbednék a keserűségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tőlem?

Si je parle, ma douleur n'est pas adoucie; si je me tais, en est-elle soulagée?

7 Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét.

Aujourd'hui, hélas! Dieu a épuisé mes forces... ô Dieu, tu as moissonné tous mes proches.

8 Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtől-szembe bizonyít ellenem.

Tu me garrottes... c'est un témoignage contre moi!... ma maigreur se lève contre moi, en face elle m'accuse.

9 Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét.

Sa colère me déchire et me poursuit, il grince des dents contre moi; mon ennemi darde sur moi ses regards.

10 Feltátották ellenem szájokat, gyalázatosan arczul csapdostak engem, összecsődültek ellenem.

Ils ouvrent leur bouche pour me dévorer, ils me frappent la joue avec outrage, ils se liguent tous ensemble pour me perdre.

11 Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet.

Dieu m'a livré au pervers, il m'a jeté entre les mains des méchants.

12 Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, czéltáblává tűzött ki magának.

J'étais en paix, et il m'a secoué, il m'a saisi par la nuque, et il m'a brisé. Il m'a posé en but à ses traits,

13 Körülvettek az ő íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja.

ses flèches volent autour de moi; il perce mes flancs sans pitié, il répand mes entrailles sur la terre;

14 Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős.

il me fait brèche sur brèche, il fond sur moi comme un géant.

15 Zsák-ruhát varrék az én fekélyes bőrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat.

J'ai cousu un sac sur ma peau, et j'ai roulé mon front dans la poussière.

16 Orczám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka szállt;

Mon visage est tout rouge de larmes, et l'ombre de la mort s'étend sur mes paupières,

17 Noha erőszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta.

quoiqu'il n'y ait pas d'iniquités dans mes mains, et que ma prière soit pure.

18 Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára!

O terre, ne couvre point mon sang, et que mes cris s'élèvent librement!

19 Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban!

A cette heure même, voici que j'ai mon témoin dans le ciel, mon défenseur dans les hauts lieux.

20 Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem,

Mes amis se moquent de moi, c'est vers Dieu que pleurent mes yeux.

21 Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az ő felebarátjával való dolgát.

Qu'il juge lui-même entre Dieu et l'homme, entre le fils de l'homme et son semblable!

22 Mert a kiszabott esztendők letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza.

Car les années qui me sont comptés s'écoulent, et j'entre dans un sentier d'où je ne reviendrai pas.