Jób 16
1 Felele pedig Jób, és monda:
Then Job answered and said,
2 Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan!
I have heard many such things: miserable comforters are all of you all.
3 Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy így felelsz?
Shall vain words have an end? or what emboldens you that you answer?
4 Én is szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet;
I also could speak as all of you do: if your soul were in my soul's position, I could heap up words against you, and shake mine head at you.
5 Erősíthetnélek titeket csak a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené fájdalmatokat.
But I would strengthen you with my mouth, and the moving of my lips should subside your grief.
6 Ha szólnék is, nem kevesbbednék a keserűségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tőlem?
Though I speak, my grief is not subsided: and though I forbear, what am I eased?
7 Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét.
But now he has made me weary: you have made desolate all my company.
8 Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtől-szembe bizonyít ellenem.
And you have filled me with wrinkles, which is a witness against me: and my leanness rising up in me bears witness to my face.
9 Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét.
He tears me in his wrath, who hates me: he gnashes upon me with his teeth; mine enemy sharpens his eyes upon me.
10 Feltátották ellenem szájokat, gyalázatosan arczul csapdostak engem, összecsődültek ellenem.
They have gaped upon me with their mouth; they have smitten me upon the cheek reproachfully; they have gathered themselves together against me.
11 Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet.
God has delivered me to the ungodly, and turned me over into the hands of the wicked.
12 Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, czéltáblává tűzött ki magának.
I was at ease, but he has broken me asunder: he has also taken me by my neck, and shaken me to pieces, and set me up for his mark.
13 Körülvettek az ő íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja.
His archers compass me round about, he cleaves my reins asunder, and does not spare; he pours out my gall upon the ground.
14 Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős.
He breaks me with breach upon breach, he runs upon me like a giant.
15 Zsák-ruhát varrék az én fekélyes bőrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat.
I have sewed sackcloth upon my skin, and defiled my horn in the dust.
16 Orczám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka szállt;
My face is foul with weeping, and on my eyelids is the shadow of death;
17 Noha erőszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta.
Not for any injustice in mine hands: also my prayer is pure.
18 Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára!
O earth, cover not you my blood, and let my cry have no place.
19 Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban!
Also now, behold, my witness is in heaven, and my record is on high.
20 Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem,
My friends scorn me: but mine eye pours out tears unto God.
21 Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az ő felebarátjával való dolgát.
O that one might plead for a man with God, as a man pleads for his neighbour!
22 Mert a kiszabott esztendők letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza.
When a few years are come, then I shall go the way whence I shall not return.
