Jób 15
1 Majd felele a Témánból való Elifáz és monda:
Respondens autem Eliphaz Themanites, dixit:
2 Vajjon a bölcs felelhet-é ilyen szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel?
Numquid sapiens respondebit quasi in ventum loquens, et implebit ardore stomachum suum?
3 Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem segít.
Arguis verbis eum qui non est æqualis tibi, et loqueris quod tibi non expedit.
4 Te már semmivé akarod tenni az Isten félelmét is; és megkevesbíted az Isten előtt való buzgólkodást is!
Quantum in te est, evacuasti timorem, et tulisti preces coram Deo.
5 Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad.
Docuit enim iniquitas tua os tuum, et imitaris linguam blasphemantium.
6 A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajakaid bizonyítanak ellened.
Condemnabit te os tuum, et non ego: et labia tua respondebunt tibi.
7 Te születtél-é az első embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok?
Numquid primus homo tu natus es, et ante colles formatus?
8 Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é?
numquid consilium Dei audisti, et inferior te erit ejus sapientia?
9 Mit tudsz te, a mit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, a mi nálunk nem volna meg?
Quid nosti quod ignoremus? quid intelligis quod nesciamus?
10 Ősz is, agg is van közöttünk, jóval idősebb a te atyádnál.
Et senes et antiqui sunt in nobis, multo vetustiores quam patres tui.
11 Csekélységek-é előtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, a mely szeliden bánt veled?
Numquid grande est ut consoletur te Deus? sed verba tua prava hoc prohibent.
12 Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid?
Quid te elevat cor tuum, et quasi magna cogitans attonitos habes oculos?
13 Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon?
Quid tumet contra Deum spiritus tuus, ut proferas de ore tuo hujuscemodi sermones?
14 Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki asszonytól születik?
Quid est homo ut immaculatus sit, et ut justus appareat natus de muliere?
15 Ímé, még az ő szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az ő szemében:
Ecce inter sanctos ejus nemo immutabilis, et cæli non sunt mundi in conspectu ejus.
16 Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?!
Quanto magis abominabilis et inutilis homo, qui bibit quasi aquam iniquitatem?
17 Elmondom néked, hallgass rám, és a mint láttam, úgy beszélem el;
Ostendam tibi: audi me: quod vidi, narrabo tibi.
18 A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót;
Sapientes confitentur, et non abscondunt patres suos:
19 A kiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala.
quibus solis data est terra, et non transivit alienus per eos.
20 Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erőszakoskodó előtt is rejtve van az ő esztendeinek száma.
Cunctis diebus suis impius superbit, et numerus annorum incertus est tyrannidis ejus.
21 A félelem hangja cseng az ő füleiben; a békesség idején tör rá a pusztító!
Sonitus terroris semper in auribus illius: et cum pax sit, ille semper insidias suspicatur.
22 Nem hiszi, hogy kijut a sötétségből, mert kard hegyére van ő kiszemelve.
Non credit quod reverti possit de tenebris ad lucem, circumspectans undique gladium.
23 Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.
Cum se moverit ad quærendum panem, novit quod paratus sit in manu ejus tenebrarum dies.
24 Háborgatják őt a nyomorúság és rettegés; leverik őt, mint valami háborúra felkészült király.
Terrebit eum tribulatio, et angustia vallabit eum, sicut regem qui præparatur ad prælium.
25 Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erősködött a Mindenható ellen;
Tetendit enim adversus Deum manum suam, et contra Omnipotentem roboratus est.
26 Kinyujtott nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt.
Cucurrit adversus eum erecto collo, et pingui cervice armatus est.
27 Mivel befedezte az arczát kövérséggel, és hájat borított tomporára;
Operuit faciem ejus crassitudo, et de lateribus ejus arvina dependet.
28 És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dűlőfélben vannak:
Habitavit in civitatibus desolatis, et in domibus desertis, quæ in tumulos sunt redactæ.
29 Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet.
Non ditabitur, nec perseverabit substantia ejus, nec mittet in terra radicem suam.
30 Nem menekül meg a setétségtől, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétől pusztul el.
Non recedet de tenebris: ramos ejus arefaciet flamma, et auferetur spiritu oris sui.
31 Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma.
Non credet, frustra errore deceptus, quod aliquo pretio redimendus sit.
32 Nem idejében telik el élete, és az ága ki nem virágzik.
Antequam dies ejus impleantur peribit, et manus ejus arescent.
33 Lehullatja, mint a szőlővessző az ő egresét, elhányja, mint az olajfa az ő virágát.
Lædetur quasi vinea in primo flore botrus ejus, et quasi oliva projiciens florem suum.
34 Mert a képmutató házanépe meddő, és tűz emészti meg az ajándékból való sátrakat.
Congregatio enim hypocritæ sterilis, et ignis devorabit tabernacula eorum qui munera libenter accipiunt.
35 Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az ő méhök csalárdságot érlel.
Concepit dolorem, et peperit iniquitatem, et uterus ejus præparat dolos.
