Jób 15

1 Majd felele a Témánból való Elifáz és monda:

A LAILA olelo aku o Elipaza, no Temana, i mai la,

2 Vajjon a bölcs felelhet-é ilyen szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel?

E hai aku anei ka mea naauao i ka manao makani? A e hoopiha i kona opu i ka makani hikina?

3 Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem segít.

E ao aku anei ia me ka olelo pono ole? A me na olelo kokua ole mai?

4 Te már semmivé akarod tenni az Isten félelmét is; és megkevesbíted az Isten előtt való buzgólkodást is!

Aka, ua hoole oe i ka makau, A ua hooemi iho oe i ka pule imua o ke Akua,

5 Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad.

No ka mea, ke ao nei kou waha i kou hewa, A ke koho nei oe i ke alelo o ka poe maalea.

6 A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajakaid bizonyítanak ellened.

Ke hoohewa nei kou waha ia oe, aole owau; A ke hoike nei kou lehelehe ia oe.

7 Te születtél-é az első embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok?

O oe anei ke kanaka makamua i hanau ai? Ua hanauia anei oe mamua o na puu?

8 Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é?

Ua lohe anei oe ma ka ahaolelo a ke Akua? A ke hoopaa nei anei oe i ka naauao ia oe iho?

9 Mit tudsz te, a mit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, a mi nálunk nem volna meg?

Heaha kau e ike nei, a ike ole makou ia? Heaha ka mea maopopo ia oe, aole hoi maloko o makou ia?

10 Ősz is, agg is van közöttünk, jóval idősebb a te atyádnál.

Me makou ke poohina a me ka mea kahiko, Ua oi aku ko lakou mau la mamua o ko kou makuakane.

11 Csekélységek-é előtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, a mely szeliden bánt veled?

He mea uuku anei ia oe na hooluolu o ke Akua? He mea huna anei kekahi ia oe?

12 Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid?

No ke aha la e lawe aku nei kou naau ia oe? A i ke aha hoi kou mau maka e imoimo mai nei,

13 Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon?

I hoohuli ae ai oe i kou naau e ku e i ke Akua, A e hoopuka ae ia mau huaolelo mai kou waha mai?

14 Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki asszonytól születik?

Heaha ke kanaka, i maemae ai oia? A o ka mea i hanauia e ka wahine, i pono ai oia?

15 Ímé, még az ő szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az ő szemében:

Aia hoi, aole ia e hilinai i kona poe hemolele; Aole hoi i maemae na lani i kona mau maka.

16 Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?!

He oiaio hoi, ua hoopailuaia, a ua haumia hoi ke kanaka, Ka mea e inu ana i ka hewa me he wai la?

17 Elmondom néked, hallgass rám, és a mint láttam, úgy beszélem el;

E hai aku au ia oe, o hoolohe mai ia'u; A o ka mea a'u i ike ai, oia ka'u e hoike aku ana;

18 A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót;

Ka mea a ka poe naauao i hai mai, Aole hoi i huna, mai ko lakou poe makua mai:

19 A kiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala.

No lakou wale no i haawiia ka honua, Aole i hele ka malihini iwaena o lakou.

20 Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erőszakoskodó előtt is rejtve van az ő esztendeinek száma.

I na la a pau, ua ehaeha ke kanaka hewa, A o ka huina o na makahiki, ua hunaia i ka mea hookaumaha.

21 A félelem hangja cseng az ő füleiben; a békesség idején tör rá a pusztító!

He leo hooweliweli maloko o kona pepeiao; Iloko ia o ka pomaikai, A e hele mai ka mea luku maluna ona.

22 Nem hiszi, hogy kijut a sötétségből, mert kard hegyére van ő kiszemelve.

Aole ona manao e hoi hou mai, mailoko mai o ka pouli, A ua kakali oia i ka pahikaua.

23 Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.

E auwana no ia i ka imi ai, Auhea ia? A ke ike nei no ia, ua makaukau ka la o ka pouli, ua kokoke.

24 Háborgatják őt a nyomorúság és rettegés; leverik őt, mint valami háborúra felkészült király.

E hoomakau ke kaumaha, a me ka popilikia ia ia; E lanakila laua maluna ona, me he alii la i makaukau no ke kaua.

25 Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erősködött a Mindenható ellen;

No ka mea, ua o ku e aku ia i kona lima i ke Akua, Ua hookiekie aku ia ia iho i ka Mea mana.

26 Kinyujtott nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt.

Wahi aku no ia maluna ona me ka a-i aa, Me ka manoa o na niho o kaua palekaua:

27 Mivel befedezte az arczát kövérséggel, és hájat borított tomporára;

No ka mea, ua hoouhi oia i kona maka me ka momona, A kau no ia i ka momona maluna o na puupaa.

28 És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dűlőfélben vannak:

A noho iho no ia i na kulanakauhale neoneo, Iloko o na hale, aohe mea noho ilaila, Na mea i makaukau e lilo i mau puu.

29 Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet.

Aole e hoolakoia oia, Aole hoi e mau kana waiwai, Aole hoi e hoopalahalaha i ka lakou loaa ma ka honua,

30 Nem menekül meg a setétségtől, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétől pusztul el.

Aole ia e pakele mailoko mai o ka pouli; E hoomaloo ka lapalapa i kona mau lala, A e laweia'ku oia ma ka ha o kona waha.

31 Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma.

O ka mea i puni, mai hilinai oia i ka mea lapuwale: No ka mea, e lilo ka lapuwale i uku nona.

32 Nem idejében telik el élete, és az ága ki nem virágzik.

Mamua o kona manawa, e okiia'ku ia, Aole e uliuli kona lala.

33 Lehullatja, mint a szőlővessző az ő egresét, elhányja, mint az olajfa az ő virágát.

E like me ke kumu waina, e hoohelelei ia i kona huawaina pala ole, A e like me ka laau oliva, e hoohaule ia i kona pua.

34 Mert a képmutató házanépe meddő, és tűz emészti meg az ajándékból való sátrakat.

No ka mea, e hua ole ka ohana a ka aia, A e hoopau ke ahi i na halelewa a ke kipe.

35 Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az ő méhök csalárdságot érlel.

Hapai lakou, he kolohe, a hanau mai, he hewa; A noonoo ko lakou opu i ka wahahee.