Jób 11
1 Felele a Naamából való Czófár, és monda:
Forsothe Sophar Naamathites answeride, and seide,
2 A sok beszédre ne legyen-é felelet? Avagy a csácsogó embernek legyen-é igaza?
Whether he, that spekith many thingis, schal not also here? ether whethir a man ful of wordis schal be maad iust?
3 Fecsegéseid elnémítják az embereket, és csúfolódol is és ne legyen, a ki megszégyenítsen?!
Schulen men be stille to thee aloone? whanne thou hast scorned othere men, schalt thou not be ouercomun of ony man?
4 Azt mondod: Értelmes az én beszédem, tiszta vagyok a te szemeid előtt.
For thou seidist, My word is cleene, and Y am cleene in thi siyt.
5 De vajha szólalna meg maga az Isten, és nyitná meg ajkait te ellened!
And `Y wolde, that God spak with thee, and openyde hise lippis to thee;
6 És jelentené meg néked a bölcsességnek titkait, hogy kétszerte többet ér az az okoskodásnál, és tudnád meg, hogy az Isten még el is engedett néked a te bűneidből.
to schewe to thee the priuetees of wisdom, and that his lawe is manyfold, and thou schuldist vndurstonde, that thou art requirid of hym to paie myche lesse thingis, than thi wickidnesse disserueth.
7 Az Isten mélységét elérheted-é, avagy a Mindenhatónak tökéletességére eljuthatsz-é?
In hap thou schalt comprehende the steppis of God, and thou schalt fynde Almyyti God `til to perfeccioun.
He is hiyere than heuene, and what schalt thou do? he is deppere than helle, and wherof schalt thou knowe? (Sheol h7585)
9 Hosszabb annak mértéke a földnél, és szélesebb a tengernél.
His mesure is lengere than erthe, and brodere than the see.
10 Ha megtapos, elzár és ítéletet tart: ki akadályozhatja meg?
If he distrieth alle thingis, ethir dryueth streitli `in to oon, who schal ayenseie hym? Ethir who may seie to hym, Whi doest thou so?
11 Mert ő jól ismeri a csalárd embereket, látja az álnokságot, még ha nem figyelmez is arra!
For he knowith the vanyte of men; and whether he seynge byholdith not wickidnesse?
12 És értelmessé teheti a bolond embert is, és emberré szülheti a vadszamár csikóját is.
A veyn man is reisid in to pride; and gessith hym silf borun fre, as the colt of a wilde asse.
13 Ha te a te szívedet felkészítenéd, és kezedet felé terjesztenéd;
But thou hast maad stidefast thin herte, and hast spred abrood thin hondis to hym.
14 Ha a hamisságot, a mely a te kezedben van, távol tartanád magadtól, és nem lakoznék a te hajlékodban gonoszság;
If thou doest awei `fro thee the wickidnesse, which is in thin hond, and vnriytfulnesse dwellith not in thi tabernacle,
15 Akkor a te arczodat fölemelhetnéd szégyen nélkül, erős lennél és nem félnél;
thanne thou schalt mowe reise thi face with out wem, and thou schalt be stidefast, and thou schalt not drede.
16 Sőt a nyomorúságról is elfelejtkeznél, és mint lefutott vizekről, úgy emlékeznél arról.
And thou schalt foryete wretchidnesse, and thou schalt not thenke of it, as of watris that han passid.
17 Ragyogóbban kelne időd a déli fénynél, és az éjféli sötétség is olyan lenne, mint a kora reggel.
And as myddai schynynge it schal reise to thee at euentid; and whanne thou gessist thee wastid, thou schalt rise vp as the dai sterre.
18 Akkor bíznál, mert volna reménységed; és ha széttekintenél, biztonságban aludnál.
And thou schalt haue trist, while hope schal be set forth to thee; and thou biried schalt slepe sikurli.
19 Ha lefeküdnél, senki föl nem rettentene, sőt sokan hizelegnének néked.
Thou schalt reste, and `noon schal be that schal make thee aferd; and ful many men schulen biseche thi face.
20 De a gonoszok szemei elepednek, menedékök eltünik előlök, és reménységök: a lélek kilehellése!
But the iyen of wickid men schulen faile; and socour schal perische fro hem, and the hope of hem schal be abhominacyioun of soule.
