Jób 14

1 Az asszonytól született ember rövid életű és háborúságokkal bővelkedő.

En cuanto al hombre, hijo de mujer, sus días son cortos y llenos de problemas.

2 Mint a virág, kinyílik és elhervad, és eltünik, mint az árnyék és nem állandó.

Sale como una flor, y es cortado; sale volando como una sombra, y nunca más se ve.

3 Még az ilyen ellen is felnyitod-é szemeidet, tennen magaddal törvénybe állítasz-é engem?

¿Es en uno como este que tus ojos están fijos, con el propósito de juzgarlo?

4 Ki adhat tisztát a tisztátalanból? Senki.

Quién podrá sacar algo limpio de un impuro! Nadie!

5 Nincsenek-é meghatározva napjai? Az ő hónapjainak számát te tudod; határt vetettél néki, a melyet nem hághat át.

Si sus días están ordenados, y tienes conocimiento del número de sus meses, habiéndole dado un límite fijo más allá del cual no puede ir;

6 Fordulj el azért tőle, hogy nyugodalma legyen, hogy legyen napjában annyi öröme, mint egy béresnek.

Deja que tus ojos se aparten de él, y quita tu mano de él, para que pueda tener placer al final de su día, como un sirviente que trabaja para el pago.

7 Mert a fának van reménysége; ha levágják, ismét kihajt, és az ő hajtásai el nem fogynak.

Porque hay esperanza de un árbol; si se corta, volverá a retoñar, y sus ramas no llegarán a su fin.

8 Még ha megaggodik is a földben a gyökere, és ha elhal is a porban törzsöke:

Aunque su raíz puede ser vieja en la tierra, y su extremo cortado puede estar muerto en el polvo;

9 A víznek illatától kifakad, ágakat hajt, mint a csemete.

Aun así, con el olor del agua, hará brotes y pondrá ramas como una planta joven.

10 De ha a férfi meghal és elterül; ha az ember kimúlik, hol van ő?

Pero el hombre llega a su muerte y se va: abandona su espíritu, ¿y dónde está?

11 Mint a víz kiapad a tóból, a patak elapad, kiszárad:

Las aguas salen de un estanque, y un río se convierte en desecho y seco;

12 Úgy fekszik le az ember és nem kél fel; az egek elmúlásáig sem ébrednek, nem költetnek föl az ő álmukból.

Entonces el hombre baja al sepulcro y no vuelve: hasta que los cielos se acaban, no estarán despiertos ni saldrán de su sueño.

13 Vajha engem a holtak országában tartanál; rejtegetnél engemet addig, a míg elmúlik a te haragod; határt vetnél nékem, azután megemlékeznél rólam! (Sheol h7585)

¡Si solo me mantuvieras a salvo en el sepulcro, poniéndome en un lugar secreto hasta que tu ira haya pasado, dándome un tiempo fijo para que pueda volver a tu memoria otra vez! (Sheol h7585)

14 Ha meghal az ember, vajjon feltámad-é? Akkor az én hadakozásom minden idejében reménylenék, míglen elkövetkeznék az én elváltozásom.

Si la muerte se lleva a un hombre, ¿volverá a la vida? Todos los días de mi problema estaría esperando, hasta que llegara el momento de mi cambio.

15 Szólítanál és én felelnék néked, kivánkoznál a te kezednek alkotása után.

Al sonido de tu voz daría una respuesta, eres aficionado a la obra de tus manos.

16 De most számlálgatod az én lépéseimet, és nem nézed el az én vétkeimet!

Porque ahora mis pasos están numerados por ti, y mi pecado no es pasado por alto.

17 Gonoszságom egy csomóba van lepecsételve, és hozzáadod bűneimhez.

Mi maldad está sellada en una bolsa, y cosida mi iniquidad.

18 Még a hegy is szétomlik, ha eldől; a szikla is elmozdul helyéről;

Pero verdaderamente una montaña que cae se convierte en polvo, y una roca se mueve de su lugar;

19 A köveket lekoptatja a víz, a földet elsodorja annak árja: az ember reménységét is úgy teszed semmivé.

Las piedras son desgastadas por la fuerza de las aguas; el polvo de la tierra es arrastrado por su desbordamiento, y así pones fin a la esperanza del hombre.

20 Hatalmaskodol rajta szüntelen és ő elmegy; megváltoztatván az arczát, úgy bocsátod el őt.

Prevaleces sobre el siempre, y él se va; Su rostro se cambia en la muerte, y lo envías lejos.

21 Ha tisztesség éri is fiait, nem tudja; ha megszégyenülnek, nem törődik velök.

Sus hijos reciben honra, y él no tiene conocimiento de ello; son humillados, pero él no es consciente de ello.

22 Csak őmagáért fáj még a teste, és a lelke is őmagáért kesereg.

Ciertamente su carne sobre él tiene dolor, y su alma está lamentándose.