Jób 14
1 Az asszonytól született ember rövid életű és háborúságokkal bővelkedő.
“Kut nukewa isusla tuh munas ac tia ku in sifacna. Moul lasr nukewa fototo ac sessesla ke mwe ongoiya.
2 Mint a virág, kinyílik és elhervad, és eltünik, mint az árnyék és nem állandó.
Kut kapak na sa na in uli oana ros uh; Ac kut wanginla oana lul uh.
3 Még az ilyen ellen is felnyitod-é szemeidet, tennen magaddal törvénybe állítasz-é engem?
O God, ya kom ku in ngetma ac nunku ke kain mwet se nga uh, Ku eisyuyang nu in nununku?
4 Ki adhat tisztát a tisztátalanból? Senki.
Wangin ma nasnas ku in tuku Liki sie ma su arulana fohkfok oana mwet uh.
5 Nincsenek-é meghatározva napjai? Az ő hónapjainak számát te tudod; határt vetettél néki, a melyet nem hághat át.
Lusen moul lal nuna oakwuki na meet — Aok, pisen malem ma el ac moul uh. Kom orala tari oakwuk lom, ac tia ku in ikilyukla.
6 Fordulj el azért tőle, hogy nyugodalma legyen, hogy legyen napjában annyi öröme, mint egy béresnek.
Ngetla lukel ac nimet lusrongol. Lela elan engankin moul upa se inge, el fin ku.
7 Mert a fának van reménysége; ha levágják, ismét kihajt, és az ő hajtásai el nem fogynak.
“Oasr finsrak ke soko sak ma pakpuki tari — Mweyen ac ku in sifil srunak ac moul.
8 Még ha megaggodik is a földben a gyökere, és ha elhal is a porban törzsöke:
Okah uh finne matuoh, Ac srua uh misa infohk uh,
9 A víznek illatától kifakad, ágakat hajt, mint a csemete.
Fin oasr kof pusralla na ac sifilpa kapak oana soko sak fusr.
10 De ha a férfi meghal és elterül; ha az ember kimúlik, hol van ő?
A mwet se fin misa, na fuka? Ke el misa uh, pa na ingan saflaiyal.
11 Mint a víz kiapad a tóból, a patak elapad, kiszárad:
“Oana sie lulu su paola, Ac soko infacl su tila soror,
12 Úgy fekszik le az ember és nem kél fel; az egek elmúlásáig sem ébrednek, nem költetnek föl az ő álmukból.
Ouinge mwet uh ac misa, ac tia sifil moulyak. Nwe ke pacl se kusrao ac fah wanginla, elos fah tia ngutalik; Ku mukuila liki motul lalos.
13 Vajha engem a holtak országában tartanál; rejtegetnél engemet addig, a míg elmúlik a te haragod; határt vetnél nékem, azután megemlékeznél rólam! (Sheol h7585)
“Nga ke kom in wikinyula in facl sin mwet misa; Lela in wikinyukla nga nwe ke na kasrkusrak lom uh wanginla, Ac kom oakiya sie pacl an in esamyu. (Sheol h7585)
14 Ha meghal az ember, vajjon feltámad-é? Akkor az én hadakozásom minden idejében reménylenék, míglen elkövetkeznék az én elváltozásom.
Ku mwet se fin misa, ya el ku in sifil moulyak? Tusruktu, nga ac soano in oasr pacl wo se, Ke pacl koluk se inge ac wanginla.
15 Szólítanál és én felelnék néked, kivánkoznál a te kezednek alkotása után.
Na kom fah pang ac nga ac topuk kom, Ac kom fah insewowo keik, su ma orekla lun poum.
16 De most számlálgatod az én lépéseimet, és nem nézed el az én vétkeimet!
Na kom fah karingin fahluk nukewa luk, A kom fah tia oakla ma koluk luk.
17 Gonoszságom egy csomóba van lepecsételve, és hozzáadod bűneimhez.
Kom ac fah nunak munas kac, ac mulkunla ma inge; Kom ac fah eela ma sufal nukewa ma nga orala.
18 Még a hegy is szétomlik, ha eldől; a szikla is elmozdul helyéről;
“Sie pacl eol uh ac mokukla, Ac fulu uh ac mokleyukla.
19 A köveket lekoptatja a víz, a földet elsodorja annak árja: az ember reménységét is úgy teszed semmivé.
Kof uh ac fah kangla eot uh, Ac af upa ac fah pahtkakunla fohkon acn uh; Ouinge kom fah kunausla finsrak lun mwet uh ke moul lalos.
20 Hatalmaskodol rajta szüntelen és ő elmegy; megváltoztatván az arczát, úgy bocsátod el őt.
Kom kunausla ku lun sie mwet ac lusulla ma pahtpat; Ac mutal irelik in misa lal.
21 Ha tisztesség éri is fiait, nem tudja; ha megszégyenülnek, nem törődik velök.
Wen natul uh ac fah sunakinyuk, a el ac tia ku in etu, Ke ac akmwekinyeyukla tulik natul, ac tia pac akkalemyeyuk nu sel.
22 Csak őmagáért fáj még a teste, és a lelke is őmagáért kesereg.
El ac pula na ngal lun manol, Ac asor lun nunak lal mukena.”
